Ugrás a tartalomhoz

Bánya Bernadett

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Boldog Bánya Bernadett
A drinai vértanúk – Tápai István rajza
A drinai vértanúk – Tápai István rajza
Születése
1912. június 17.
Nagygordonya
Halála
1941. december 15. (29 évesen)
Goražde
Tisztelete
EgyházaRómai katolikus egyház
Boldoggá avatása2011. szeptember 24., Szarajevó
Boldoggá avatta: Angelo Amato bíboros érsek
Ünnepnapjadecember 15.
Jelképeipálma, galamb
A Wikimédia Commons tartalmaz Boldog Bánya Bernadett témájú médiaállományokat.

Boldog Bánya Bernadett, eredeti nevén Bánya Terézia, horvátul Tereza Banja (Nagygordonya, 1912. június 17.Goražde, 1941. december 15.) az Isteni Szeretet Leányai Kongregációjának apácanővére a drinai vértanúk egyike, aki 1941. december 15-én a boszniai Goraždéban szenvedett vértanúságot hitéért.

Élete

[szerkesztés]

Édesapja Bánya József (Josip Banja) a magyarországi Kaposváron született, majd első felesége halála után fiával Horvátországba települt át. Itt vette feleségül később Kovács Terézt (Tereza Kovač), akinek nagyszülei szintén magyar származásúak voltak. A házasságából tizenhárom gyermek született, akik közül hat meghalt. Terézia a tizenkettedik volt a sorban. Szülei, akik a ferences harmadrendhez tartoztak, jelentős szerepet vállaltak a helyi egyházi életben. Édesapja a magyarul nem tudó plébános helyett magyar nyelven tartotta a kapcsolatot a hívőkkel, akiknek beszédeket tartott és együtt imádkozott velük. Gyakran gyűltek össze imára a hívek lakásukon és tevékenyen részt vett a szertartásokban is.

Terézia már kislányként kitűnt szerénységével. Már gyermekkorában szerzetes nővér akart lenni. 1929-ben, 17 évesen édesapja kísérte el az Isteni Szeretet Leányai zárdájába. Még ez év decemberében Szarajevóba helyezték át. Itt kezdte meg a noviciátust közvetlenül előkészítő időszakot. 1930. augusztus 5-én kezdte meg a noviciátust és öltötte magára az Isteni Szeretet Leányai ruháját. A szerzetesrendben a Bernadett Mária nevet választotta. Kezdettől fogva kitűnt szorgalmával és azzal, hogy válogatás nélkül minden munkát, amit rábíztak, lelkiismeretesen elvégzett. Szarajevó közelében, Paléban működött a Mária-otthon, amelyet eredetileg a beteg nővérek, valamint a Szent József Intézetben ténykedő tanítónők részére száz évvel azelőtt alapított a kongregáció. Bernadett nővér is ide került és különösen a konyhai munkában jeleskedett.

Vértanúsága

[szerkesztés]

1941. április 6-án a náci Németország megtámadta Jugoszláviát, ezzel Palét is elérte a második világháború. Az otthon egy idő után a szükségben élők menedékháza lett, ahova bárki betérhetett egy tál ételért, szállásért, lelki vigaszért. A nővérek nem tettek különbséget az emberek vallása alapján, mindenkit támogattak. A jugoszláv kormány is fejvesztve menekült a lebombázott Belgrádból. Bernadett nővér öt napig főzött a halálra rémült miniszterekre és családtagjaikra. Mindenfelé lövések dördültek, bombák hullottak és gránátok robbantak a városban. A házban öt nővér maradt, Jula Ivanišević horvát házfőnöknő, az osztrák Berchmana Leidenix, a szlovén Krizina Bojanc és Antonija Fabjan, valamint a magyar Bánya Bernadett.

1941. december 11-én csetnikek törtek rá az otthonra. Az épületet kirabolták, majd felgyújtották. A nővéreket a hóban, hiányos ruházatban hajtották Goražde felé. A hetvenhat éves Berchmana nővér annyira legyengült, hogy képtelen volt folytatni az utat, így Sjetlinában őrizetbe vették, ahol később meggyilkolták. A négy fiatalabb szerzetes nővért Goraždéba vitték, és egy kaszárnya második emeleti szobájába zárták őket. Még aznap, december 15-én rájuk törtek a csetnikek, akik csak a nőt látták bennük. A nővérekre vetették magukat. Ők minden erővel védelmezték magukat, hogy tisztasági fogadalmukat betarthassák. Végül Jula nővérnek sikerült kiszabadítania magát, és a második emeleti ablakból a mélybe vetette magát. Tettét a három másik nővér is követte. A nővérek azonban nem haltak meg rögtön, súlyosan sebesülten feküdtek az épület tövében. Az őrjöngő, részeg csetnikek utánuk rohantak, és késeikkel halálra szurkálták őket. Végül holttesteiket a Drinába dobták.

A boldoggá avatás 2011-ben Szarajevóban

Boldoggá avatása

[szerkesztés]

Boldoggá avatási eljárását négy vértanú társával együtt 1999-ben Szarajevóban indították meg és három év múltán zárták le eredményesen. A teljes dokumentációt ezután Rómába, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja elé vitték. A boldoggá avatási dekrétumot 2011. január 14-én írta alá XVI. Benedek pápa. Az ünnepélyes kihirdetésre Szarajevóban került sor 2011. szeptember 24-én.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • M. Ozana Krajačić: A drinai vértanúk élete és vértanúsága (fordította: Gál Mária szociális testvér, eredeti cím: Drinske mučenice – život i mučeništvo Zagreb, 2013) ISBN 9786155045363