Bradfield-tokó
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Lophoceros bradfieldi (Roberts, 1930) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Bradfield-tokó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Bradfield-tokó témájú kategóriát. |
A Bradfield-tokó vagy angolai tokó (Lophoceros bradfieldi) a madarak osztályának a szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjéhez, ezen belül a szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) családjához tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Austin Roberts dél-afrikai zoológus írta le 1930-ban, a Rhyncaceros nembe Rhyncaceros bradfieldi néven.[3] Sorolták a Tockus nembe Tockus bradfieldi néven is. Tudományos faji nevét R. D. Bradfield dél-afrikai természettudós tiszteletére kapta.
Előfordulása
[szerkesztés]Afrika déli részén, Angola, Botswana, Namíbia, Zimbabwe és Zambia területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, száraz erdők, szavannák és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 50 centiméter, testtömege 170-395 gramm.[5] A tojó kisebb mint a hím. A csőre hosszú és piros. A farktolla hosszú és fehér színű.
Életmódja
[szerkesztés]Főleg rovarokkal táplálkozik, de magvakat, gyümölcsöt és kisebb gerinceseket is fogyaszt.
Hangja
[szerkesztés]A bradfiled-tokó ilyen hangot ad ki: Pi-pi-pi-pi-pi-pi-pi-pihuh.
Szaporodása
[szerkesztés]Fák természetes üregeiben költ, a bejáratot egy szűk rés kivételével befalazza, az élelmet a hím szerzi. Fészekalja általában 3 tojásból áll, melyen a tojó kotlik 28 napig. A fiókák még 50 napig maradnak az fészekben és 3 hónapos korukban válnak önállóvá.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
- Biodiversity Explorer Archiválva 2015. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
