Chicxulub-kráter
|
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Chicxulub | |
 | |
| A krátert kialakító óriásmeteorit becsapódása fantáziarajzon | |
| Ország |  Mexikó |
| Típus | becsapódási kráter |
| Kor | 66 Ma [1] |
| Átmérő | 170 km |
| Elhelyezkedése | |
 Chicxulub
Pozíció Mexikó térképén
| |
 é. sz. 21° 24′, ny. h. 89° 31′21.400000°N 89.516667°WKoordináták: é. sz. 21° 24′, ny. h. 89° 31′21.400000°N 89.516667°W | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Chicxulub témájú médiaállományokat. | |
A Chicxulub-kráter (ejtsd: t͡ʃikʃuˈluɓ) egy óriási, ősi becsapódási kráter, melynek nyomai a mexikói Yucatán-félszigeten, illetve annak közelében, a tengeraljzaton maradtak fenn.[2] 170 kilométeres átmérőjével az ismert becsapódási kráterek közül a közepes méretűek közé tartozik. Középpontja a mexikói Chicxulub városka közelében van, melyről a nevét kapta (a maja szó jelentése „az ördög (démon) farka”, „az ördög szarva”, „az ördög bolhája” vagy „az elkapott (szarvas) szarva (agancsa)”).[3][4] A képződményt létrehozó kisbolygó legalább 10 kilométer átmérőjű volt. A 2010-es eredmények bizonyították, hogy a meteorit lényegesen nagyobb lehetett, mint gondolták. Átlagosan 10–11 km-re becsülik.
A krátert Glen Penfield geofizikus fedezte fel, miközben kőolaj után kutatott a Yucatánon, az 1970-es évek végén. A becsapódásról a kráterben talált sokkolt kvarc és a közelében található tektitek mellett a területen tapasztalható gravitációs anomália tanúskodik. Az izotópanalízis alapján a becsapódásra a kréta időszak végén, durván 66 millió évvel ezelőtt kerülhetett sor. Mivel ez nagyjából egybeesik az úgynevezett K-T határral, sok tudós szerint a becsapódás lehetett a dinoszauruszok kihalásaként ismert kréta-tercier esemény fő oka, ám vannak akik szerint a Föld élővilágának pusztulásában más tényezők is közrejátszottak,[5] illetve vannak akik azt feltételezik, hogy több, ebben az időszakban történt becsapódás egyike lehetett. Az újabb keletű bizonyítékok arra utalnak, hogy a becsapódó tárgy egy olyan nagyobb aszteroida darabja volt, amely 160 millió évvel ezelőtt töredezett szét, egy a bolygótól távol bekövetkezett ütközés során.[6]
Felfedezés
[szerkesztés]1978-ban Glen Penfield a mexikói állami olajtársaság, a Petróleos Mexicanos (Pemex) számára légi mágneses vizsgálatot folytatott a Mexikói-öbölben, a Yucatán-félszigettől északra.[7] Geofizikai adatokat gyűjtött, hogy a segítségükkel a cég új olajlelőhelyeket találjon.[8] Ezen adatokat elemezve bukkant egy 70 kilométeres átmérőjű, szembetűnő szimmetriát mutató földalatti ívre.[9] Ezután szert tett egy 1960-as években készült térképre, amely a Yucatán gravitációs anomáliáit ábrázolja. Ugyanezen térkép alapján egy évtizeddel korábban Robert Baltosser alvállalkozó már feltételezte, hogy becsapódási maradványokról van szó, a Pemex akkori üzletpolitikai szabályai miatt azonban ezt nem hozhatta nyilvánosságra.[10] Penfield magán a félszigeten rálelt egy másik, észak felé mutató ívre és a két térképet összehasonlítva rájött, hogy az ívek egy 180 kilométer átmérőjű körré állnak össze, és biztosra vette, hogy ezt csak egy kataklizma hozhatta létre.
