Bonczos Miklós

Vitéz Bonczos Miklós dr.
Vitéz Bonczos Miklós dr. ügyvéd 1930 körül
A második Magyar Királyság belügyminisztere
Hivatali idő 1944. augusztus 7. – 1944. október 12.
Előd	Jaross Andor
Utód	Schell Péter
Született	1897. szeptember 16. Nagyszalonta
Elhunyt	1971. augusztus 16. (73 évesen) Buenos Aires
Párt	Egységes Párt (1926-) Nemzeti Egység Pártja (1932-) Magyar Élet Pártja Magyar Megújulás Pártja (1940-)
Választókerület	Szentes (1939–1944)
Foglalkozás	jogász, politikus
Iskolái	Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia (–1915)
Vallás	kálvinizmus
A Wikimédia Commons tartalmaz Vitéz Bonczos Miklós dr. témájú médiaállományokat.

Vitéz Bonczos Miklós (Nagyszalonta, 1897. szeptember 16. – Buenos Aires, 1971. augusztus 16.) belügyminiszter, országgyűlési képviselő, főispán.

Élete

Családja, ifjú évei

id. Bonczos Miklós telekkönyvvezető családja 1905 körül.

Református családban született. Édesapja idősb Bonczos Miklós felmenői Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől 1625-ben nemességet kaptak, mint Nagyszalonta várost védő katonák. Elhunyt első feleségétől három leánya született: Irén, Margit és Ilona. Második felesége a szintén nemesi családból származó Litteráti Végh Eszter – Litteráti Végh József (1861-1939) esperes húga – lett. Ebből a házasságból született 1897-ben Miklós, majd később – már Szentesen – 1911-ben ötödik gyermekként Erzsébet.

A család az 1900-as évek elején Szentesre költözött, ahol az apa városi telekkönyv-vezető lett. A három idősebb leány közül később Margit (Szabó Imréné) tanítónő lett a központi református általános iskolában, Ilona (Hoits Mihályné) városi tisztviselő, a tizenévekkel fiatalabb Erzsébet (Szánthó Gézáné) pedig szintén tanítónő Szentes-felsőpárti református általános iskolában.

Miklós 1907-1915 között a szentesi Magyar Királyi Állami Főgimnázium tanulója volt, Bugyi István – a későbbi Kossuth-díjas sebészprofesszor, kórházigazgató – volt a padtársa, akivel életre szóló barátságot kötöttek. Bonczosnak az emigrációban töltött évei alatt is tartották egymással a kapcsolatot, amint az Bugyinak a levéltárban őrzött levélgyűjteményéből is kiderül. Politikai nézeteik akkorra igen eltérőek lettek, ám ez mégsem vált akadályává egymás nagyrabecsülésének.

Katonai pályafutása

Gyermekkorától katonai pályára készült. Az érettségi után – háborús időben – a Ludovika Akadémia akkor pár hónapos képzésén vett részt, itt hadnagyként végzett, majd tíz éven át mint tényleges tiszt szolgált a honvédségnél. Az első világháborút az olasz és az orosz fronton küzdötte végig, vitézségért több ízben kitüntették. Századosi rendfokozatban, súlyosan sebesült hadirokkantként tért vissza a frontról, s a Kormányzó rendkívüli háborús teljesítményeiért vitézzé avatta. A háború után, a kommün bukását követően magasabb parancsnokságoknál, majd a honvédelmi minisztériumban teljesített szolgálatot. Közben folytatta a tanulmányait, jogi diplomát szerzett, majd a budapesti egyetemen az egyesített bírói és ügyvédi vizsgát is letette. 1925-ben vált meg a katonai szolgálattól, s ügyvédi irodát nyitott Szentesen.

Politikusi pályája

A politikai életbe 1926-ban kapcsolódott be, mint Gömbös Gyula politikájának lelkes híve. Csongrád vármegye törvényhatósági bizottságában, kisgyűlésében és Szentes képviselő-testületében fejtett ki odaadó munkásságot, de élénk szerepet vitt a megyei és városi közéletben is.

1933-ban Csongrád vármegye tisztifőügyészévé választották meg. Ekkor már egyik vezető tényezője volt a megyei életnek. 1933-tól előbb mint helyettes pártelnök, később mint megyei pártelnök igen nagy eredménnyel irányította a Nemzeti Egység Pártja Csongrád megyei szervezkedését.

1936-ban a támogatásával alakult meg az 595. sz. Bethlen Gábor Cserkész Csapat, akik 3 évvel később már mint saját gépekkel rendelkező cserkészrepülők váltak híressé. Vitéz várbogyai Bogyay Kamilló csendőr százados volt a parancsnokuk. 1939 májusában Gróf Teleki Pál miniszterelnök avatta fel az új vitorlázó repülőket.

1937-ben Csongrád vármegye élére került. Főispáni működésében nagy szociális érzés vezette, amely közéleti munkássága során mindig megnyilvánult. Behatóan foglalkozott az agrárszociális problémákkal — a szociálpolitika tárgyköréből több értekezése és dolgozata is megjelent. A mezőgazdasági munkásság szociális helyzetének tanulmányozása céljából hosszabb németországi tanulmányutat tett. 1938. december 14-től 1942. július 14-ig országos árvízvédelmi és menekültügyi kormánybiztos, belügyi államtitkár volt. Tudásával és gyakorlati érzékével országos vonatkozásban is a szociális problémák enyhítéséért dolgozott. Álláspontját jól tükrözi az 1939 karácsonyán Szentesen elmondott ünnepi beszédének részlete:

... a szegénység és nyomor ellen küzdeni nem az egyeseknek a feladata, hanem az államnak, államhatalomnak, társadalomnak, a kormánynak a feladata és kötelessége, de kötelessége a szegény és elesett néposztálynak is, amelynek szintén hozzá kell járulnia ennek a megoldásához.

