Bufotenin

Bufotenin
IUPAC-név
3-[2-(dimetilamino)etil]-1H-indol-5-ol
Más nevek	5-hidroxi-N,N-dimetiltriptamin, cebilcin
Kémiai azonosítók
CAS-szám	487-93-4
PubChem	10257
ChemSpider	9839
SMILES Oc1cc2c(cc1)[nH]cc2CCN(C)C
InChI 1/C12H16N2O/c1-14(2)6-5-9-8-13-12-4-3-10(15)7-11(9)12/h3-4,7-8,13,15H,5-6H2,1-2H3
InChIKey	VTTONGPRPXSUTJ-UHFFFAOYSA-N
ChEMBL	416526
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	C12H16N2O
Moláris tömeg	204,268 g/mol
Olvadáspont	146–147 °C
Forráspont	320 °C
Terápiás előírások
Jogi státusz	Schedule I
Alkalmazás	Parenteral

A bufotenin (más néven cebilcin, 5-hidroxi-N,N-dimetiltriptamin) bizonyos békafajok bőrében, gombákban, fákban és emlősökben is megtalálható alkaloid. Nevét a Bufo békanemről kapta, melybe számos, pszichoaktív anyagot tartalmazó békafaj tartozik. Az Incilius alvarius békafaj fültőmirigye is olyan anyagot választ ki, melynek egyik összetevője a bufotenin.

Bufotenint tartalmazó békamérget mint utcai drogot afrodiziákumként és tudatmódosító szerként használtak, ami több halálesethez vezetett. Több tanulmány szerint pszichiátriai rendellenességben szenvedő betegek vizeletében találták meg a vegyületet.

A szer a DEA I-es listáján szereplő tiltott drog az USA-ban.

Források

• Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1981. 1 kötet., 417. o. ISBN 963-10-3269-8  
• Knoll József: Gyógyszertan: Egyetemi tankönyv. Negyedik, átdolgozott kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1976. 1 kötet., 196. o. ISBN 963 240 021 6  

Hasonló vegyületek

• Szerotonin (5-hidroxi-triptamin)
• Pszilocibin (4-foszforiloxi-N,N-dimetil-triptamin)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bufotenin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.