Ugrás a tartalomhoz

Bonyhádi Jenő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bonyhádi Jenő
SzületettLitzmann Jenő
1907. január 16.
Bonyhád
Elhunyt1969. szeptember 2. (62 évesen)
Budapest XII. kerülete
Állampolgárságamagyar
HázastársaBerger Klára
(h. 1941–1946)
Szabó Emma
(h. 1946–1969)
SzüleiLitzmann Miksa
Rosenthal Bella
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető
SablonWikidataSegítség

Bonyhádi Jenő, eredetileg Litzmann Jenő (Bonyhád, 1907. január 16.[1]Budapest, 1969. szeptember 2.)[2][3] újságíró, főszerkesztő, külügyi szakértő.

Életpályája

[szerkesztés]

Litzmann Miksa kereskedő és Rosenthal Bella gyermekeként született. A Bonyhádi Evangélikus Gimnáziumban megkezdett tanulmányait nem fejezhette be, ezért lakatos, majd autószerelő szakmát tanult. 1929-ben külföldre ment, vasmunkásként dolgozott Franciaországban. 1931-ben hajófűtő lett Marseille-ben, és így jutott ki Alexandriába. Néhány hónapos egyiptomi tartózkodás után átment Palesztinába.[4]

1935-ben mozgalmi tevékenysége miatt másfél évi börtönbüntetést szenvedett, majd visszatoloncolták Magyarországra. Hazatérése után vasmunkásként dolgozott, és tevékenyen részt vállalt az Országos Ifjúsági Bizottság (OIB) munkájában. 1937-ben egy munkásmozgalmi akció során hasba lőtték, ezt az eseményt „Hűvösvölgyi Merénylet” néven tartják nyilván a történelemkönyvek. 1936 és 1939 között részt vett a spanyol polgárháborúban. 1941. december 24-én Budapesten nőül vette Berger Klára óvónőt.[5]

Ekkor már nyolc nyelven beszélt, többek között franciául, spanyolul, angolul, németül, oroszul és arabul.

1940-től rendőri felügyelet alá helyezték, majd 1942-ben büntetőszázadba került, a háború vége Kassán érte. 1945 után Külügyi Akadémiát végzett.

Munkássága

[szerkesztés]

1939-ben került kapcsolatba az újságírással – bár már 1937-től küldött haza cikkeket, tudósításokat, több írása jelent meg a Gondolatban, a Világirodalmi Szemlében[6] és a Magyar Hírlapban. 1940-ben lett az Esti Kurír[7] és Az Újság munkatársa. 1945-től a Szikra Lapkiadó vezető tisztviselője, 1948-tól instruktor az MDP Központi Vezetőségének Sajtóosztályán. 1949-ben lett Magyarország közel- és közép-keleti ügyeinek referense a Külügyminisztériumban. 1954-től 1958-ig a Magyar Újságírók Szövetségének egyik vezetőjeként megszervezte és vezette a Szövetség könyvtárát, hírlaparchívumát és a gyors adatszolgáltatást.

1951-től egészen haláláig gondos precizitással írta és szerkesztette a Kossuth Rádió naponta jelentkező, Naptár című rovatát.

Hatalmas adattárral és nyilvántartott, kereshető fotóarchívummal (szobrok, kulturális létesítmények, híres emberek, művészeti alkotások stb.) rendelkezett, és azt megosztotta a teljes újságírói társadalommal: forrásként használták írók, művészek ezt az adatbázist, amely ugyan még csak papírkartotékokban létezett, de tulajdonképpen a Wikipédia korabeli elődje volt.

Ezekben az években több hangjátéka is elhangzott a Magyar Rádióban.

Az ő ötlete nyomán adta ki az ötvenes évek elejétől a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó a különböző Évkönyv Sorozatokat, amelyeknek szerkesztője és írója is volt egyszerre, és olyan szerzőcsapatot hozott létre, melyben a korszak minden írója részt vett, így például Pilinszky, Weöres, Illyés, Ráth-Végh, Tersánszky, Tabi László, Veress Pál, Hatvany Lajosné, Mezei András.

1959-től 1964-ig, nyugdíjazásáig a Corvina Könyvkiadó magyar nyelvű szerkesztőségét vezette.

62 évesen halt meg hasnyálmirigyrákban.

Művei

[szerkesztés]
  • Sajtótörténet. A hírközlés eszközeinek és módszereinek kialakulása és fejlődése a sajtó fellépése előtt (Budapest, 1959)
  • Sajtótörténet. A világsajtó kialakulása és fejlődése (Budapest, 1959)
  • A világ csodái (társszerző, Bibliotheca Kiadó, 1957)
  • Titkok és talányok (társszerző, Bibliotéka Könyvkiadó, 1958)
  • Hasznos mulatságok sorozat
  • Vigyázat! Szélhámos! (Ráth-Végh István...társszerző, Bibliotéka Könyvkiadó, 1957)
  • A régi Pest-Buda (társszerző, Bibliotheca Kiadó, 1957)

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Szocialista Hazáért Érdemrend

Róla írták

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]