Ugrás a tartalomhoz

Bolt Thrower

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bolt Thrower
A Bolt Thrower a 2006-os Inferno Metal Festival rendezvényen.
A Bolt Thrower a 2006-os Inferno Metal Festival rendezvényen.
Információk
EredetCoventry, Anglia
Alapítva1986
Aktív évek1986-2016
MűfajDeath metal
KiadóVinyl Solution, Earache Records
Tagok
Karl Willetts
Jo Bench
Gavin Ward
Barry Thomson
Martin Kearns
Korábbi tagok
Andrew Whale
Martin van Drunen
Alex Thomas
Dave Ingram
Alex Tweedy
Alan West

A Bolt Thrower weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bolt Thrower témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Bolt Thrower egy angol death metal zenekar, mely 1986-ban alakult. Első két lemezükön még Crust punk és grindcore hatásokkal kevert death metalt játszottak, majd az 1991-es Warmaster albumon kezdték játszani azt a fajta középtempós death metalt, melyben nagy szerep jut a doom metal elemeknek is, és amely azóta védjegyüknek számít. A zenekar szövegvilágának középpontjában a háborúk, csaták állnak.

Pályafutás

[szerkesztés]

1986 szeptemberében alakult az együttes, olyan előadók hatására, mint a Slayer, a Crass és a Discharge.[1] Az első demó 1987-ben jelent meg In Battle There Is No Law címmel, melyet a Concession of Pain követett 1987-ben. 1988-ban John Peel a BBC rádió műsorvezetője is felfigyelt a zenekarra,[2] aminek következtében szerződést kaptak a Vinyl Solution kiadótól.

Az első lemez 1988-ban jelent meg In Battle There Is No Law címmel. A korong még inkább a grindcore stílusba sorolható zenét tartalmazott,[3] csakúgy mint a második lemez a Realm of Chaos – Slaves to Darkness, mely a lényegesen nagyobb befolyással rendelkező Earache Records kiadásában jelent meg. A lemez megjelenését követően részt vettek a Grindcrusher Tour koncertsorozaton a Carcass, a Morbid Angel, és a Napalm Death társaságában. 1990-ben egy EP-t is kiadtak Cenotaph cím alatt. Colin Richardson producerkedésével vették fel a harmadik lemezt, az 1991-es Warmastert, melyen már a rájuk jellemző doomosan vontatott, súlyos death metal hallható. A borítót (elődjéhez hasonlóan) ismét a Games Workshop nevű angol játék, kiskereskedelmi vállalat készítette. A lemez turnéja során Amerikában is adtak koncerteket, majd megjelent a The Peel Sessions 1988–90 című válogatáslemez.

A következő album a The IVth Crusade címet kapta, mely elnevezés egyfelől utalás volt a negyedik keresztes hadjáratra másrészt pedig utalt arra, hogy a zenekar negyedik lemeze készült el. A korong még lassabb dalokat tartalmazott mint elődje, az európai turnén pedig a Grave és a Vader zenekarokkal játszottak. 1994-ben új lemez jelent meg ...For Victory címmel, melynek rögzítése után Karl Willetts és Andrew Whale elhagyta a zenekart. Helyükre Martin Van Drunen és Martin Kearns érkezett. 1995-ben és 1996-ban két európai turnét bonyolítottak le,[4] majd Martin Van Drunen távozott a zenekarból. Helyére Dave Ingram állt be, aki korábban a Benediction tagja volt. Martin Kearns is elhagyta a zenekart, így Alex Thomas ült be a dobok mögé. Mivel a zenekar nem volt elégedett a ...For Victory album eladási eredményeivel, így elváltak az Earache Records-tól, és a Metal Blade-hez szerződtek.

Mercenary címmel jelent meg a következő album, melynek megjelenése után az Earache kiadó egy gyűjteményes anyagot dobott piacra (Who Dares Wins). A Mercenary boltokba kerülése után megkezdődött az Into the Killing Zone névre keresztelt európai turné Dave Ingram énekessel.[4] 2001-ben új albumot készítettek, mely Honour – Valour – Pride címmel került a lemezboltok polcaira. A felvételek befejeztével Martin Kearns visszatért a zenekarba, Alex Thomas viszont kilépett. A lemezt Európában és Amerikában is megturnéztatták, majd Dave Ingram egészségügyi okokra hivatkozva elhagyta a zenekart.[5]

2004 novemberében bejelentették Karl Willetts visszatérését, majd megkezdődtek a Those Once Loyal album felvételei. A lemez kiváló kritikákban részesült, a zenekar egyik legerősebb produktuma került kiadásra. A megjelenést európai turné követte 2006 januárjában és februárjában.[4] A turné második szakasza Skandináviában, Angliában és Spanyolországban zajlott,[4] azonban az amerikai körutat pénzügyi támogatás hiányában lemondani kényszerültek.[6] A zenekar jelenleg a Metal Blade-től való kilépés esélyeit fontolgatja, bár már megkezdődtek a még cím nélküli új album munkálatai.[6]

Időközben az Earache Records a zenekar engedélye nélkül kezdett el árusítani Bolt Thrower lemezeket, mire az együttes tagjai arra biztatták a rajongókat, hogy ne vegyék meg ezeket a kiadványokat, valamint azt állítják, hogy nem részesülnek a jogdíjakból.[7]

Diszkográfia

[szerkesztés]

Koncertlemezek:

  • War (Earache Records, 1994)

Válogatáslemezek:

EP-k:

Demók:

  • In Battle There Is No Law (kazetta, 1987)
  • Concession of Pain (kazetta, 1987)

Jelenlegi Tagok:

  • Barry "Baz" Thomson – gitár (1986–)
  • Gavin Ward – gitár, basszusgitár (a Concession of Pain demón) (1986–)
  • Jo Bench – basszusgitár (1987–)
  • Martin "Kiddie" Kearns – dob (1994–1997, 2000–)
  • Karl Willetts – ének (1987–1994, 2004–)

Egykori tagok:

  • Alex Tweedy – basszusgitár (1987)
  • Alan West – ének (1986–1988)
  • Dave Ingram – ének (1997, 1998–2004)
  • Martin van Drunen – ének (1995–1997)
  • Alex Thomas – dob (1997–1999)
  • Andy Whale – dob (1986–1994)

Források

[szerkesztés]
  1. Bolt Thrower Official Biography. (Hozzáférés: 2007. március 4.)
  2. BBC - Radio 1 - Keeping it PeelArtist A-Z. (Hozzáférés: 2007. március 4.)
  3. Terrorizer Magazine #75 (2000), 'The Decade in Death Metal', p.6-7
  4. a b c d Bolt Thrower: Past Tours (HTML). (Hozzáférés: 2007. március 4.)
  5. BOLT THROWER Part Ways With Singer, Seek Replacement - September 1, 2004 (HTML). [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 4.)
  6. a b Metal Review interview with Karl Willetts of Bolt Thrower. [2007. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 4.)
  7. BOLT THROWER Condemn EARACHE 'Realm of Chaos' Reissue - November 19, 2005 (HTML). [2007. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 4.)

További információk

[szerkesztés]