Cremušina
| Cremušina | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Nagygordonya |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43270 |
| Körzethívószám | ( 385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 145 m |
| Időzóna | CET, UTC 1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 48′ 31″, k. h. 17° 12′ 44″45.808611°N 17.212222°EKoordináták: é. sz. 45° 48′ 31″, k. h. 17° 12′ 44″45.808611°N 17.212222°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Cremušina falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Nagygordonyához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Belovár központjától légvonalban 30, közúton 42 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 13, közúton 17 km-re északkeletre a Bilo-hegység délnyugati lejtőin, az azonos nevű patak partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A mai Cremušina a középkori Tallóc helyén keletkezett. A települést 1334-ben a Zágrábi egyházmegyéhez tartozó plébániák között említik „ecclesia beate Elyzabeth de Tholilouch” alakban.[2] A tallóci birtokot 1433-ban kapta adományul Luxemburgi Zsigmond királytól a raguzai származású Matkó és családja, akik ezután Tallóczinak neveztették magukat. 1435 és 1345 között ő töltötte be a szlavón bán tisztséget, 1436-tól pedig haláláig dalmát-horvát bán volt. A négy Tallóczi fivér halála után a birtokot gyermekeik már nem tudták megtartani. Valószínűleg Garai László nádor foglalta el tőlük, mert 1462-ben a birtokot már Garai László nádor özvegye, Alexandra tescheni hercegnő és fia Jób kezén találjuk. 1489-ben Mátyás király „Thallowcz” birtokot Lendvai Bánfi Miklósnak adta.[3] 1501-ben még megemlítik Mihály nevű plébánosát „Michael plelbanus de Tollocz” alakban.[2] A 16. század közepén foglalta el a török és ettől kezdve jelentősége megszűnt, helye mintegy száz évig pusztaság volt.
Területe a 17. század közepétől népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Chremussina” néven találjuk. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Czeremusina” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Czeremusina” néven 38 házzal, 29 katolikus és 172 ortodox vallású lakossal találjuk.[5]
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 192, 1910-ben 359 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 90%-a szerb, 7%-a horvát, 3%-a magyar anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.
1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 94%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború kirobbanása után szerb szabadcsapatok ellenőrizték. 1991. november 1-jén az Otkos 10 hadművelet második napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság elmenekült. 2011-ben mindössze 1 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 192 | 225 | 166 | 284 | 359 | 359 | 348 | 387 | 262 | 288 | 279 | 245 | 140 | 83 | 3 | 1 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Mátyusz Elemér: A négy Tallóczi fivér – tanulmány
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ...119. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 186. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
