Ugrás a tartalomhoz

Botlik család

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az apátikéri Botlik vagy Bottlik család Nyitra vármegyei eredetű nemesi család, melynek egyik ágát 1917-ben bárói rangra emeltek.

Történet

[szerkesztés]

1570-ben Nagysárin említenek 3 jobbágy jogállású családtagot (Gallus, Péter, Miklós).[1] Ugyanott 1570-ben a török defterben 5 családtag (Miklós és fia Balázs, Gergely és fia Balázs és Barla) szerepel.[2] 1575-ben Miklós és Péter, mint Gyepes János jobbágyai tanúskodnak egy peres ügyben.[3] 1584-ben Tajnay János Nagysáriban kiváltja jobbágyát Botlik Pétert.[4]

A 16. és 17. században Kissarlóska kuriális helységben is feltűnt a család.[5] 1600-ban Nyitra vármegye nemesi összeírásában Alsószőlősön és Kismányán szerepelnek. 1612 előtt Botlik Balázs Néveren élhetett.[6]

Előneve alapján az egyházi nemesi eredetű család Imre tagja szerzett címeres nemeslevelet, melyet 1646. április 25-én III. Ferdinándtól Linzben kapott és 1647-ben hirdettek ki Bars és Nyitra vármegyében.[7] 1700-ban kapott Botlik Pál adományt Apátikéren.[8] 1711-ben Botlik Pált írták össze Nagykéren.[9] 1742-ben Bottlik Pál volt a verebélyi szék inszurgenseinek zászlótartója.[10]

Idővel egyes családtagjaik Komárom vármegyébe, Kocsra[11] és Vas vármegyébe is átszármazhattak.[12] Nyitra vármegyéből[13] Bács-Bodrog vármegyébe is átkerültek, előbb Nemesmiliticsre még a 18. század közepén, ahol 1763-ban nyitrai bizonyítványuk alapján a vármegye nemesei közé felvétettek.[14] Későbbi leszármazottaik Szabadkán laktak.[15] Szintén Nyitra vármegyéből származtak át Pest vármegyébe a 19. század során, ahol 1824-ben igazolták nemességüket[16] és 1844-ben nyitrai bizonyítványuk alapján vették fel őket a vármegye nemeseinek sorába.[17]

1917-ben Bottlik István földművelésügyi államtitkár bárói rangot nyert.[18]

Leszármazás

[szerkesztés]
Bottlik Márton emléktáblája Hajóson

A család leszármazása csak töredékesen ismert. A nemességet szerző Imre, fia Pál, ennek fia szintén Pál volt. Utóbbi Pál fia István Nyitra vármegyéből a Komárom vármegyei Kocsra költözött.[11] István fia Márton, akit 1848-ban bács-bodrogi szolgabíróként említenek. Az ő fia:

  • Márton (1818-1883). A szabadságharc kezdetén a sajkás határőrzászlóaljnál szolgált. 1848 június 19-én[19] a 6. honvédzászlóalj főhadnagyává nevezték ki, de visszautasította. Júliusban csatlakozott a péterváradi várőrséghez, novembertől pedig az itt megalakuló utászosztály főhadnagya, majd századosa lett. A péterváradi várőrséggel tette le a fegyvert 1849. szeptember 7-én.[20]

Fejér-Borsod megye

[szerkesztés]

Bottlik János († Székesfehérvár, 1856. január 7.),[21] 1818-tól székesfehérvári hites ügyvéd, perköltség fejében megszerzi Sárkeresztúrt és a hozzátartozó birtokokat. 1840-tól táblabíró, és megyei tisztségviselő.[22] A székesfehérvári református egyházkerület főgondnoka[23] Felesége Pálffy Terézia, kitől a következő gyermekek születtek:[24]

