Csung Kuj
Zhong Kui (kínaiul: 鍾馗, pinjin: Zhōng Kuí; japánul: Sóki; magyar népszerű átírásban: Csung Kuj) a kínai mitológia népszerű alakja, ördög- és démonűző védő istene. Olyan népszerű, hogy gyakran a modern kínai háztartásokban is megtalálható papírkivágás vagy porcelánfigura formájában. A kínai ötödik hónap ötödik napjára (Gergely-naptár szerint június elejére) eső Sárkánycsónak-ünnepen, illetve az év utolsó napján függesztik ki papírmását az ajtókra.
Története
[szerkesztés]A róla szóló történetek szerint egy tehetséges, ám rettenetesen riasztó külsejű férfiú volt, akit a hivatalnoki vizsgáján csúfsága miatt a császár előtt megaláztak. Bánatában a trónhoz vezető lépcsőkön öngyilkos lett. A császár pedig az alvilágba került Csun Kuj ( )t kinevezte Démonűző Nagyszellemmé. Az alvilág ura, Jen-luo ( ) háromszáz pokolharcost adott mellé, hogy elfogja és megbüntesse az élők világába szökött démonokat, kísérteteket. Csung Kuj ( ) állandó segítője egy denevér, amely képes felkutatni a démon lakta helyeket, állandó attribútuma pedig egy drága mívű (vagy más történetek szerint varázserejű) kard, amely a démonok lefejezésére szolgál. Tuan-jang ( ) ünnepén, azaz az 5. holdhónap 5. napján, a hivatalnoki öltözéket viselő, démonokat fenyegető pózban festett fekete torzonborz képmását máig szokás a ház mindkét kapufélfájára kiakasztani, hogy távol tartsa a gonosz démonokat, ártó szellemeket.
Eredete
[szerkesztés]Bár Csung Kuj ( ) nem tartozik az ókori kínai mitológia gazdag panteonjába, de feltételezhető, hogy alakja már az i. e. 7-6. században megszületett. Kezdetben a démonokat kiűző őszibarackfa buzogánnyal lehetett kapcsolatban. Egyes elképzelések szerint, nevének elemei a csung ( ) és a kuj ( ) is buzogányt jelentenek. A feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a Tang-dinasztia idején az azóta is ismert formájában már létezett e rettegett ördögűző; sőt a 3-6. század között a Csung-kuj ( ) nevet gyakorta adták gyermekeknek védőnévként is. A Csung Kuj ( )ról szóló első, legteljesebb tudósítás Sen Kua ( )tól származik, amely a Tang-dinasztia idején játszódik. A történet Hszüan-cung ( ) (玄宗) császárról (713-755) és udvari festőjéről, Vu Tao-ce ( )ről (吳道子) szól:
„Történt egyszer, hogy Hszüan-cung ( ) császár a Kajjüan ( )-kor idején (713-742) hadigyakorlatot tartott a Li-hegynél. Év végén pedig, mikor visszatért a palotába, nem érezte jól magát, majd heves lázba esett. Már egy hónap is eltelt, de az orvosdoktorok minden tudománya hiábavaló volt. Egyik éjjel aztán a császár két démonnal álmodott, egy nagyobbal és egy kisebbel. A kicsi mélyvörös ruhát hordott, borjú orra volt. Egyik lábán sarut viselt, a másik meztélláb volt. Ellopta Jang Kuj-fej ( ), a császári ágyas arany-bíbor füstölőszelencéjét, sőt még a felség jádefurulyáját is. Körbejárta a termet, majd kiviharzott. A nagyobbik egy föveget s egy kék színű öltözéket viselt. Egyik vállát fedetlen hagyta, lábait bőrcsizmába bújtatta. Elkapta az apró démont, kivágta szemeit és felfalta azokat.
– Hát te ki vagy? – kérdezte tőle a császár.
– Csung Kuj ( ) a nevem – felelte az. – Mikoron a hivatalnoki vizsgámon nem nyertem el a doktori címet, esküt tettem a császárnak, hogy elűzöm az égalatti gonosz démonait.
A császár mikor felébredt, betegsége egyszeriben múlni kezdett, teste is egyre jobban megerősödött. Hívatta udvari piktorát, Vu Tao-ce ( )t és elmesélte neki az álmát.
– Próbáld meg úgy lefesteni, amilyen az álmomban volt – rendelkezett a császár.
Vu Tao-ce ( ) a parancsnak engedelmeskedve épp olyannak festette le, ahogy azt a császár látta. Művét befejezve átnyújtotta a képet. A felség olyannyira elégedett volt, hogy száz arannyal jutalmazta meg őt.(Tokaji Zsolt fordítása)”
Irodalmi feldolgozások
[szerkesztés]Alakját több regény is megőrizte, de a regényeken kívül több Ming- és Csing ( )-kori elbeszélés, dráma, színjáték dolgozta fel Csung Kuj ( ) történetét. Ezek egyikében Csung Kuj ( ) jól ismert története kibővül egy falujabeli barátjának szerepeltetésével. A mű ugyan töredékes, ám az egyetlen, amelyben az a híres történet szerepel, melyben Csung Kuj ( ) férjhez adja a húgát: a jó barátja mindvégig segíti őt, és amikor Csung Kuj ( ) az őt ért igazságtalanság miatti bánatában öngyilkos lesz, testét is ő temeti el, majd miután visszatér az alvilágból, hálából húgát hozzáadja. A kínai képzőművészeknek Csung Kuj ( ) jellegzetes, hagyományos ábrázolásán túl, régebben is mostanában is igen kedvelt témája a „Csung Kuj ( ) esküvőre kíséri húgát”, az „Öt démon leitatja Csung Kuj ( )t” vagy a „Csung Kuj ( ) lakomája”.
Források
[szerkesztés]- Csung Kuj. In Mitológiai Enciklopédia I-II. Gondolat Kiadó, Budapest 1988. II. köt. 400., 401. o. ISBN 963-282-026-6
- Liu Csang: Csung Kuj, az ördögűző. Fordította és az utószót írta: Tokaji Zsolt. Terebess Kiadó, Budapest 1999. ISBN 963-9147-16-8
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Hivatkozások
[szerkesztés]- Zhong Kui (angolul)
- Csung Kuj, a démonűző (magyarul)