Csépai Károly
Csépai Károly | |
Született | 1888. február 7.[1] Szolnok |
Elhunyt | 1972. november 29. (84 évesen)[2] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1911, orvostudomány) |
Halál oka | tüdőgyulladás |
Sírhelye | Farkasréti temető (DD-10. fülke)[3][4] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Csépai Károly (Szolnok, 1888. február 7. – Budapest, 1972. november 29.) belgyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952).
Pályafutása
[szerkesztés]Szülei dr. Csépai Lajos és Erber Leona.[5] 1911-ben szerezte meg oklevelét a Budapesti Tudományegyetemen, ezután 1930-ig az intézmény belgyógyászati klinikáján dolgozott, ahol előbb gyakornok, majd tanársegéd, végül pedig adjunktus volt. 1930-ban kapta meg magántanári képesítését a jód és röntgen kombinatív kezelésnek alkalmazása pajzsmirigy-megbetegedésekben tárgykörből. Ugyanettől az évtől az Országos Társadalombiztosító Intézetnél (OTI) mint orvosigazgató dolgozott. 1934-ben létrehozott egy ólomvizsgáló állomást az OTI keretében, valamint új osztályt indított az akkoriban épülő Magdolna Kórházban (mai Országos Traumatológiai Intézet) a foglalkozási betegségek és a mérgezések kezelésére. 1940-ben az ólomvizsgáló állomást továbbfejlesztette foglalkozási betegségek állomásává. 1946-ban elnyerte a címzetes egyetemi rendkívüli tanári titulust. 1945 és 1948 között az OTI-nál volt orvosfőigazgató, majd 1948-tól egészen 1962-ben történt nyugdíjba vonulásáig vezette az Uzsoki Utcai Kórház munkaképesség-csökkenést, valamint munkaalkalmasságot megállapító osztályát. Mint nyugdíjas, szaktanácsadója volt a Korányi Frigyes és Sándor (Alsóerdősori) Kórháznak. Halálát tüdőgyulladás okozta.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- História - Tudósnaptár
További információk
[szerkesztés]- Magyar orvoséletrajzi lexikon. Összeáll. Kapronczay Károly–Közrem. Tóth Magda. Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. 2004. ISBN 963-950-132-8