A Pemex továbbra sem engedélyezte a vizsgálatok adatainak nyilvánosságra hozását, de megengedte, hogy Penfield és a cég egy munkatársa, Antonio Camargo 1981-ben ismertessék a felfedezést a Society of Exploration Geophysicists (Kutató Geofizikusok Társasága) konferenciáján.[11] Ebben az évben kevesen vettek részt a konferencián – ironikus módon a becsapódási események és a K-T határ sok szakértője éppen ekkor egy másik konferencián volt – és a jelentés sem váltott ki nagy visszhangot. Penfieldnek rengeteg geofizikai adat állt rendelkezésére, de kőzetmintái és a becsapódást bizonyító egyéb kézzelfogható bizonyítékai nem voltak.[8]
Tudott róla azonban, hogy 1951-ben a Pemex kutatófúrásokat végzett a térségben és az egyik furatban 1,3 kilométer mélyen vastag andezitréteget találtak. Ez a réteg keletkezhetett egy nagy becsapódás gerjesztette hőtől és nyomástól, de a kutatás idejében lávahalomnak gondolták. Ez a feltételezés azonban nem állt összhangban a környék geológiai sajátosságaival. Mikor Penfield megpróbált szerezni a mintákból, közölték vele, hogy elvesztették, vagy megsemmisítették azokat. Nem sikerült eljutnia a fúrás helyére sem, így felhagyott a kereséssel, publikálta eredményeit és visszatért a Pemex számára végzett munkájához.
Ugyanebben az időben adta közre Luis Walter Alvarez azt a hipotézisét, amely szerint a Föld összeütközött egy égitesttel. 1981-ben az Arizonai Egyetem kutatói, Alan R. Hildebrand és William V. Boyton, anélkül, hogy ismerték volna Penfield eredményeit, egy vázlatos becsapódási elméletet jelentettek meg, és keresni kezdték a becsapódási krátert.[12] A bizonyítékaik közt olyan zöldesbarna agyagminták szerepeltek, amelyekben a szokottnál több volt az irídium, sokkolt kvarcszemcséket és apró, tektitnek tűnő üveggyöngyöcskéket tartalmaztak.[13] A vastag, összekevert, érdes sziklatörmelékről azt feltételezték, hogy becsapódás keltette egy kilométer magas cunami sodorta magával, majd hagyta hátra egy másik helyen.[14] Ilyen lerakódásokat több helyről ismertek, de úgy tűnt, hogy a Karib-medencében koncentrálódnak, a K-T határ idejéről származó kőzetrétegben.[14] Így amikor Florentine Morás professzor Haitin olyan maradványokat fedezett fel, amelyeket egy vulkánkitörés nyomainak gondolt, Hildebrand felvetette, hogy egy közelben történt becsapódáshoz kötődhetnek.[15] A K-T határon gyűjtött mintákon végzett teszt nagyobb mennyiségű tektit üveget mutatott ki, amit csak egy aszteroida-becsapódás vagy egy atombomba robbanás során keletkező hő hozhat létre.[15]
1990-ben Hildebrand a Houston Chronicle újságírójától, Carlos Byarstől értesült Penfield korábbi felfedezéséről.[16] Az év áprilisában kapcsolatba lépett vele, és hamarosan rátaláltak két New Orleansban őrzött Pemex-kőzetmintára. Hildebrand csapata megvizsgálta a mintákat, és arra a következtetésre jutott, hogy azok metamorf kőzetek.
1996-ban kaliforniai kutatók, köztük Kevin Pope, Adriana Ocampo és Charles Duller a Yucatán műholdas képeit tanulmányozva víznyelő (cenote) gyűrűire bukkantak a Chicxulub közepén, ott, ahol Penfield a földalatti ívet találta. Ezeket a becsapódási kráter falának beroskadása hozhatta létre. A későbbi bizonyítékok azt sugallták, hogy a kráter valós átmérője a 300 kilométert is elérhette, és a Penfield által talált gyűrű csak egy belső fala volt.[17]
A becsapódás sajátosságai
[szerkesztés]
A becsapódó test átmérője mintegy 10 kilométer lehetett. A becsapódás a becslések szerint 400 zettajoule (4×1023 joule) energiát szabadíthatott fel, ami 100 teratonna TNT felrobbanása keltette energiának felel meg. Összehasonlításképp: az ember által kifejlesztett legnagyobb hatóerejű atomfegyver, a Cár-bomba detonációja 50 megatonna erejű volt, a chicxulubi becsapódás energiája azonban ezt kétmilliószor haladta meg.[18] Még a legnagyobb ismert vulkánkitörés energiája is eltörpül emellett: a La Garita Kalderát létrehozó kitörés 10 zettajoule energiát szabadított fel.[19] Az égi objektum a bolygó lehető legrosszabb helyén, a lehető leghalálosabb szögben csapódott be, emiatt szabadultak fel és kerültek az atmoszféra felső rétegébe a klímaváltozást okozó gázok, köztük óriási mennyiségű kén. A mexikói Yucatán-félszigeten lévő mintegy 200 kilométer átmérőjű, ma is látható kráter vizsgálatából és számítógépes szimulációkból a szakemberek megállapították, hogy a becsapódási szög mintegy 60 fokos lehetett. Erről a Nature Communications tudományos folyóiratban tájékoztattak.