1939-től szervezte meg az az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot (ONCSA), amelynek keretében házépítési program indult a szegény, sokgyermekes családoknak. 1941-től Szentesen, a mai Dr. Berényi Imre utca végén illetve a 13 km-re levő Lapistón épültek fel az első ONCSA-házak, majd 1943 októberében ONCSA-mintafaluként létesült Fábiánsebestyén – 200 házzal, iskolával, templommal.

1939-ben lett tagja a törvényhozásnak. Az általános választások során a szentesi egyéni kerületben lépett fel, emellett a Magyar Élet Pártja Csongrád megyei és hódmezővásárhelyi listáját is vezette. Szentesen egyhangúlag választották meg s Csongrád vármegyében sem akadt ellenlista, amely felvette volna a küzdelmet, a legnagyobb eredményt azonban mégis Hódmezővásárhelyen érte el, ahol három párt küzdött a kormánypárttal szemben s a város mindkét mandátumát az ő listája kapta meg.

1940 májusában Szentes díszpolgárává terjesztették fel, amit udvariasan visszautasított, de továbbra is sokat tett szűkebb pátriája érdekében. Ugyanez év őszén jelenlétében tették le a szentesi tüdőbeteg-gondozó alapkövét, illetve felavatták a Téli Gazdasági Iskolát.

1941. július 5-én a visszatért Nagyszalonta – szülővárosa – rendkívüli díszközgyűlésén első díszpolgárává választotta meg.

1942. július 14–től 1944. augusztus 7-ig igazságügyi államtitkár, majd 1944. október 12-ig a Lakatos-kormány belügyminisztere. A háború alatti megnyilvánulásaiban mindvégig az akkori hivatalos propaganda irányvonalát követte.

Az igazság, a jog és a méltányosság a tengelyhatalmak oldalán áll. Mi egytestnek érezzük magunkat a németekkel és olaszokkal. Mi nemcsak együtt küzdünk velük, de a mi ügyünknek tekinthetjük ezt a háborút, s minden erkölcsi, szellemi, anyagi és fizikai erőnkkel masírozunk velük a többi szövetséges országokkal együtt a biztos győzelem felé. Törhetetlen hit, feltétlen bizalom és biztos optimizmus tölt el bennünket.

Emigrációban

1944 decemberében elhagyta Magyarországot. Argentínában telepedett le, ahol 1948-ig magyar cégek viszonteladójaként tevékenykedett. 1965-től 1970-ig az argentínai Erdélyi Bizottság elnökeként működött. 1971 márciusában agyvérzést szenvedett, fél évig tartó súlyos betegség után Buenos Airesben hunyt el 1971. augusztus 16-án.

Emlékezete

Dédunokája, az Argentínában élő festőművész, Carolina Mitchell 2010-ben Budapesten, a Balassi Intézetben írt disszertációjában dolgozta fel Bonczos Miklós történetét. Erre figyelt fel Nagy Anikó, aki akkor a Duna Televízióval forgatott. 2013-ban nyílt pályázati lehetőségük egy film elkészítésére, amelyben végigjárják az élete helyszíneit, köztük Szentest és Fábiánsebestyént is. A film 2014. november 12-én szerda 15:00 – 15:55 volt látható a Duna TV műsorán.

Halálának 45. és az első ONCSA-házak megépülésének 75. évfordulója alkalmából a Szentes TV Kalendárium című műsorában emlékezett Bonczos Miklósra Csorba Gyula szerkesztő-riporter és Tímár Ferenc informatikus-könyvtáros 2006. szeptember 2-án.

Főbb művei

• Az Alföld szociális problémái (Bp., 1939)
• Beszámoló az árvízvédelmi országos kormánybiztos működéséről; Pátria, Bp., 1940
• Vadnay Andor emlékezete (Szentes, 1942)
• A táj és népkutatás szerepe a szociálpolitikában; Államtudományi Intézet, Bp., 1942 (A magyar táj- és népismeret könyvtára) – Az 1945-ben Magyarországon betiltott könyvek listáján
• Székfoglaló beszéd a Kálvin Szövetségben. Bevezetésül: Szabó Imre beiktató beszéde; Magyar Kálvin Szövetség, Bp., 1943

Források

• Bonczos Miklós. In: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990 (Szerk.: Kenyeres Ágnes – HTML változat: Magyar Elektronikus Könyvtár)
• Bonczos Miklós. Magyar Életrajzi Lexikon. Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés: 2015. november 7.)
• Bonczos Miklós – Ki kicsoda? A Holokauszt Emlékközpont weboldala
• Kapronczay Károly: A lengyel menekültügy irányítása (életrajzi adatok a Jegyzetekben) – História 1986-056 (tankonyvtar.hu)
• Balázs György: Paraszt- és polgárpártok, politikai szervezetek Szentesen a két világháború között (46 névemlítés). In: Tanulmányok Szentes város történetéből. Szentes, 2001.
• Hámori Péter: ONCSA (Országos Nép- és Családvédelmi Alap) – Egy szociálpolitikai és építészeti kísérlet Magyarországon 65 év távlatából. 5-12. o. In: Országépítő 15. évf. 2. sz. (2004.)

További információk

• Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
• Keresztény magyar közéleti almanach I-II. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940
• Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993–
• Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek 1938-1948. Bp., Európa, 1997
• Országgyűlési almanach az 1939-1944. évi országgyűlésről – részlet. Szerk. Haeffler István. Bp., 1940. MTI ny.
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996–
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
• Magyar Hírlap (Buenos Aires); 1971/30