  • Terézia (Székesfehérvár, 1826[25] – Pest, 1871. augusztus 2.[26]) Gőcze István, honvédfőhadnagy neje.[27]
  • Mária (?-1902 után[28]), férje Raikovich/Rajkovics Márk (1822 k – Pest, 1869. március 8.),[29] Pest törvényszéki tanácsosa.[30] Közös családi sírhelyük a Kerepesi temető bal oldali falsírboltok között található.[31]
  • Paulina (1826[32]-?)
  • Bottlik József Antal (Székesfehérvár, 1828[33] – Pest, 1858. április 2.[34]) A Pápai Református Kollégiumban tanult 1837 novembere és 1846 között. A szabadságharc kitörésekor joggyakornokként dolgozott. 1849. január 16-án nevezték ki a Tasnádon szerveződő 67. honvédzászlóalj hadnagyává, így feltehető, hogy már korábban is a honvédseregben szolgált. Ugyanezen év április 30-án került áthelyezésre a kecskeméti újonctelepre, a Duna-Tisza közén újonnan sorozott honvédek gyülekezőhelyén. Július 16-án főhadnagy lett a Dorozsmán szerveződő 130. zászlóaljban, mellyel augusztus 13-án Világosnál tette le a fegyvert. Felesége Koós Ágnes volt.[35]
  • Bottlik Lajos Bertalan (Székesfehérvár, 1832[36] – Tibolddaróc, 1904. január 25.[37][38] Tanulmányait előbb magántanulóként folytatta, majd 1844-ben beiratkozott a Pápai Református Kollégiumba, ezt követően Pozsonyban tanult. Jogi diplomát Pesten szerzett, de a Bach korszak végéig nem dolgozott szakmájában, birtokain visszavonultan gazdálkodott. Ügyvédi működését csak 1861-ben kezdte meg, Pesten. Jogtanácsosként 1868-ban előbb a Kassa–Oderbergi Vasúttársasághoz, majd még ugyanezen évben az Alföld–Fiumei Vasúttársasághoz került. 1869-ben a Keleti Vasúttársaság jogtanácsosává és helyettes főtitkárává nevezték ki, majd 1870-ben a társaság főigazgatója lett. Tisztségét 1876-ig töltötte be, amikor is a vasutat államosították.[39] Leköszönése után Borsod vármegyei birtokára vonult vissza gazdálkodni. 1884-ben kezdte politikai pályafutását a mezőkövesdi kerületben – Matlekovics Sándor államtitkár ellenében, nagy többséggel – országgyűlési képviselővé választották, a Mérséklet Ellenzék programjával.[40] Az 1887-es választások során Kudlovich Imre szabadelvű jelölttel szemben alulmaradt a mezőkövesdi kerültben, 56 szavazattal.[41] 1892-ben újra a mezőkövesdi kerület Nemzeti Párt képviselőjeként került az országgyűlésbe.[42][43] Utolsó éveiben, egy agyvérzés miatt, mozgásában jelentősen korlátozott volt.[44] Felesége Litschauer Anna volt (†1916),[45] Litschauer Lipót és Strausz Mária leánya,[46] kivel 1872. október 10-én kötött házasságot,[47] mellyel Lajos nevű fiuk törvényesíttetett. Gyermekek:
    • Bottlik Lajos József (1869. március 2.[48]-?) orvos a Magyar Államvasutaknál. Tanulmányait előbb Egerben, a Ciszterci rendi katolikus gimnáziumban folytatta (1878-1880),[49][50] később az Igló Főgimnázium tanulója lett (1881-1885).[51][52] 1886-tól a Budapesti Tudomány Egyetemen hallgatója,[53] ahol 1896-ban avatták doktorrá[54] Felesége Lozer (Loser) Paula, Loser Jánosnak, a Rákóczy-keserűvízforrás tulajdonosának a leánya, akivel 1893-ban házasodott össze. A lány szülei ellenezték a házasságot, mivel ismerték a férjjelölt kicsapongó, könnyelmű életmódját. A férj hamarosan nagy adósságot halmozott fel és felesége szülei rávették lányukat nyújtsa be a válókeresetet. A válóper vége az lett, hogy Bottlik megszöktette saját feleségét és Surányban telepedtek le. Itt újra pazarló életmódba kezdett, minek a vége az lett, hogy miután 1895-ben megszületett gyermekük otthagyta felesége. Időközben váltóhamisításokból is próbált pénzhez jutni, így végül körülbelül 70.000-80.000 forintnyi adósság gyűlt össze, egy időre gondokság alá is helyezték. Apja közbenjárására adóssága egy részét törlesztették, a fennmaradó részre pedig árverést tűztek ki. Bottlik a problémát úgy oldotta meg, hogy elszökött Amerikába.[55][56] Felesége később Antos Ferenchez ment újra nőül.[57]
    • Bottlik Mária Teréz Laura (1872[58]-?), bánhorváti Horváth Lajos felesége
    • Bottlik János (Budapest, 1875. február 13.[59] – Tibolddaróc, 1909. április 30.)
      Alsóbb iskoláit elvégezvén a Ludovikán kapott katonai képzést. 1893-ban a 6. honvédhuszárezred tiszthelyetteseként lépett a hadseregbe, 1895-ben hadnaggyá lépett elő és a felsőbb tiszti tanfolyamot elvégzése után, 1898-ban főhadnagy nevezték ki. A katonai pályától 1901. január 1-jével megvált (tartalékállományba helyeztette magát) és idejét penci és vácdukai birtokai igazgatásának szentelte. Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegye törvényhatóságának tagjaként és a váchartyáni és az őrszentmiklósi egyházak főgondnokaként jelentős szerepet vállalt a megye társadalmi-, és közéletében. Az országgyűlésbe 1905. április 3-án került be időközi választások során, megelőzve Hoffmann Ottót 1000 szavazattal,[60] miután a váci kerület korábbi képviselője, Barabás Béla lemondott mandátumáról. 1906-ban újra megválasztották, Függyetlenségi és 48-as párti képviselőként.[61]
      Felesége Bánylukai Simontsits Irma volt (†Budapest, 1974),[62] kitől egy Irma nevű lánya született.
    • Bottlik József, országgyűlési képviselő, Borsod vármegye főispánja, felesége Bognár Aranka
    • Bottlik István, országgyűlési képviselő, felsőházi tag, a bárói cím elnyerője