Hatások
[szerkesztés]A becsapódás a Föld történetének legnagyobb feltételezett, több száz méteres magasságú óriáscunamijait hozta létre. A felizzott por, hamu és gőz hatalmas mennyiségben szökött a magasba, amikor a tárgy a másodperc törtrésze alatt eltemetődött a talajban.[20] A kilökődött anyag a tárgy darabjaival együtt visszahullva az atmoszférában felizzott, és a földfelszínre hullva felhevítette a talajt és globális tüzeket okozhatott; miközben az ütközés keltette lökéshullámok földrengésekhez és vulkánkitörésekhez vezettek.[21] A visszahullott por és füst évekre vagy akár egy évtizedre is beboríthatta a földfelszínt, mostoha körülményeket teremtve az élőlények számára. Az ütközés energiája által a kőzetekből felszabadított nagy mennyiségű szén-dioxid drámai üvegházhatást hozhatott létre.[22] A közvetlen következmény azonban az lehetett, hogy az atmoszférába került por miatt a napfény nem érhette el a földfelszínt, amely emiatt jelentősen lehűlt. A növényi fotoszintézis megszakadhatott, jelentős hatást gyakorolva az egész táplálékláncra.[23][24]
2008 februárjában az austini Texasi Egyetemhez tartozó Jackson School of Geosciences Sean Gulick által vezetett kutatócsoportja a kráterről készült szeizmikus képeket használta fel annak eldöntésére, hogy a becsapódó tárgy mélyebb vízbe zuhant-e, mint ahogy azt korábban gondolták. Kijelentették, hogy ez megnövelhette a légkörbe jutó szulfát aeroszolok mennyiségét. A sajtóban megjelent hír szerint ez „kétféle módon is halálosabbá tehette a becsapódást: az éghajlat megváltoztatásával (a légkör felső részébe jutó szulfát aeroszolok lehűlést okozhattak) és a savas esők révén (a vízpára elősegíti, hogy a légkör alsó részébe jutó szulfát aeroszolok savas esőt okozzanak)”.[25]
Geológia és morfológia
[szerkesztés]1991-es cikkükben Hildebrand, Penfield és társaik leírták a becsapódási hely geológiáját és összetételét.[26] A becsapódás feletti kőzetek majdnem 1000 méter vastag márga és mészkő rétegek.[26] Ezek korát a paleocén idejére datálták.[27] A rétegek alatt több mint 500 méter vastagon andezit üveg és breccsa található. Ezek az andezittartalmú magmás kőzetek csak a hasonló, feltételezett becsapódási helyekre jellemzőek; szokványos módon a nagy mennyiségű földpát és augit is csak a becsapódástól megolvadt kőzetekben fordul elő,[28] a sokkolt kvarchoz hasonlóan.[27] A K-T határ a területen belül 600 és 1100 méter közötti mélységben helyezkedik el normális esetben, a térségtől 5 kilométerre pedig 500 méter mélyen.[29] A kráter éle mellett cenoték (víznyelők) csoportjai találhatók, ami arra utal, hogy a hely a harmadidőszakban, a becsapódás után víz alatti medence volt.[29] A medence talajvize feloldotta a mészkövet, létrehozva a barlangokat és a cenotékat a felszín alatt.[30] A cikk emellett megjegyzi, hogy a kráter megfelelő forrásnak tűnik a Haitin talált tektitek számára.[31]
