Csökmő
| Csökmő | |||
 | |||
| Református templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Észak-Alföld | ||
| Vármegye | Hajdú-Bihar | ||
| Járás | Berettyóújfalui | ||
| Jogállás | nagyközség | ||
| Polgármester | Nagy Tibor (Fidesz-KDNP)[1] | ||
| Irányítószám | 4145 | ||
| Körzethívószám | 54 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1703 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 27,55 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 68,97 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC 1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 02′, k. h. 21° 18′47.033333°N 21.300000°EKoordináták: é. sz. 47° 02′, k. h. 21° 18′47.033333°N 21.300000°E | |||
 Csökmő
Pozíció Hajdú-Bihar vármegye térképén
| |||
| Csökmő weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csökmő témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Csökmő nagyközség Hajdú-Bihar vármegyében, a Berettyóújfalui járásban.
Fekvése
[szerkesztés]A Bihari-sík délnyugati peremén, a Berettyó és a Sebes-Körös folyók találkozásához közel fekszik.[3] A legközelebbi város Szeghalom 12 kilométerre nyugatra; további szomszédai: északkelet felől Darvas, kelet felől Komádi, délkelet felől Újiráz, nyugat felől Szeghalom, északnyugat felől pedig Füzesgyarmat.
Megközelítése
[szerkesztés]A településen végighalad, északkelet-délnyugati irányban a 47-es főút, így ez a leginkább kézenfekvő közúti megközelítési útvonala Debrecen-Berettyóújfalu és Szeged-Békéscsaba-Szeghalom felől is. A szomszédos települések közül Újirázzal és Sarkad térségével a 4223-as út köti össze.
Története
[szerkesztés]A szájhagyomány szerint avar gyűrű volt a község területén a honfoglalás előtt (ha igaz, avar leletek kerültek már elő), s honfoglaló eleink itt lakott helyet találtak. A legrégibb írásbeli bizonyíték a község létezésére a Váradi Regestrum, amely szerint 1219-ben Csökmőről való vádlott is volt beidézve a tüzesvaspróba szerint ítélő egyházi bíróság elé. A tatárjárás idején a község elpusztult, s körülbelül negyven év múlva települt újra. E vidék s a község őslakói az avarok mellett szlávok voltak, de örökös harcoktól feldúltan váltogatták vagy megtűrték itt egymást gótok, hunok, gepidák, rómaiak, bolgárok, kazárok. Sőt a honfoglalók még székelyeket és oláhokat is találtak, míg végül az 1279. évi országgyűlés a Körös partjait, vele Csökmőt a kunok számára jelölte ki letelepedési helyül.
Elnevezésére megbízható magyarázatot még nem találtunk. Nevét változatosan őrzik az idők és a középkori oklevelek. Szerepel Chuklev, Chekmeo és Chytmen alakban írva is, legrégebbről való településrajzán pedig Zekmeny díszeleg.
Első ismert birtokosai a Smaragdusok, majd a Veérek. 1405-ben Zsigmond király elkobozta Csökmőt Veér Miklóstól és a Maróthyaknak adományozta. Ez időben a váradi káptalannak is volt itt részbirtoka. 1483-ban a Csáky család tartott igényt Szeghalom és Csökmő helységekre, s azokat el is nyerte. 1560 után a káptalant megfosztották csökmői birtokától, de a 18. század elején (az 1715. évi birtokrendező törvény által) az egész község a tulajdonába került. Közben a 15. században a Csákyak mellett birtokosai voltak még a Zoárdfiak és a Dengelegiek is.
A hajdani – több ezer holdra kiterjedő – nádasai a tatárjárás és a törökdúlás idején alkalmas búvóhelyet nyújtottak az itt élőknek és a környékbelieknek. A község határában húzódik az Ördögárok. 1552-ben huszonnyolc portája, majd 1560-ban már református egyháza is volt. A törökök kiűzése után is még két ízben, az 1693. és 1695. években tatárok pusztították el a környéket, 1704-ben pedig rácok dúltak a sárréti településekben. Az 1709-1711. években dühöngő járvány majdnem kiirtotta a lakosságot. Ebben az időben csakis a mocsaraktól védett helyeken találunk állandó lakosokra. Az 1715. évben megtartott összeírás befejező jelentésében „új ültetvény”-nek mondják az újratelepített községeket Csökmővel együtt.
