Ugrás a tartalomhoz

Chianti

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Chianti Olaszország leghíresebb vörösbora.

A termőterület

[szerkesztés]

A Chianti termőterülete az itáliai Toscana tartomány egyik ősi bortermelő területének neve, amely Firenze, Arezzo, Siena és Grosseto környéki konkrétan meghatározott településekre terjed ki.

A „fiasco”

[szerkesztés]

A "hagyományos" Chianti kiszerelése jellegzetes: a széles szájú palackokat szalmafonatos kosárkában („fiasco”) helyezik el, illetve árusítják. A kategóriák egy részét pedig bordeaux-i típusú palackban forgalmazzák. A palackzárás pedig alapvetően parafadugóval történik.

Eredetmegjelölés

[szerkesztés]

A Chianti szó eredetmegjelölésként való lajstromozása 1984 óta mind a Chianti kiváló minőségét szavatolja (a termelési és minőségi feltételeket ún. termékleírásba kell foglalni, amit államilag, illetve az EU szintjén ismernek el: Chianti PDO[1]), mind jogi oltalmat biztosít a Chianti szónak a termőterületen kívül előállított borokra való használata ellen.

A Chianti Classico kizárólag a termőterületnek még jobban körülhatárolt, központi részéről származhat.

Ide tartoznak a következő települések:

  • Greve in Chianti
    • Montefioralle
    • Convertoie
    • Montegonzi
    • Canonica
    • Castello di Uzzano
    • Castello di Verrazano
  • Radda in Chianti
    • Volpaia
  • Castellina in Chianti
  • San Casciano Val di Pesa
    • Mercatale Val di Pesa
    • Faltignano
    • Campoli
  • Gaiole in Chianti
    • Castello di Brolio

Jellemzői

[szerkesztés]

A Chianti klasszikus borösszeállítás, azaz több szőlőfajta művészi házasítása során keletkezik. A felhasznált szőlők: Sangiovese (domináns) és Canaiolo (vörös alapborok), kevés Trebbiano és Malvasia-fajták (fehérek), valamint alkalmanként nagyon kevés (vörös) Cabernet sauvignon és Merlot. Az utóbbi időben egyre gyakrabban nem használnak fehérszőlőt, mára már 100%-ban Sangiovese is lehet chianti.

A legalább 24 hónapos (termőterületenként is eltérő idejű fahordós és palackos) érlelés után a palackon feltüntethető a riserva szó. A termesztési, érlelési, analitikai és érzékszervi jellemzők alapján tovább szelektált bor superiore kategóriájú lehet. A Chianti Riservát vagy Classico-t 16-19 °C-on (azaz a klasszikus szobahőmérsékleten) a legjobb fogyasztani, míg a fiatalabb chiantik kissé hűvösebb, 13-16 °C-on nyújtják az igazi élvezetet.

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Chianti
A Wikimédia Commons tartalmaz Chianti témájú médiaállományokat.