Eredet
[szerkesztés]2007. szeptember 5-én a Nature című folyóiratban egy beszámoló jelent meg a Chicxulub-krátert létrehozó aszteroida eredetére vonatkozóan.[23] A szerzők, William F. Bottke, David Vokrouhlický és David Nesvorný kijelentették, hogy egy, a kisbolygóövben 160 millió évvel ezelőtt bekövetkezett ütközés hozta létre Baptistina-családot, melynek legnagyobb fennmaradt tagja a 298 Baptistina. Feltevésük szerint a Chicxulub-aszteroida is a csoport egyik tagja lehetett. A Chicxulub és a Baptistina közötti kapcsolatot erősíti a becsapódó tárgy mikroszkopikus darabjaiban levő nagy mennyiségű karbonát, ami arra utal, hogy a tárgy a Baptistinához hasonlóan a ritka karbonát kondrit aszteroidák egyike volt.[6] Bottke szerint a Chicxulub-aszteroida egy jóval nagyobb, körülbelül 170 kilométeres átmérőjű égitest darabja lehetett, és egy másik becsapódó tárggyal együtt 60 kilométer átmérőjű volt.[6][32]
A Chicxulub és a tömeges kihalás
[szerkesztés]
A Chicxulub-kráter támogatta a Luis Walter Alvarez és geológus fia, Walter Alvarez, valamint Frank Asaro által felállított elméletet, ami szerint a számos növény- és állatcsoport, köztük a dinoszauruszok kihalását egy bolida becsapódása okozhatta. Alvarezék, akik ekkoriban a Kaliforniai Egyetemen dolgoztak, kijelentették, hogy a kihalási esemény nagyjából egyidős a Chicxulub-kráter kialakulásának megállapított idejével.[33] Az elméletet a tudományos közösség széles körben elfogadta, általánosan azonban nem. Egyes kritikusok, köztük az őslénykutató Robert T. Bakker szerint egy ilyen becsapódás megölte volna a békákat is – többek között –, melyek túlélték a kihalási eseményt.[34] A Princetoni Egyetem kutatója, Gerta Keller kijelentette, hogy a Chicxulubból származó újabb keletű magminták azt bizonyítják, hogy a becsapódás 300 000 évvel a tömeges kihalás előtt történt, így nem lehet annak kiváltó oka.[35]
A fő bizonyíték a kráter becsapódási eredetére vonatkozóan a világszerte megtalálható K-T határban levő vékony agyagrétegben van. Az 1970-es évek végén Alvarezék és kollégáik bejelentették,[36] hogy nagy mennyiségű irídiumot tartalmaz. A rétegben az irídium szintje 0,006 mg/kg, miközben átlagos koncentrációja a földkéregben csak 0,0004 mg/kg.[37] A kondritok ebből az elemből 0,55 mg/kg-ot tartalmaznak.[37] A feltételezés szerint az irídium elterjedt a légkörben, amikor a becsapódó tárgy elporladt, majd szétterült a földfelszínen az aszteroidából származó egyéb anyagokkal együtt, létrehozva az irídiumban gazdag agyagréteget.[38] Ennek az agyagos rétegnek a tényleges egykorúságát azonban eddig még nem sikerült bizonyítani, az irídium pedig származhat más forrásokból is – például vulkanizmusból.