A szájhagyomány szerint a község legrégibb épülete a községházával, illetve a mai polgármesteri hivatallal szemben lévő épület, mintegy négyszáz esztendős, és négy évszázadon át vagy iskola volt, vagy iskola is volt benne. A régi iratok szerint azonban a templom épülete a legrégibb, ami 1756-ban készült barokk épület. 1891-ben kapta végleges, mai formáját.
A török megszállás alatt elmenekült birtokosok utódai az 1700-as évek elején előkerültek, hogy ősi birtokaikat visszafoglalják. Ugyanakkor az egyház is megkezdte régi birtokainak visszavételét. Ez ügyben nagy perek voltak. Végül a váradi káptalan 1712-ben Szeghalom helyett Csökmőt kapta a királyi kincsártól. Békés vármegye kikerekítése már hosszabb ideje foglalkoztatta Bihar vármegyét. Annál is inkább, mert 1699-ben megtörtént Szeghalom, Torda, Károly és Balkány községeknek Békés vármegyéhez való csatolása. Bihar élénken tiltakozott az átcsatolások ellen. A két vármegye közötti területi vitának az vetett véget, hogy Szeghalom és Csökmő között a Kissárrét egyik megközelíthetetlen mocsara húzódott, amely azután a pereskedő vármegyék között természetes határt alkotott. Az 1732. évi vármegyei összeírás igazolja, hogy ekkor már Csökmőt teljes egészében a káptalan birtokolta.
Bocskai függetlenségi harcában (1604–1606) vagy a Rákóczi-szabadságharcban (1703–1711) való részvételre nincs adatunk, de azt tudjuk, hogy az 1848–49-es szabadságharcban a csökmőiek közül sokan voltak Kossuth katonái. Azt is tudjuk, hogy a Rákóczi-szabadságharc után bujdosó kurucok és az 1849-es szabadságharc után bujdosó honvédek közül többen lettek itt nádi betyárok, akikkel rokonszenvezett az itt élő nép, bújtatták és segítették őket.
1850-ben 2084 fő lakosa volt, ezek közül 154 földesgazda, 133 zsellér, 63 cseléd és 19 mesterember. Közel húszezer hold területéből körülbelül négy és fél ezer volt a szántó. A többi rét és mocsár. Mindvégig jelentős állattenyésztése volt. Az 1860-as években a mocsár-lecsapolások és folyószabályozások döntő változásokat hoztak a csökmőiek életében, ettől kezdve vált fő foglalkozásukká a földművelés. A századfordulón a kézműves ipar is kialakult, majd a 20. században, főként a két világháború között virágzott.
Az 1700-as évek elejétől Nagyváradhoz tartozott Csökmő a Tiszántúli Kerület, majd a Nagyváradi Kerület részeként. 1867 és 1918 között Bihar vármegyében volt, ugyancsak Nagyvárad székhellyel, amikor Bihar volt Magyarország legnagyobb vármegyéje. 1920-ban a vármegye nagyobbik részét Romániához csatolták, s ide került a közigazgatási-vallási központ, Nagyvárad is. Bihar vármegye kisebbik fele Magyarországon maradt, székhelye Berettyóújfalu lett, s ide tartozott Csökmő is. A második bécsi döntés után ismét a magyaroké lett a régi Bihar Nagyvárad székhellyel, de 1945 után újra visszaállt az 1940 előtti állapot. A megmaradt Bihar megyét 1950-ben átszervezték, és Hajdú-Bihar néven Debrecen központtal élesztették fel.[4]
Közélete
[szerkesztés]Vezetői
[szerkesztés]| Terminus | Név | Jelölő szervezet(ek) |
|---|---|---|
| Tanácselnökök | ||
| 1985-1990 | Házi Mihályné | Hazafias Népfront[5] |
| Polgármesterek (1990-től napjainkig) | ||
| 1990–1994 | Futás István | független[6] |
| 1994–1998 | Varga József | független[7] |
| 1998–2002 | független[8] | |
| 2002–2006 | független[9] | |
| 2006–2010 | független[10] | |
| 2010–2014 | független[11] | |
| 2014–2019 | Nagy Tibor | független[12] |
| 2019–2024 | Fidesz-KDNP[13] | |
| 2024– | Fidesz-KDNP[1] | |
Népesség
[szerkesztés]A település népességének változása:
| Lakosok száma | 1925 | 1931 | 1912 | 1770 | 1760 | 1690 | 1703 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85%-a magyarnak, 4% cigánynak, 0,2% németnek mondta magát (15% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 4,1%, református 43,5%, görögkatolikus 0,2%, evangélikus 0,2%, felekezeten kívüli 29,9% (21,8% nem válaszolt).[14]
2022-ben a lakosság 93,1%-a vallotta magát magyarnak, 3% cigánynak, 0,2% németnek, 0,1% bolgárnak, 0,1% románnak, 0,1% ukránnak, 1,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 30,1% volt református, 2,3% római katolikus, 0,4% görög katolikus, 0,2% egyéb keresztény, 0,5% egyéb katolikus, 0,3% evangélikus, 0,1% ortodox, 0,1% izraelita, 33,9% felekezeten kívüli (32,2% nem válaszolt).[15]
Nevezetességei
[szerkesztés]- A 2011-ben felújított 18–19. századi református templom. A közelben feltárt régészeti leletek: Árpád-kori templomalapfal-maradványok, sírok, számos pénzérme és egy ritkaságnak számító arany karkötő.
- Csökmő nagyközség önkormányzatának épülete és a hozzá kapcsolódó szoborpark.
- A 2005 óta működő Csökmői Tájház.
- A 2014-ben átadott Örökségünk Háza, mely az egyik legrégebbi csökmői épületben működik.
- A csökmői Faluház, Könyvtár és Alapfokú Művészeti Iskola számos szakkörnek, egyesületnek ad otthont. 1990 óta minden év augusztusában az intézmény szervezésében kerül megrendezésre a Sárkány-nap, mellyel egy 18. századi eseménynek, a sárkányhúzásnak[16] állítanak emléket.
- A községhez tartozik Kóróssziget, amely napjainkban egyre inkább üdülőfaluvá válik. Itteni látnivalók: a Szent László kápolna és a csökmői Sárréti Vadásztársaság kórósszigeti vadászháza.
- Csökmőnek gazdag madár- és vadvilága van. Előfordul itt – természetes környezetében – Európa legnagyobb madara, a túzok. Évente itt telel a nyáron Észak-Európában fészkelő rétisasok néhány példánya is.
Itt születtek
[szerkesztés]- Gyárfás Dezső, született: Gottesmann Dezső, beceneve: Gyafi (1882 – 1921) színész, komikus, kupléénekes, a pesti kabaré úttörője
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Csökmő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. augusztus 17.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. 263. o. ISBN 978-963-9545-29-8
- ↑ Tuza Tibor (szerk.): Rege rejtő mocsársziget; Kiadó: Csökmő Nagyközség Önkormányzata, Varga József polgármester; Debrecen, 2002 (Második – javított és bővített – kiadás); 88–91. o.
- ↑ (1985) „Alakuló tanácsülések”. Hajdú-Bihari Napló, Debrecen 42.
- ↑ Csökmő települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Csökmő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 4.)
- ↑ Csökmő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 21.)
- ↑ Csökmő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 21.)
- ↑ Csökmő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 21.)
- ↑ Csökmő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 11.)
- ↑ Csökmő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. március 21.)
- ↑ Csökmő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. július 27.)
- ↑ Csökmő Helységnévtár
- ↑ Csökmő Helységnévtár
- ↑ A csökmői sárkányhúzás hiteles története. [2015. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 13.)
Források
[szerkesztés]- Cséplő Péter 1897: A csökmői és puszta kovácsi leletekről. Arch. Ért. 1897, 437-441.
- Bihar vármegye monográfiája (1938)
- Bihar Vármegye Sárréti Járása leírása (1875)
- Sárréti írások (1965)
- A régi Sárrét világa
- A régi Magyarország
További információk
[szerkesztés]- Csökmő friss hírei Archiválva 2017. július 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Csökmő weboldala
- Csökmői Tájház Archiválva 2022. december 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
