Ugrás a tartalomhoz

Bogyó család

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Bogyó család több Nyitra vármegyei és Verebélyi széki nemesi család. A különböző ágak rokonságban állhattak egymással. A családnév már a középkor folyamán felbukkant,[1] a 13. században Ürményen és Nyitraivánkán. Peter Keresteš szerint azonban ezen család a 15. századra kihalt és csupán helynévként maradt fenn: Bogyófwlde.[2]

Az 1570-es török adóösszeírásban Verebélyen két családjuk szerepel.[3] Ezt követő időben (1587-1592 körül) szintén Verebélyen Bodo alakban Sebestyén, Ambrus és Balázs, ill. Bodio alakban Gáspár és András szerepelnek.[4] 1597-ben Bodo, Bodio és Budio alakban Verebélyen.[5] 1598-ban István 55 aranyért zálogba bocsátotta kistildi szántóföldjét Verebélyen Bokros Miklósnak és az ő vejének Vajky Lukácsnak.[6] Az 1599-es tizedjegyzék szerint Verebélyen Bodo és Bogyó alakban szerepeltek.[7] 1599-ben a tatárok pusztításaikor a Bogyó család is sok kárt szenvedett Verebélyen.[8] 1608-ban Bogyó Pál Érsekújvárban magtárosként szolgált.[9] A tardoskeddi Bogyó család 1622. május 1-én kapott címeres nemeslevelet II. Ferdinándtól. 1646-ban Nagyszombatban lakó Kecskeméthy János bocsátotta zálogba 10 évre tardoskeddi jószágait Bogyó Mihálynak.[10] 1669-ben Nagykéren Bogyó Pált írták össze igazolt nemesként.[11] 1669-ben Szelepcsényi György érsek Névery Miklósnak és Hamar Andrásnak adományozta az örökös nélkül elhunyt Jánosdeák Pál nemespanni örökös és zálogos jószágát. Nemespannon lakó Bogyó István és Bíró István a garamszentbenedeki konvent embere és a királyi ember általi beiktatáskor ellentmondtak, majd visszakoztak és újból az érsekhez folyamodtak.[12]

A család Ahán, Apáti-[13] vagy Kis-[14] és Nagykéren, Dicskén,[15] Kiscétényben,[16] Nemespannon[17] illetve Tardoskedden[18] is elterjedt. Ahán, Nagykéren, Nemespannon és Verebélyen már az 1664-es török adóösszeírásban szerepelnek Bögi/Bögő alakban.[19] 1713-ban és 1716-ban Cétényben birtokolt nemespanni Bogyó István.[20] Az 1720-as években bélai Bogyó János és György loptak lovakat Kiscétényben és másutt.[21] 1738-ban Kiskéren Bogyó András és Biczó István vesztek össze Bogyó András lovainak elszabadulásán.[22] 1752-ben Csáky Miklós esztergomi érsek beiktatására felállott bandériumban Bogyó Jakab szolgabíró kapitányként, József zászlótartóként, István pedig őrmesterként vett részt.[23] 1752-ben Bogyó András Kiskéren elzálogosította egy házhelyét 45 forintért Péter Mihálynak.[24] 1753-ban Egyed András bevallást tett Bogyó Jakabnak a nemespanni örökléssel kapcsolatban.[25] 1770-ban Nemespannon lakó Bogyó András (Istvánnak fia, nagyjából 70 éves) tanúvallomásában igazolta, hogy Balogh István végrendelete szerint lányának Ilonának kiadták a leánynegyedet, amit Bogyó András bírt akkoron, de nem tudták megállapítani, hogy annyit kapott-e mint ami járt volna.[26]

Nyitra vármegyében nemességüket 1756-ban,[27] 1774-ben, 1785-ben, 1793-ban, 1830-ban, 1834-ben igazolták, illetve kaptak bizonyítványt róla.[28]

1676-ban Győr vármegyében kihirdették II. Mátyás király verebélyi Bogyó másként Dobos Pál és testvére, Bogyó Mátyás nemességéről szóló oklevelét.[29] Nyitra vármegyéből Kiskérről átszármaztak Csanád vármegyébe is. Ott 1770-ben Bogyó Mihály hirdette ki nemességét. Ezen ág Békés és Arad vármegyébe is átszármazott. 1795-ben utóbbi helyen igazolták nemességüket.[30] Csongrád vármegyében Szelevényen telepedtek meg,[31] illetve Szatmár vármegyébe is elszármaztak.[32] Bezdánban mint tanárok tűnnek fel.[33]