A több becsapódás elmélete
[szerkesztés]Több, napjainkban felfedezett, az északi szélesség 20° és 70°-a között fekvő becsapódási kráter keletkezésének ideje hibahatáron belül megegyezik a Chicxulub-kráterével. Ilyen kisebb kráterek a Silverpit-kráter az Északi-tenger alatt[39] és a bovtiskai kráter Ukrajnában.[40] Mindkettő jóval kisebb a Chicxulubnál, de feltehetően mindkettőt több tíz méteres, földbe csapódó tárgyak hozták létre.[41] Ez vezetett ahhoz a feltételezéshez, ami szerint ezeket a krátereket egyetlen, a Föld felé vezető pályáján darabokra hullott égitest darabjai hozták létre, melyek közel egyidőben csapódtak be.[42] Az India partjainál, az óceánban levő Siva-kráter valószínűleg szintén ekkoriban jött létre, de a becsapódási eredetét még nem bizonyították minden kétséget kizáróan.[43]
A Shoemaker–Levy 9 üstökös 1994-es Jupiterbe csapódása igazolta, hogy a gravitációs kölcsönhatások képesek darabokra törni egy kisebb égitestet, néhány nap alatt több ütközést is lehetővé téve. Az üstökösök gyakran kerülnek erős gravitációs mezőbe a gázóriások közelében, így nagyon valószínű, hogy ilyenek a múltban is történtek.[44] Ez bekövetkezhetett 66 millió évvel ezelőtt is.[42]
2006-ban Ken MacLeod a Missouri-Columbia Egyetem geológiaprofesszora az egyszeres becsapódási elmélet bizonyítására elemezte az óceánaljzatról származó üledékeket. A vizsgálatsort a Chicxulub-krátertől 4500 kilométerre kezdte meg, hogy ellenőrizze az üledék összetételének esetleges változásait a becsapódási helyen, a krátertől olyan távolságban, ahová a becsapódás hatásai még elérhettek. Az elemzés kimutatta, hogy az üledékben a becsapódási törmelék csak egyetlen réteget alkotott.[45] Gerta Keller és a többszörös becsapódási elmélet más támogatói szerint az eredmények „túlértékeltek”, és nem értenek egyet MacLeod következtetésével.[46]
Lásd még
[szerkesztés]- becsapódási kráter
- becsapódási kráterek listája
- észak-amerikai becsapódási kráterek listája
- Perm–triász kihalási esemény
- Dekkán-trapp
- A kihalások okai
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ (2013) „Time Scales of Critical Events Around the Cretaceous-Paleogene Boundary”. Science 339 (6120), 684–687. o. DOI:10.1126/science.1230492. ISSN 0036-8075. PMID 23393261. (Hozzáférés: 2017. július 28.)
- ↑ Earth Impact Database – Chicxulub. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- ↑ E-Local–INAFED mexikói kormányzati oldal – Chicxulub Pueblo község (spanyol nyelven). [2021. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 15.)
- ↑ Chicxulub a yucatantoday.com-on (spanyol nyelven). [2013. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 15.)
- ↑ Bakker interview. "Does the [impact theory] explain the extinction of the dinosaurs? There are problems..."
- ↑ a b c Bottke, Vokrouhlicky, Nesvorny.
- ↑ Verschuur, 20-21.
- ↑ a b Bates.
- ↑ Penfield
- ↑ Verschuur, 20.
- ↑ Weinreb.
- ↑ Mason.
- ↑ Hildebrand, Penfield, et al.
- ↑ a b Hildebrand interview: 'Similar deposits of rubble occur all across the southern coast of North America [...] indicate that something extraordinary happened here.'
- ↑ a b Morás.
- ↑ Hildebrand interview.
- ↑ Sharpton & Marin.
- ↑ Adamsky and Smirnov, 20.
- ↑ Mason, et al.
- ↑ Milosh, interview.
- ↑ Milosh. "On the ground, you would feel an effect similar to an oven on broil, lasting for about an hour [...] causing global forest fires."
- ↑ Hildebrand, Penfield, et al; 5.
- ↑ a b Perlman.
- ↑ Pope, Ocampo, et al.
- ↑ Gulick, et al.: Seismic Images Show Dinosaur-Killing Meteor Made Bigger Splash. [2009. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- ↑ a b Hildebrand, Penfield, et al; 1.
- ↑ a b Hildebrand, Penfield, et al; 3.
- ↑ Grieve.
- ↑ a b Hildebrand, Penfield, et al; 4.
- ↑ Kring, "Discovering the Crater".
- ↑ Sigurdsson
- ↑ Ingham.
- ↑ Alvarez, W. interview
- ↑ Kring, "Environment Consequences"
- ↑ Keller, et al.
- ↑ Alvarez.
- ↑ a b Web Elements.
- ↑ Mayell.
- ↑ Stewart, Allen
- ↑ Kelley, Gurov
- ↑ Stewart.
- ↑ a b Mullen, "Multiple Impacts".
- ↑ Mullen, "Shiva".
- ↑ Weisstein.
- ↑ Than.
