Bruno Walter
| Bruno Walter | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Bruno Walter Schlesinger |
| Született | 1876. szeptember 15.[1][2][3][4][5] Berlin[6][7][8] |
| Elhunyt | 1962. február 17. (85 évesen)[1][9][2][3][4] Beverly Hills[8] |
| Sírhely | Sant'Abbondio Cemetery in Gentilino |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | szimfónia |
| Hangszer | zongora |
| Díjak |
|
| Tevékenység |
|
| Kiadók |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bruno Walter témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bruno Walter (eredetileg: Schlesinger), (Berlin, 1876. szeptember 15. – Beverly Hills, Kalifornia, 1962. február 17.) német karmester, zeneszerző. A legkiválóbb Mozart és Mahler – előadók egyike.
Életpályája
[szerkesztés]Tanulmányait a berlini Stern-féle konzervatóriumban végezte. Operakarmesterként helyezkedett el. Pályájának első állomásai: Köln, Hamburg, Breslau, Pozsony, Riga, Berlin. 1901–1912 folyamán Bécsben udvari karnagy volt, Mahler irányítása alatt; ő vezette a Singakademie-t is. 1913-ban Felix Mottl utódaként Münchenben főzeneigazgató lett. Itt különösen Mozart-előadásaival szerzett világhírt. Miután 1922-ben megvált állásától, sokat utazott. Főleg Hollandiában, Belgiumban, Svájcban, Olaszországban és Franciaországban vendégszerepelt sokat. Budapesten is dirigálta a Mozart-ciklust a Népoperában. 1925-től Berlin-Charlottenburgban a Städtische Oper igazgatójaként, majd 1929 - 1930-tól a lipcsei Gewandhaus-zenekarnál dolgozott. 1933-ban Bécsbe emigrált, ahol a Staatsoper karnagya lett. Ausztria náci megszállása után Párizsba ment; megkapta a francia állampolgárságot. 1939-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol vezető szimfonikus zenekarok, így 1947-től a New York-i Filharmonikusok vezető karnagya volt. 1940 óta amerikai állampolgár volt. 1948-tól szerepelt ismét Európában.
Zeneművei
[szerkesztés]Írt kamarazeneműveket, dalokat, szimfóniákat.
Írásai
[szerkesztés]- Gustav Mahler (1936)
- Theme and Variations (önéletrajz; 1946)
- Von der Musik und Musizieren (1957)
Magyarul
[szerkesztés]- Téma variációkkal. Emlékezések és gondolatok; ford. Gál Zsuzsa; Zeneműkiadó, Bp., 1966
- Gustav Mahler; ford. Fazekas Anna, függelék Meixner Mihály; Gondolat, Bp., 1969 (Kis zenei könyvtár)
- Bruno Walter levelei 1894-1962; bev. Wolfgang Stresemann, ford. Soltész Gáspár, magyar kiad. bev. Hamburger Klára; Gondolat, Bp., 1972
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Вальтер Бруно, 2015. szeptember 28.
- ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Вальтер Бруно, 2015. szeptember 27.
Források
[szerkesztés]- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon I. (A–K). Budapest: Győző Andor. 1935. 691–692. o.
- Várnai Péter: Operalexikon. Budapest, 1975, Zeneműkiadó, 615. o.
- Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 634. o. ISBN 963-9257-19-2
- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon I. (A–F). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965. 641-642. o.
