Ugrás a tartalomhoz

Cisalpin (vonat)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cisalpin
Típus
Státuszmegszűnt
Hely Franciaország
 Svájc
 Olaszország
NévadóAlpok (hegylánc)
Első járat1961. július 1.
Utolsó járat2003. május 17.
Volt üzemeltetőSNCF
SBB-CFF-FFS
FS
Vonal kezdeteParis-Gare de Lyon
Vonal végeMilano Centrale
(1961–1993)
Venezia Santa Lucia
(1974–1979)
(csak nyáron)
Lausanne
(1993–2003)
Járatsűrűségnaponta
VonatszámTEE 22 / TEE 23
Nyomtáv1435 mm
Villamos vontatás1,5 kV DC
(Párizs - Dole)
25 kV AC, 50 Hz
(Dole–Vallorbe)
15 kV AC, 16,7 Hz
(Vallorbe–Domodossola)
3 kV DC
(Domodossola–Milánó/Velence)
VasútvonalPárizs–Marseille
Dijon–Vallorbe-vasútvonal
Simplon-vasútvonal
Novara–Gozzano–Domodossola-vasútvonal
Torino–Milánó
A Wikimédia Commons tartalmaz Cisalpin témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Cisalpin egy nemzetközi vasúti járat volt, amely összekapcsolta a franciaországi Párizsban található Paris-Gare de Lyon pályaudvart az olaszországi Milánóban található Milano Centrale-val. Az 1961-ben bevezetett járatot a Francia Államvasút (SNCF), a Svájci Szövetségi Vasút (SBB-CFF-FFS) és az Olasz Államvasút (FS) üzemeltette.

A vonat neve szó szerint az Alpok ezen oldalát jelenti; Ez a Pó-völgy római neve, amelyet Rómából, az Alpok római oldalán láthatunk.[1]

1984. januárja után a Cisalpin két külön járatként működött, szoros átszállással Lausanne-ban, Franciaország és Olaszország között már nem közlekedett átmenő vonatként. 2003-ban a járat végérvényesen megszűnt.

Útvonal

[szerkesztés]

1984-ig a Cisalpin törzsvonala Párizsból Dijonba vezetett a Párizs–Marseille-vasútvonalon, majd a Dijon–Vallorbe-vasútvonalon egészen Vallorbeig, a Franciaország és Svájc közötti határ svájci oldalán. Vallorbe felől a vonat a Simplon, a Novara–Gozzano–Domodossola és a Torino–Milánó-vasútvonalon haladt Milánóig.

Kezdetben a Cisalpin a következő megállókkal rendelkezett:

Később további megállókkal bővült: Vallorbe, Sion és Dole-Ville.

1984 januárjától a vonat Párizs és Dijon között az LGV Sud-Est nagysebességű vasútvonalon haladt az útvonal egy részén, a Párizs–Marseille vasútvonal helyett.

Története

[szerkesztés]

1961 és 1984 között a Cisalpin első osztályú Trans-Europ-Express (TEE) járat volt. Eredetileg a RAe TEE II sorozatú villamos motorvonatokkal üzemeltették. A vonat 1974 nyarának menetrendjével, 1974. május 26-án vált villamos mozdony vontatta vonattá.[2] Ettől az időponttól Milánótól Velencéig (Venezia Santa Lucia) hosszabbították meg az útvonalát, amelyet azonban csak nyáron üzemeltettek.[2] A velencei bővítés 1979-ig minden nyáron továbbra is a TEE Cisalpin része volt.

1980-ban a Cisalpinon Párizsból Lausanne-ba tett utazás szerepelt a "Változó vonatok" című műsorban, amely a BBC TV utazási dokumentumfilmjének, a Világ nagy vasúti utazásainak 1. sorozatának utolsó epizódja volt. A sorozat kiegészítéseként megjelent könyvben leírták a Changing Trains ("Változó vonatok") utazást is, amely a Párizsból Budapest felé tartó hosszabb út első állomása volt.

1984 januárjában a Cisalpin-t két külön vonatra osztották fel, amelyek Lausanne-ban csatlakoztak, mivel a Párizs–Lausanne folyosón az összes expressz szolgáltatást TGV-járattá alakították át. Egy TGV Cisalpinként futott Párizs és Lausanne között (mindkét irányban), és Lausanne-ban menetrend szerinti átszállási kapcsolatban állt az IC 333/336-tal, amely szintén Cisalpin néven futott, de nem a TGV-vel, amely a Genf – Lausanne – Milánó útvonalon közlekedett.

1987. május 31-én a Cisalpin bekerült az akkor új EuroCity (EC) hálózatba, amely ugyanolyan mintával működött, mint korábban - időzített átszállási kapcsolatokkal Lausanne-ban, és most EC 33/36 (TGV) néven jelölték Párizs és Lausanne között. A Genf – Lausanne – Milánó vonatszáma az EC 23/26 lett.[3]

1993. május 22-én a Genf – Milánó Cisalpin helyét név nélküli IC-vonat foglalta el, amely Lausanne – Milánó és fordítva közlekedett, de továbbra is átszállási kapcsolatot tartott fenn a párizsi Lausanne-i vonatokkal.[4]

2003. május 17-ig[5] a Cisalpin elnevezést még mindig a Párizs – Lausanne útvonalon közlekedő TGV-vonatok egyikén használták, különös tekintettel az EC 9268/9269 járatpárra.[6]

Menetrend

[szerkesztés]
TEE 22 Ország Állomás km TEE 23
16:00  Olaszország Milano Centrale 0 22:08
17:15  Olaszország Domodossola 125 20:52
17:45  Svájc Brig 167 19:24
18:13  Svájc Lausanne 313 17:57
18:46  Svájc Vallorbe 360 17:20
20:17  Franciaország Dijon 507 15:36
22:44  Franciaország Paris Gare de Lyon 822 13:15

Irodalom

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  1. TEE p. 14.
  2. a b "Summer services, 1974" (changes due to take effect). Cooks Continental Timetable (March 29–April 25, 1974 edition), p. 465. Peterborough, UK: Thomas Cook Publishing.
  3. Thomas Cook Continental Timetable (May 31–June 30, 1987 edition), pp. 472–473, 488–489. Thomas Cook Publishing.
  4. Thomas Cook Continental Timetable (May 1–22, 1993 edition), pp. 3, 67, 522–524.
  5. La Légende des TEE, page 220
  6. Thomas Cook European Timetable (May 2003 edition), p. 228.