- ↑ Dunham.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Chicxulub crater című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Adamsky, Viktor, Smirnov, Yuri (1994). „Moscow's Biggest Bomb: the 50-Megaton Test of October 1961” (PDF). Cold War International History Project Bulletin (4), 19–21. o. [2000. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- Alvarez, W.; L.W. Alvarez, F. Asaro, and H.V. Michel (1979). „Anomalous iridium levels at the Cretaceous/Tertiary boundary at Gubbio, Italy: Negative results of tests for a supernova origin”. Christensen, W.K., and Birkelund, T. Cretaceous/Tertiary Boundary Events Symposium 2: 69.
- Bates, Robin (series producer), Chesmar, Terri and Baniewicz, Rich (associate producers). (1992). The Dinosaurs! Episode 4: "Death of the Dinosaur" [TV-series]. PBS Video, WHYY-TV. (Hozzáférés ideje: 2009-04-07.)
- Bakker, Robert T. Interview: The Dinosaurs: Death of the Dinosaur. 1990, WHYY.
- Hildebrand, Alan. Interview: The Dinosaurs: Death of the Dinosaur. 1992, WHYY.
- Milosh, Gene. Interview: The Dinosaurs: Death of the Dinosaur. 1992, (1990): WHYY.
- Moras, Florentine. Interview: The Dinosaurs: Death of the Dinosaur. 1992, (filmed 1990): WHYY.
- Penfield, Glen. Interview: The Dinosaurs: Death of the Dinosaur. 1992, WHYY.
- Bottke, W.F., Vokrouhlicky, D., Nesvorny, D. (2007. 09). „An asteroid breakup 160 Myr ago as the probable source of the K/T impactor” (PDF). Nature 449, 23–25. o. DOI:10.1038/nature06070. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- Bralower, Timothy J., Charles K. Paull and R. Mark Leckie (1998. April). „The Cretaceous–Tertiary boundary cocktail: Chicxulub impact triggers margin collapse and extensive sediment gravity flows” (PDF). Geology, 122–124. o. [2007. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- Covey, et al. (1994). „Global climatic effects of atmospheric dust from an asteroid comet impact on Earth”. Global and Planetary Change, 9 (1994) 263-273 9, 263. o. DOI:10.1016/0921-8181(94)90020-5.
- Dunham, Will: Single massive asteroid wiped out dinosaurs: study. physadvice.net, 2006. november 30. (Hozzáférés: 2009. április 7.)[halott link]
- Frankel, Charles. The End of the Dinosaurs: Chicxulub Crater and Mass Extinctions. Cambridge University Press, 236. o. (1999). ISBN 0521474477
- Grieve, R. (1975). „Petrology and Chemistry of the Impact Melt at Mistastin Lake Crater”. Geological Society of America Bulletin 86, 1617–1629. o. DOI:<1617:PACOTI>2.0.CO;2 10.1130/0016-7606(1975)86<1617:PACOTI>2.0.CO;2.
- Hildebrand, Alan R.; Penfield, Glen T.; Kring, David A.; Pilkington, Mark; Zanoguera, Antonio Camargo; Jacobsen, Stein B.; Boynton, William V. (1991. September). „Chicxulub Crater; a possible Cretaceous/Tertiary boundary impact crater on the Yucatan Peninsula, Mexico”. Geology 19 (9), 867–871. o. DOI:<0867:CCAPCT>2.3.CO;2 10.1130/0091-7613(1991)019<0867:CCAPCT>2.3.CO;2. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- Ingham, Richard: Traced: The asteroid breakup that wiped out the dinosaurs. AFP. Google News, 2007. szeptember 5. [2007. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- Keller, Gerta, Adatte, Thierry; Berner, Zsolt; Harting, Markus; Baum, Gerald; Prauss, Michael; Tantawy, Abdel; Stueben, Doris (2007). „Chicxulub impact predates K–T boundary: New evidence from Brazos, Texas” (PDF). Earth and Planetary Science Letters 255, 1–18. o. [2007. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.epsl.2006.12.026. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- Kelley, Simon P.; Gurov, Eugene (2002). „The Boltysh, another end-Cretaceous impact” (abstract). Meteoritics & Planetary Science 37 (8), 1031–1043. o. [2008. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- Kring, David A. (2003). „Environmental consequences of impact cratering events as a function of ambient conditions on Earth”. Astrobiology 3 (1), 133–152. o. DOI:10.1089/153110703321632471. PMID 12809133.
