Ugrás a tartalomhoz

Csikorgófű

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csikorgófű
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Útifűfélék (Plantaginaceae)
Nemzetség: Gratiola
Faj: G. officinalis
Tudományos név
Gratiola officinalis
L., 1758
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Csikorgófű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csikorgófű témájú médiaállományokat és Csikorgófű témájú kategóriát.

A csikorgófű, vagy csikorka (Gratiola officinalis) az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozó Gratiola nemzetség egyetlen hazai képviselője. A népnyelven ma is ismerik a kegyelemfű, istenharagja, istenkegyelme neveken, amelyeket a középkori latin nevekre lehet visszavezetni: gratia Dei (istenkegyelme), herba angelica (angyalfű), herba bona (jó fű), herba diabolica (ördögi fű).

Mocsárréteken, mocsarakban, iszaptársulásokban és szikeseken fordul elő, fehér vagy piros virágú évelő.

Szívserkentő, epe-, has- és vizelethajtó forrázatát vese-, hólyag-, reumás és ízületi bántalmak ellen használták valamikor, ma már inkább csak az állatgyógyászatban alkalmazzák.

E kettős érzelmet valószínűleg a feltalálási helyek és a gyógyhatás közti kontraszt okozta. A középkori értelmezés szerint a csikorgófű a rossz szellem, a rontás, a kárhozat jelképe, valószínűleg mert termőhelyét a gonosz szellemek lakóhelyének tartották. Az istenkegyelme, kegyelemfű elnevezés mögött pedig a kitapasztalt gyógyhatás lehet.

Erősen mérgező hatású is lehet, ezért háziszerként, teakészítésre nem alkalmas. Használata kizárólag orvosi rendelvényre, és az orvos felügyelete mellett javasolt.

Források

[szerkesztés]
  • Magyar katolikus lexikon, Bp., Szent István Társulat