Bakva vára
| Bakva vára | |
| Utvrda Bukovica | |
| Ország |  Horvátország |
| Mai település | Bakva |
| Tszf. magasság | 188 m |
| Épült | 13. század |
| Elhagyták | 16. század (lerombolták) |
| Állapota | terepalakzatok |
| Típusa | hegyvidéki |
| Építőanyaga | kő |
| Védettség | védett régészeti lelőhely[1] |
| Elhelyezkedése | |
 Bakva vára
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 45° 51′ 00″, k. h. 17° 15′ 00″45.850000°N 17.250000°EKoordináták: é. sz. 45° 51′ 00″, k. h. 17° 15′ 00″45.850000°N 17.250000°E | |
Bakva vára (horvátul: Utvrda Bukovica) egy középkori várhely Horvátországban, a Verőce-Drávamente megyei Bakva település határában.
Fekvése
[szerkesztés]Vukosavljevica falu közelében, a 238 méteres Radotić-hegytől délre egy hosszú, enyhe lejtésű völgyben egy magányos domb található. A domb déli oldalát egy sor alacsonyabb sánc köti össze egy másik, 245 méteres magaslattal, mely a várhely fölött helyezkedik el. Ezen a ritkás erdővel benőtt dombon, melyet a nép Gradinának nevez, egy hatalmas erődítmény nyomai találhatók, melynek alakja egy földből készített piramist idéz.[2]
Története
[szerkesztés]Az itt talált cseréptöredékek alapján a legősibb rétegek, még az illírek idejéből származhatnak. A rómaiak idejében egy másik utat is építettek ide, mely a Drávamenti fő kereskedelmi és hadiútról Vukosavljevicánál a Radotić-dombság irányába ágazott le, a völgyet pedig éppen itt, Bakva mellett hagyta el. Ezután innen haladt tovább Brzaji és Zrinski Topolovac felé. Brzajiben ugyancsak állt egy vár az úttól nem messze, éppúgy mint Bakvánál.[2]
Bakva középkori várát feltételezhetően Moys mester Somogy és Varasd vármegye főispánja építtette a 13. században. Bakva „Bokoa” néven Moys mester 1267-es vagyonmegosztási okiratában is szerepel.[2] Magát a várat 1347-ben említik először, amikor a Raholcai család birtokába került. Ezután, de még 1375 előtt a Raholcaiakkal rokonságban álló Újlaki család kezére került. A 15. század közepén még mindig az Újlakiak birtoka volt. 1445-ben castrumként szerepel abban az örökösödési szerződésben, amit a Cilleiekkel kötöttek, majd később újra castellumként találjuk. 1495. február 2-án az Újlaki Lőrinc ellen vezetett királyi hadjárat során Geréb Péter vette be. Újlaki Lőrinc és apjuk, Szapolyai István között megkötött örökösödési szerződés alapján 1525-ben iktatta be a csázmai káptalan Szapolyai Jánost és Szapolyai Györgyöt a várkastély és tartozékai birtokába. Később Bencsik László, Szapolyai János rokonának tulajdonába került, aki még 1529 novemberében is birtokolta. 1529-ben királyi adományként Krusics Péter kapta meg. Valószínűleg a török időkben 1552 körül pusztult el. Ma mind az egykori vár, mind az alatta feküdt mezőváros helyét erdő borítja.
A vár mai állapota
[szerkesztés]A vár legrégebbi részét Moys ispán emeltette a 13. század közepe táján. Ez alatt található a védelmi vonal első része, melyet egy széles árok és az előtte húzódó sánc képez. A sáncnak az északkeleti oldalán egy nagyobb kiugrás van. Utána és alatta még két védővonal van két árokkal és két sánccal. A legalsó sánc a völgy aljánál mintegy 10 méterrel magasabban látható. A felső vár alakja ellipszis, 30 méteres hosszanti átmérővel. A valódi méretet nehéz megállapítani, mivel az alapjai a kincskeresők által ásott gödrök miatt eléggé tönkrementek. A várban építőanyagmaradvány nem található. A környékbeli lakosság mindent széthordott. A terepen sok 15. és 16. századi cserépmaradvány található, a mélyebb rétegekben levők még régebbiek. Az építmény látványa így is impozáns.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-6381.
- ↑ a b c Lovrenčević, Zvonko: Srednjovjekovne gradine u Podravskoj regiji (horvát nyelven) pp. 168-199. Podravski zbornik, 1985. (Hozzáférés: 2020. szeptember 25.)
Források
[szerkesztés]- Bakva a Varak.hu oldalán
- Zvonko Lovrenčević:Srednjovjekovne gradine u Podravskoj regiji, Podravski zbornik, Zagreb, 1985, 168-199 o. (horvátul)
- Fedeles Tamás: A király és a lázadó herceg. Az Újlaki Lőrinc és szövetségesei elleni királyi hadjárat (1494-1495). Szeged, 2012.