Császárvár
| Császárvár | |
| Cesargrad | |
 | |
| Ország |  Horvátország |
| Mai település | Klanjec |
| Tszf. magasság | 471 m |
| Épült | 13. század |
| Elhagyták | 18. század (elhagyták) |
| Állapota | rom |
| Típusa | hegyvidéki |
| Építőanyaga | kő |
| Védettség | műemlék, örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3519[1] |
| Elhelyezkedése | |
 Császárvár
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 46° 03′ 36″, k. h. 15° 43′ 21″46.060000°N 15.722500°EKoordináták: é. sz. 46° 03′ 36″, k. h. 15° 43′ 21″46.060000°N 15.722500°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Császárvár témájú médiaállományokat. | |
Császárvár (horvátul: Cesargrad) egy várrom Horvátországban, Klanjec település határában.
Fekvése
[szerkesztés]Klanjec városától északnyugatra, a Szutla völgye fölé magasodó 471 méter magas Cesarsko brdo tetején találhatók tekintélyes romjai.
Története
[szerkesztés]Császárvárat feltehetően a templomos lovagok építették a 12. vagy a 13. században. 1399-ben említi először oklevél, amikor Luxemburgi Zsigmond király hívének Cillei Hermannak adományozta. A Cilleiek egészen 1456-ig, Ulrik gróf meggyilkolásáig voltak a Zagorje várainak urai. Ezután V. László király Baumkircher András pozsonyi várnagyra bízta a várat, majd Mátyás király 1463-ban királyi adományként neki adta. Leszármazottai birtokolták 1501-ig a család kihalásáig. 1521-ben birtokosa Erdődy Bakócz Tamás lett, akinek örökösei csaknem öt évszázadon át voltak urai. 1573-ban a várat az Ilija Gregorić vezette paraszthadak felgyújtották és a török támadások is maradandó nyomot hagytak rajta. A 16. század végére a vár kényelmetlen lett tulajdonosai számára ezért a török veszély elmúltával a Szutla völgyében új, tágas kastélyt építtettek maguknak, mely a Novi Dvori Cesargradski azaz a Császárvári új kastély nevet kapta. Ezután a várat sorsára hagyták, azóta pusztul.
A vár mai állapota
[szerkesztés]Császárvár egyike Horvátország legnagyobb területű várromjainak. Hosszúsága eléri a 225 métert, legnagyobb szélessége pedig a 85 métert. A vár délkelet - északnyugati irányba húzódik. A külső védőfal nyomai alapján a tornyok és segédépületek jól látható maradványai segítségével nagy valószínűséggel még mindig jól rekonstruálható az egész vár szerkezete abban az állapotban, ahogyan azt utoljára elhagyták.
A várat úgy építették a hegytetőre, hogy három oldalának meredeksége miatt, megközelíteni nagyon nehezen lehetett. Messziről csak felsővár egy része látszódik. A kaputornyon átmenve a vár árkához érünk, amit valaha egy fal is védett. A további behatolás elleni védelmet egy további, négyszögletes torony biztosította. Ezután egy nagyobb épület melletti egyenetlen úton, a felsővárhoz érünk. A felsővár kapuján át jutunk a felsővár udvarára. Innen nyílt a várnak az a része ahol egyedüliként voltak a lakóhelyiségek, míg a további helyiségek a védelem céljait szolgálták. A lakóhelyiségek előtti folyosóhoz egy bástya támaszkodott, ahonnan fal vezetett a kaputorony mögötti toronyig. A felsővár homlokzati része a későbbiekben két bástyával lett megerősítve, melyektől falakat húztak a kaputoronyig, így az egész U alakú terület zárttá vált. A várkápolna a lakóhelyiségek felett az első emeleten volt. A várudvar bozóttal sűrűn benőtt, de a kápolna udvari előteréből jól áttekinthető a belső vár egésze. A vár északnyugati sarkából kitűnően áttekinthető a Szutla völgye és a folyó túloldalán fekvő terület.