Bogyó Rudolf Nyitra vármegye szolgabírójának pecsétje 1844-ből

Címerüket Magyarország Címereskönyve és Szluha Márton közölte. Kék alapon zöld pázsiton lépdelő oroszlán, jobbjában szablyával. Sisakdísz: az oroszlán vörös szíven átdöfött szablyával. Takarók vörös-ezüst, kék-arany. Ettől kissé eltérő Bogyó Mihály 1843-as pecsétje.[34] Bogyó Rudolf 1837-es pecsétjében zászlót tartó oroszlán található.[10] Bogyó Nepomuk János követ 1839-es pecsétjében ugyanez kiegészítve egy B monogrammal.[35] 1698-ban Bogyó Ferenc az egyházi nemességre utaló pecsétet használt: mind a pajzsban, mind a sisakdíszben jobbjában 3 nyilat, baljában két lobogós zászlórudat tartó oroszlán, F B monogrammal.[36]

A 19. század végén éltek Bogyó családtagok Gímeskosztolányban és Komjáton is.[37]

Neves családtagjaik

[szerkesztés]
  • Bogyó családtagok a nemesdicskei temetőben
    Bogyó családtagok a nemesdicskei temetőben
  • Bogyó Jakab verebély széki szolgabíró pecsétje 1747-ből
    Bogyó Jakab verebély széki szolgabíró pecsétje 1747-ből
  • Bogyó Ferenc Verebély széki esküdt pecsétje 1834-ből
    Bogyó Ferenc Verebély széki esküdt pecsétje 1834-ből
  • Bogyó Márk Verebély széki szolgabíró pecsétje 1834-ből
    Bogyó Márk Verebély széki szolgabíró pecsétje 1834-ből
  • Bogyó Rudolf Nyitra vármegye esküdtjének pecsétje 1841-ből
    Bogyó Rudolf Nyitra vármegye esküdtjének pecsétje 1841-ből
  • Bogyó Mihály Verebélyi széki esküdt pecsétje 1846-ból
    Bogyó Mihály Verebélyi széki esküdt pecsétje 1846-ból
  • Bogyó János 1652-ben Győr város gyalogos vajdája.[38]
  • Bogyó István 1663-ban Galgócon a Forgách család udvarbírója.[39]
  • Bogyó István 1689-ben a Verebélyi szék kéri szolgabírája.[40]
  • Bogyó Ferenc Érsekújvár többszörösen megválasztott bírája a 17. és 18. század fordulóján (1687-1689, 1691-1694, 1698-1701, 1703-1707).[41]
  • Bogyó Pál 1703-ban a Verebélyi szék esküdtje.
  • Bogyó Ádám 1731-ben a Verebélyi szék szolgabírája.[42]
  • Bogyó Jakab 1739-1752 között a Verebélyi szék szolgabírája.
  • Bogyó Ferenc 1763-ban,[43] 1765-ben és 1773-ban a Verebélyi szék esküdtje, majd 1784-ben és 1791-ben szolgabírója.
  • Bogyó Ferenc 1834-ben verebélyi szék esküdtje[44]
  • Bogyó János (1770-es évek) a verebélyi szék fiskálisa, kéri birtokos.[45]
  • Bogyó József (1770-es évek) a verebélyi szék táblabírója, kéri birtokos.[45]
  • verebélyi Bogyó József 1799-ben Békés vármegye esküdtje.
  • Bogyó Mihály Csanád vármegye főjegyzője, majd táblabírája.
  • Bogyó Károly Csanád vármegye 1801-es insurgens seregének parancsnoka.
  • Bogyó János 1827-ben a Verebélyi szék szolgabírája.
  • Bogyó Márk 1825-ben,[46] 1827-ben és 1831-ben[47] a Verebélyi szék esküdtje, 1832-ben és 1834-ben szolgabírója, 1838-ban 28 évi szolgálat után kérte a kéri járásba való tiszteletbeli főbírói kinevezését.[48]
  • Bogyó Elek József István a kalocsai érsek udvarmestere, szentistváni érseki uradalom tiszttartója 1830-ban.[10]
  • Bogyó József 1828-ban Csanád vármegye esküdtje, 1834-ben Csongrád vármegye táblabírója.[49]
  • Bogyó Alajos (1834-1906) operaénekes, színigazgató.
  • Bogyó János 1837-ben Csanád vármegye főszámvevője, majd 1843-ban főügyésze.
  • Bogyó Ferenc 1838-ban a Verebélyi szék esküdtje.[50]
  • Bogyó Mihály 1843-ban és 1845-ben a Verebélyi szék esküdtje.[51]
  • Bogyó Sándor 1844-ben Csongrád vármegye főszolgabírája.[52]
  • Bogyó János békési főügyész, a szabadságharcban toborzóbiztos
  • Bogyó Pál 1883-ban kecskeméti plébános, később szerencsi apát.
  • Bogyó Sámuel 1908-ban pesti kereskedelmi iskolai tanár, professzor, majd királyi tanácsos.
  • Bogyó János (1890-?) ahai községi törvénybíró.[53]
  • Bogyó Vilmos (1921-2001) pilóta.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Kázmér Miklós 1993: Régi magyar családnevek szótára XIV-XVII. század. Budapest, 155.
  2. ↑ Keresteš, P. 2003: Dejiny Ivanky pri Nitre. Bratislava, 220; 2008: Najstaršie dejiny Mojmíroviec. Nitra, 23, 77-78.
  3. ↑ Fekete 1943, 83-84 No. 137.