- Kring, David A.: Discovering the Impact Site. lpl.arizona.edu. [2000. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- Mason, Ben G., Pyle, David M. and Oppenheimer, Clive (2004). „The size and frequency of the largest explosive eruptions on Earth” (PDF). Bulletin of Volcanology 66 (8), 735–748. o. DOI:10.1007/s00445-004-0355-9. (Hozzáférés: 2007. december 6.)
- Mason, Moya K.: In Search of a Key Paper. moyak.com, 2007. (Hozzáférés: 2009. április 29.)
- Mayell, Hillary: Asteroid Rained Glass Over Entire Earth, Scientists Say. National Geographic News, 2005. május 15. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- Mullen, Leslie (2004. november 4.). „Deep Impact — Shiva: Another K–T Impact?”. Astrobiology Magazine. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- Mullen, Leslie: Did Multiple Impacts Pummel Earth 35 Million Years Ago?. spacedaily.com, 2004. október 21. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- Perlman, David: Scientists say they know where dinosaur-killing asteroid came from. San Francisco Chronicle, 2007. szeptember 6. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- Pope KO, Baines KH, Ocampo AC, Ivanov BA (1997). „Energy, volatile production, and climatic effects of the Chicxulub Cretaceous/Tertiary impact”. Journal of Geophysical Research 102 (E9), 245–64. o. DOI:10.1029/97JE01743. PMID 11541145.
- Pope KO, Ocampo AC, Kinsland GL, Smith R (1996). „Surface expression of the Chicxulub crater”. Geology 24 (6), 527–30. o. DOI:<0527:SEOTCC>2.3.CO;2 10.1130/0091-7613(1996)024<0527:SEOTCC>2.3.CO;2. PMID 11539331.
- Qivx Inc.: Periodic Table: Properties of Iridium. qivx.com, 2003. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- Rojas-Consuegra, R., M. A. Iturralde-Vinent, C. Díaz-Otero y D. García-Delgado (2005). „Significación paleogeográfica de la brecha basal del Límite K/T en Loma Dos Hermanas (Loma del Capiro), en Santa Clara, provincia de Villa Clara. I Convención Cubana de Ciencias de la Tierra.”. Geociencias 8 (6), 1–9. o. ISBN 959-7117-03-7.
- Sharpton VL, Marin LE (1997). „The Cretaceous–Tertiary impact crater and the cosmic projectile that produced it”. Annals of the New York Academy of Sciences 822, 353–80. o. DOI:10.1111/j.1749-6632.1997.tb48351.x. PMID 11543120.
- Stewart, S. A. (2005). „3D seismic reflection mapping of the Silverpit multi-ringed crater, North Sea”. Geological Society of America Bulletin 117 (3), 354–368. o. [2011. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1130/B25591.1. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- Stewart S. A., Allen P. J. (2002). „A 20-km-diameter multi-ringed impact structure in the North Sea”. Nature 418 (6897), 520–3. o. PMID 12152076.
- Than, Ker: Study: Single Meteorite Impact Killed Dinosaurs. livescience.com, 2006. november 28. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- Verschuur, Gerrit L.. Impact!: The Threat of Comets and Asteroids. Oxford University Press (U.S.) (1996). ISBN 0195119193
- Web Elements: Geological Abundances. webelements.com, 2007. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- Weinreb, David B.: Catastrophic Events in the History of Life: Toward a New Understanding of Mass Extinctions in the Fossil Record — Part I. jyi.org, 2002. 03. [2007. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- Weisstein, Eric W.: Eric Weisstein's World of Physics — Roche Limit. scienceworld.wolfram.com, 2007. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
További információk
[szerkesztés]
Magyar nyelven
[szerkesztés]- Tóth Imre: Kisbolygók ütközése és a dinoszauruszok kipusztulása, 2007. szeptember 11. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- Molnár Péter: Hipernóva okozta kihalások, 2007. március 23. [2010. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
Angol nyelven
[szerkesztés]- Satellite image of the region. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- Numerous sinkholes (Cenotes) marked around Chicxulub crater. (Hozzáférés: 2009. április 7.)[halott link]
- NASA JPL: "A 'Smoking Gun' for Dinosaur Extinction", 2003. március 6. [2009. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
- Chicxulub, Crater of Doom. [2012. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
