Bufotenin
Bufotenin | |||
IUPAC-név | |||
3-[2-(dimetilamino)etil]-1H-indol-5-ol | |||
Más nevek | 5-hidroxi-N,N-dimetiltriptamin, cebilcin | ||
Kémiai azonosítók | |||
CAS-szám | 487-93-4 | ||
PubChem | 10257 | ||
ChemSpider | 9839 | ||
| |||
| |||
InChIKey | VTTONGPRPXSUTJ-UHFFFAOYSA-N | ||
ChEMBL | 416526 | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C12H16N2O | ||
Moláris tömeg | 204,268 g/mol | ||
Olvadáspont | 146–147 °C | ||
Forráspont | 320 °C | ||
Terápiás előírások | |||
Jogi státusz | Schedule I | ||
Alkalmazás | Parenteral |
A bufotenin (más néven cebilcin, 5-hidroxi-N,N-dimetiltriptamin) bizonyos békafajok bőrében, gombákban, fákban és emlősökben is megtalálható alkaloid. Nevét a Bufo békanemről kapta, melybe számos, pszichoaktív anyagot tartalmazó békafaj tartozik. Az Incilius alvarius békafaj fültőmirigye is olyan anyagot választ ki, melynek egyik összetevője a bufotenin.
Bufotenint tartalmazó békamérget mint utcai drogot afrodiziákumként és tudatmódosító szerként használtak, ami több halálesethez vezetett. Több tanulmány szerint pszichiátriai rendellenességben szenvedő betegek vizeletében találták meg a vegyületet.
A szer a DEA I-es listáján szereplő tiltott drog az USA-ban.
Források
[szerkesztés]- Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1981. 1 kötet., 417. o. ISBN 963-10-3269-8
- Knoll József: Gyógyszertan: Egyetemi tankönyv. Negyedik, átdolgozott kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1976. 1 kötet., 196. o. ISBN 963 240 021 6
Hasonló vegyületek
[szerkesztés]- Szerotonin (5-hidroxi-triptamin)
- Pszilocibin (4-foszforiloxi-N,N-dimetil-triptamin)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Bufotenin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.