  4. ↑ UC 45:29, pag. 91-92; Keresteš 2015, 47, 34. jegyzet; Lásd még: Motesíky Árpád 1993: A verebélyi templom. Új Szó 46/86, 7. (április 14.)
  5. ↑ UC 45:28, pag. 21a-. (Hozzáférés: 2016. december 29.)
  6. ↑ SNA, Garamszentbenedeki konvent hiteleshelyi levéltára, Hiteles másolatok jegyzőkönyvei, Prot. G (1598), pag. 661; Peter Keresteš - Šarlota Drahošová a kol. 2014: Dejiny obce Telince. Telince, 177.
  7. ↑ Történelmi Tár 1905, 593; Csapodi Csaba 1942: Bars megye verebélyi járásának nemzetiségi viszonyai az újkorban. A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve 1942, 712.
  8. ↑ Matunák, M. 1905: Az 1599 évi barsvármegyei tatárjárás. Történelmi Tár VI, 593.
  9. ↑ PLE, Acta Radicalia - Classis X 196, 2. csomó X.8, No. 21.
  10. ↑ a b c ŠA Nitra, Nobilitaria, I/33 Bogyó.
  11. ↑ ŠA Nitra, NŽ I, súpis šľachty 1. doboz
  12. ↑ ŠA Nitra - pracovisko Archív Levice, fond Nécsey (181. doboz)
  13. ↑ 1699. július 30-án Bogyó Pál kapott megerősítő levelet (PLE, Protocollum L Kollonich, 54-55)
  14. ↑ Új adományt Kiskérre 1699. június 30-án Bogyó Pál kapott, ennek megerősítését ugyanaz nap Istvánnal együtt kapta (PLE, Protocollum L Kollonich, 86-88, 90-91)
  15. ↑ PLE, Protocollum L Kollonich, 252-254; Számos családtag birtokolt még az első bécsi döntést követően is a faluban (1939 A visszatért Felvidék és Ruténföld címtára. 266); Reško, A. 2007: Dyčka - história a súčasnosť. 17, 81, 88.
  16. ↑ 1699. július 30-án Bogyó István kapott adományt (PLE, Protocollum L Kollonich, 140-142)
  17. ↑ PLE, Protocollum L Kollonich, 114-116, 118-120, 169-172, 176-179; SAP, 41. doboz/ 172. irat; Veszekedéseiket lásd például: SAP, 30. doboz, No. 31 acta 1214; Nyitrai Káptalan, Prothocollum 77, 98/90 1731.
  18. ↑ PLE, Protocollum L Kollonich, 311-314.
  19. ↑ Dr. Blaskovics József: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony 1993, 151, 153, 282, 333.
  20. ↑ PLE, Gazdasági levéltár, V. A verebélyi uradalom számadásai 1698-1826, 1. doboz, F/1. csomó, Partiale Regestrum 1713; 1716.
  21. ↑ Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Esztergom szabad királyi városi közgyűlési jegyzőkönyvei, IV.1.a.III.425-428. [1][halott link]
  22. ↑ SAP 40, 138 1738
  23. ↑ Ethey 1941, 132.
  24. ↑ SAP 1a, acta 7 1763
  25. ↑ PLE, Acta Radicalia, Classis T, 57. doboz, No. 582
  26. ↑ SAP, acta 623.
  27. ↑ Prot. Op. Investigationalis 1756, 88.
  28. ↑ ŠA Nitra, Nobilitaria, I/33.
  29. ↑ Hegedüs Zoltán - Szabó Zoltán 2015: Győr vármegye nemesi közgyűlési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái VI. 1676-1690. Győr, 7.
  30. ↑ Márki Sándor 1895: Arad vármegye és Arad szabad királyi város története II. Arad, 665.
  31. ↑ Tóth 2004, 4-6.
  32. ↑ Balotafalvára lásd Nemespann házassági anyakönyv 1853. július 20. Ferenc officinans quaestor
  33. ↑ Vö. Balla Ferenc 1993: Bezdán története a kezdetektől 1914-ig. Bezdán, 90.
  34. ↑ SAP, 15b. doboz/ 15. fas. 1843.
  35. ↑ ŠA Nitra, fond Szánthó, 5. doboz.
  36. ↑ PLE, Gazdasági levéltár, V. A verebélyi uradalom számadásai 1698-1826, 1. doboz, fasc. 1698.
  37. ↑ Sziklay János: Nyitravármegye lakossága. In: Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye
  38. ↑ Hegedüs Zoltán - Szabó Zoltán 2009: Győr vármegye nemesi közgyűlési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái V. 1651-1675. Győr, 14.
  39. ↑ Follajtár József 1928: Galgóc eleste 1663-ban. Hadtörténelmi Közlemények 29, 143.
  40. ↑ Ethey 1941, 180.
  41. ↑ Nagy 1864, 129; Sziklay/Borovszky 1899, 453.
  42. ↑ SAP 4a, acta 148, No. 1
  43. ↑ SAP 11a
  44. ↑ SAP új rendezés 41. doboz
  45. ↑ a b SAP 93a, fasc. 1, No. 6.
  46. ↑ SAP, processus civiles No. 330
  47. ↑ Ethey 1941, 181.
  48. ↑ ŠA Nitra, SAP, 9 (új rend.), 1838. évi közgyűlési jegyzőkönyv, p. 36-37.
  49. ↑ SAP 41
  50. ↑ ŠA Nitra, SAP, 9 (új rend.), 1838. évi közgyűlési jegyzőkönyv, p. 33.
  51. ↑ Családban marad 2009/1, 19.
  52. ↑ MV SR - ŠA Nitra, NŽ, Nobilitaria, I. 29 Bartha.
  53. ↑ Madarász, E. (szerk.): Magyar politikai és közigazgatási compass (1919-1939). Budapest, 353.

