Ciklobután
ciklobután | |||
ciklobután |
ciklobután | ||
IUPAC-név | ciklobután | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 00287-23-0 | ||
PubChem | 9250 | ||
ChemSpider | 8894 | ||
| |||
| |||
InChIKey | PMPVIKIVABFJJI-UHFFFAOYSA-N | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C4H8 | ||
Moláris tömeg | 56,107 g/mol | ||
Sűrűség | 0,720 g/cm³ | ||
Olvadáspont | −91 °C | ||
Forráspont | 12,5 °C | ||
Rokon vegyületek | |||
Rokon alkán | bután | ||
Rokon vegyületek | ciklopropán, ciklohexán | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A ciklobután a cikloalkánok közé tartozó szerves vegyület, összegképlete C4H8. A ciklobután színtelen gáz, kereskedelmi forgalomban cseppfolyósított állapotban kapható. A származékait ciklobutánoknak nevezzük. Magának a ciklobutánnak nincs nagy jelentősége, de bonyolultabb származékait a biológiában és biotechnológiában használják.
Szerkezet
[szerkesztés]A ciklobutánban a gyűrűfeszültség kisebb mint a ciklopropánban, de jóval nagyobb mint a ciklohexánban. Emiatt a ciklobután mintegy 500 °C felett instabil. A négy szénatom nem egy síkban van, a molekula enyhén hajlított alakot vesz fel[1] („háztető konformáció”[2]), így a hidrogének fedő állásából származó feszültség valamelyest csökken.[3] A molekula hajlásszöge 27,9°, a diéderes szög mintegy 25°.[4] Az egymással ekvivalens hajlított konformerek egymásba átalakulnak:
Biológiai jelentőség
[szerkesztés]A ciklobutángyűrű megtalálható a természetben például a pentacikloanammoxisavban, melyet baktériumokban találtak meg egy (feltehetően védő)membrán alkotójaként.
Előállítás
[szerkesztés]Számos módszer létezik a ciklobutánok előállítására. Alkének UV-besugárzás hatására dimerizálódnak. 1,4-dihalogénbután-származékok redukáló fémekkel végzett dehalogénezés során ciklobutánokká alakulnak.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ chemical compound :: Cycloalkanes - Britannica Online Encyclopedia
- ↑ Telített szénhidrogének előadás dia. szent István Egyetem Állatorvostudományi Kar. (Hozzáférés: 2013. június 16.)[halott link]
- ↑ Cikloalkánok és származékaik konformációja. (Hozzáférés: 2013. június 16.)
- ↑ szerk.: Zvi Rappoport, Joel F. Liebman: The Chemistry of Cyclobutanes, 84–85. o.
Források
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Cyclobutane című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.