Chavín-kultúra
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Az i. e. 1. évezred alatt a mai Peru tekintélyes részén megfigyelhetők a Chavín-kultúra jellegzetességei. Ez a civilizáció a vallás segítségével töltötte be évszázadokra szóló egyesítő célját.
Befolyása a tengerparton az északi Sechura-sivatagtól a déli Nascáig, a hegyvidéken Pacopampától Huancavelicáig mutatható ki. Központja a mai Ancash tartományban, 3200 méter magasan fekvő szertartási centrum, Chavín de Huántar volt, ahol az évszázadok során két impozáns kőépületet, az ún. Ó- és Újtemplomot húzták fel. Hitük szabatos kidolgozott ikonográfiájának középpontjában a félelmet keltő jaguár, kígyó és madár állt. Legfőbb szereplője minden bizonnyal a "Chavíni Lándzsán" és a Raimondi-sztélén megjelenített isteni lény volt, amely e három állat főbb jellemvonásait ötvözte.
Chavín de Huántar, a város
[szerkesztés]
3200 m magasan fekvő település, Chavín de Huántar helyét úgy választották meg, hogy az jelképes érintkezést képezzen a Cordillera Blanca (Fehér-Kordillerák) nevű hegy és egy kultuszhely között. Az első épületegyüttes U alakú volt, ez volt az Ótemplom, amely egy süllyesztett, frízekkel díszített teret fogott közre, majd később kétszeresére bővült: így született meg az Újtemplom.
Művészet
[szerkesztés]A Chavín-papok vallási összeköttetéseiket felhasználva fontos társadalmi és gazdasági szerephez jutottak, a Chavín-vallás alapján pedig megvalósult egy összefüggő vallásos művészeti stílus. Ennek markánsabb emlékei a kőből faragott domborműves tárgyak, a szürkére-feketére égetett ún. kengyel-kiöntőcsöves korsók, az aranytárgyak és az épületek díszítményei. A fémművességben megvalósították a forrasztást, a domborítást és az arany-ezüst ötvözését. A spanyol hódítás előtti Dél-Amerika legmegkapóbb szőttesei e korszak végéhez köthetők, amik mindenekelőtt a száraz Paracas-félsziget gyászszertartásainak fennmaradt tárgyi nyomaiban – Paracas Cavernas és Paracas Necropolis – fordulnak elő.
Az 1920-as években a perui régészet atyja, Julio C. Tello is feltárt e két lelőhelyen, ahol munkája során milliónyi apró figurátval, geometriai mintával ékes halotti lepleket mentett meg az utókornak.
További információk
[szerkesztés]- ...és akkor megérkeztek az inkák. Kincsek a spanyol hódítás előtti Peruból Archiválva 2007. június 2-i dátummal a Wayback Machine-ben a Szépművészeti Múzeum kiállításának honlapja