Források

[szerkesztés]
  • Kempelen Béla II, 303; Pótlék, 261.
  • Romhányi János 1913: Nemességigazolás Nyitra vármegyében 1754-55-ben. Levéltárosok Lapja 1913, 56.
  • Magyarország Címereskönyve 1913, 84-85.
  • Barna János – Sümeghy Dezső: Nemes családok Csanádvármegyében. Makó, 29.
  • Hunka, J. - Mácsay, O. 1999: Paňa 750 rokov. Nitra, 14.
  • Szluha Márton 2003: Nyitra vármegye nemes családjai. Budapest, 147-149.
  • Szluha Márton 2005: Bács-Bodrog, Csanád, Liptó, Nyitra, Udvarhely és Vas vármegyék nemes családjai.
  • Tóth, Zs. 2004: Szelevény és templomai. Budapest, 5.
  • Keresteš, P. – Čisárik, L. 2010: Lexikón erbov šľachty na Slovensku IV – Nitrianska stolica. 27-28.
  • 2010 Családban marad II/1.
  • Peter Keresteš 2015: K problematike vývoja Vrábeľ v stredoveku. In: Vráble - príspevky k histórii mesta.

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Bogyó family
A Wikimédia Commons tartalmaz Bogyó család témájú médiaállományokat.
  • Héjja Julianna Erika 2009: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11. Gyula, 238-240.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bogyó_család&oldid=27573173”