Címerük

[szerkesztés]

Kék pajzsban zöld pázsiton ágaskodó ezüst egyszarvú, mások szerint griff. Jobb felső szegletben félhold, bal felsőben csillag. Sisakdísz: vörös ruhás kar szablyát tart, takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Neves családtagok

[szerkesztés]
  • Bottlik István
    Bottlik István
  • Botlik József 2014
    Botlik József 2014
  • Családbeliek Illésházán
    Családbeliek Illésházán
  • Nemespanni temető
    Nemespanni temető

Birtokaik és kastélyaik

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Révay István 1999: Mások megértéséről - Kisnemesek Tajnán. Budapest, 182.
  2. ↑ Fekete Lajos 1943: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Budapest, 116 No. 228.
  3. ↑ Révay 1999,190.
  4. ↑ Révay 1999, 185.
  5. ↑ Peter Keresteš 2013: Lužianky - Dejiny obce. Nitra, 61.
  6. ↑ Felesegét Gimes Katát említik; ŠA Nitra, Zbierka Ethey, 10. doboz; Ethey 1942, 93.
  7. ↑ augusztus 22-én; Nyitra vármegye, Nobilitaria II, 43; Kempelen Béla: Magyar nemes családok. II, 404-405.
  8. ↑ PLE, Prot. L Kollonich, pag. 319-321.
  9. ↑ Családban marad 2011/1, 134
  10. ↑ Ethey 1941, 131.
  11. ↑ a b Alapi Gyula 1911: Komárom vármegye nemes családai. Komárom, 72, 191. Vö. ŠA Nitra, NŽ, Nobilitaria, Botlik
  12. ↑ Bottlik Ferenc és Pál 1842-ben Vas vármegyében laktak. Vö. ŠA Nitra, NŽ, Nobilitaria, Botlik
  13. ↑ Az 1754/55. évi országos nemesi összeíráskor Nyitra vármegyében özvegy Bottlik János fordult elő az igazolt nemesek között.
  14. ↑ Az 1754/55. évi országos nemesi összeíráskor Bács vármegyében István élt igazolt nemesként, 1763-ban ugyanő.
  15. ↑ Reiszig Ede: Bács Bodrog vármegye nemes családai.
  16. ↑ Bottlik Mihály és fiai: Mihály, Menyhért, István és János valamint Bottlik József
  17. ↑ János és fiai, valamint Bottlik Zoltán és Árpád (Kőszeghi Sándor: Pest vármegye nemes családai)
  18. ↑ Liber Regius LXXIII, 395; Kempelen i.m. Pótkötet, 266; A Magyar Országos Levéltár címereslevelei.
  19. ↑ Adatok Veszprém megye 1848-49-es történetéhez, 134. oldal
  20. ↑ Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998), 100. oldal
  21. ↑ Gyászjelentés
  22. ↑ Farkas Gábor: Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974), 44-45. oldal
  23. ↑ Csorba Csaba: Borsod-Abaúj-Zemplén Levéltári Évkönyve VI. Miskolc, 1990., 170. oldal
  24. ↑ Nagy Iván: Magyarország családai - Pótkötet
  25. ↑ Keresztelték, Székesfehérvár, 1826. március 29.
  26. ↑ Gyászjelentése
  27. ↑ Budapest Főváros Levéltára / Polgári perek / HU BFL - VII.2.c - 1872 - I.0915[halott link]
  28. ↑ Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1902-1903 (14. évfolyam)
  29. ↑ Gyászjelentés
