Cserépalja
| Cserépalja (Црепаја / Crepaja) | |
 | |
| A görögkeleti templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bánsági |
| Község | Antalfalva |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 26213 |
| Körzethívószám | 381 13 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3866 fő (2022) |
| Népsűrűség | 64 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 89 m |
| Terület | 75,4 km² |
| Időzóna | CET, UTC 1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 00′ 34″, k. h. 20° 38′ 08″45.009444°N 20.635556°EKoordináták: é. sz. 45° 00′ 34″, k. h. 20° 38′ 08″45.009444°N 20.635556°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cserépalja témájú médiaállományokat. | |
Cserépalja (szerbül Црепаја / Crepaja) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben, Antalfalva községben.
Fekvése
[szerkesztés]A Nagykikinda–Nagybecskerek–Pancsova-vasútvonal mentén, Pancsova északi szomszédjában, Torontálvásárhely és Ferenchalom közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]Cserépalja a török hódoltság alatt már fennállt, és ez időből a község közepén fennmaradt egy, a templom előtt látható közkút, mely terméskőből épült s jelenleg is használatban van. A hódoltság végén azonban a település elpusztult, és a Mercy-féle térképen is a pancsovai kerületben, az elpusztult helyek között szerepel, Vel Schrepaia néven.
1750-től a délmagyarországi bérlők társasága bérelte Mala Czrepaja és Welika Czrepaja nevű pusztákat. mely helységet 1752-ben báró Engelshofen temesvári kormányzó telepítette, 100 szerb határőrcsaláddal.
1767-ben a település a németbánsági Határőrvidék megalakításával, a 12. számú németbánsági határőrezred egyik századának székhelye lett és 1774-ben, az ezredparancsnokság rendelkezésére számos szerb határőr költözött ide Pancsováról, Kubinból és Bavanistyéről.
1866-ban, majd 1910-ben is súlyos kolerajárvány pusztított a településen.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 4641 | 4914 | 5516 | 5289 | 5369 | 5128 | 4855[1] | 4364[2] |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 4280 | 88,15 |
| Cigányok | 311 | 6,40 |
| Macedónok | 67 | 1,38 |
| Szlovákok | 35 | 0,72 |
| Magyarok | 31 | 0,63 |
| Jugoszlávok | 23 | 0,47 |
| Montenegróiak | 10 | 0,20 |
| Horvátok | 7 | 0,14 |
| Bolgárok | 5 | 0,10 |
| Románok | 4 | 0,08 |
| Albánok | 4 | 0,08 |
| Csehek | 3 | 0,06 |
| Oroszok | 2 | 0,04 |
| Muzulmánok | 2 | 0,04 |
| Szlovének | 1 | 0,02 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Népszokások
[szerkesztés]A település Vodicza nevű kút-kápolnájánál minden év pünkösd másnapján - régi szokás szerint - beszentelik a szőlőtermést.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkeleti temploma - 1822-ben épült
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke; nincs megadva szöveg a(z)népesség/Cserépaljanevű lábjegyzeteknek - ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Reiszig Ede: Torontál vármegye