  30. ↑ Vasárnapi Ujság 1869. 16. évf. 11. sz. márczius 14.
  31. ↑ Budapesti Negyed 7. évf. 3. (25.) sz. (1999. ősz), B. 124: Bottlik és Rajkovich család [Gerenday].
  32. ↑ Keresztelték, Székesfehérvár, 1826. március 29.
  33. ↑ Keresztelték, Székesfehérvár, 1828. március 18.
  34. ↑ Gyászjelentése
  35. ↑ Acta Papensia 2009 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei (9. évfolyam, 1-4. szám), 324. oldal
  36. ↑ Keresztelték, Székesfehérvár, 1832. augusztus 24.
  37. ↑ Gyászjelentése
  38. ↑ Halotti anyakönyvi bejegyzése, Tibolddaróc, 1904/5
  39. ↑ 1876. évi L. törvénycikk a magyar keleti vasut megvételéről
  40. ↑ Dobrossy István: Szűcs Sámuel naplói. 2. Kötet: 1865-1889. Miskolc 2003,1884. év, 200. oldal
  41. ↑ Dobrossy István: Szűcs Sámuel naplói. 2. Kötet: 1865-1889. Miskolc 2003, 1887. év, 292. oldal
  42. ↑ 1884–1887. évi országgyűlés Halász Sándor, szerk.: Országgyülési almanach 1886. Képviselőház Budapest, 1886
  43. ↑ 1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.
  44. ↑ Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója I. Kötet (1892-1907). Miskolc 2001., 261. oldal
  45. ↑ Gyászjelentés
  46. ↑ Vasárnapi Ujság 1885. 32. évf. 7. sz. február 15.
  47. ↑ Házasságkötésük bejegyzése a Kálvin-téri református egyházközség anyakönyvében
  48. ↑ Keresztelése a Józsefvárosi római katolikus egyházközség anyakönyvében
  49. ↑ Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878
  50. ↑ Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
  51. ↑ Evangélikus főgymnasium, Igló, 1881
  52. ↑ Evangélikus főgymnasium, Igló, 1885
  53. ↑ A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem almanachja 1886-1887, 66. oldal
  54. ↑ Hőgyes Endre dr.: Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának multjáról és jelenéről (Budapest, 1896), 422. oldal
  55. ↑ Országos Hirlap 1899. III. évf. 25. sz. (1899. január 25.)
  56. ↑ Országos Hirlap 1899. III. évf. 26. sz. (1899. január 26.)
  57. ↑ Budapest Főváros Levéltára / Polgári perek / HU BFL - VII.2.c - 1915 - 70984[halott link]
  58. ↑ Keresztelték 1872. április 3-án
  59. ↑ Keresztségi bejegyzése a Kálvin-téri református egyházközség anyakönyvében
  60. ↑ Magyar Földmivelö, 1905-04-09 / 14. szám
  61. ↑ 1906–1910. évi országgyűlés A magyar országgyülés. A főrendiház és a képviselőház tagjainak életrajzi adatai. Budapest, 1906., 329-330. oldal
  62. ↑ Gyászjelentése
  63. ↑ Reiszig Ede: Temes vármegye nemes családai.
  64. ↑ Reiszig Ede: Nógrád vármegye községei. 24.
  65. ↑ Ozorai József 1887: Az egyházi vagy praediális nemesek és birtokuk. Esztergom, 120.
  66. ↑ Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Botlik_család&oldid=27531449”