Athanarik nyugati gót király
| Athanarik | |
 | |
| Nyugati Gót Fejedelemség fejedelme | |
| Uralkodási ideje | |
| 365 – 381 | |
| Utódja | I. Alarik |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Balthing-ház |
| Született | 318 |
| Elhunyt | 381. január 11. Konstantinápoly |
| Édesapja | Aoric |
| Testvére(i) | Rothesteus |
| Gyermekei | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Athanarik témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Athanarik vagy Atanarik (? – 381. január 11.[1]) (latinul Athanaricus) nyugati gót király 365 - 381 között.
Uralkodásának a hunok vetettek véget, akik elől a nyugati gótok pogánynak maradt részével a mai Erdélybe húzódott vissza.[1] 376-ban kénytelen volt Makedóniába és Thesszáliába átkelni,[1] de nemsokára pártviszályok miatt Nagy Theodosius császár udvarába volt kénytelen menekülni.[1] Amikor 381-ben meghalt Konstantinápolyban,[1] Theodosius fényesen temettette el.[1] A Pietrosszánál (Romániában) talált nagy értékű aranykincset Athanarich kincsének szokás nevezni.[1]
Uralkodása
[szerkesztés]Athanarik 365-ben lett a nyugati gótok királya. Uralkodása kezdetén üldözést indított a kereszténységet felvett gótok ellen. Összesen huszonhat keresztényt végeztetett ki, köztük volt Szent Nicetás és Szent Szába is. Az üldözések miatt a keresztény gótok felkeltek Athanaric uralma ellen Fritigern vezetésével.
376-ban a hunok megtámadták a polgárháborúba süllyedt nyugati gót királyságot. A keresztény gótok Fritigern vezetése alatt a hunok elől menekülve elhagyták az országot és átkeltek a Római Birodalomba, míg Athanarik és hívei megkíséreltek ellenállni. A csatára valahol a mai Dnyeszter vidékén került sor, ahol a gótok katasztrofális vereséget szenvedtek. Ezt követően Athanarik és hívei visszahúzódtak a mai Erdély területére, majd a hunok elől innen is kénytelen volt a Római Birodalomba menekülni népével együtt. Itt a gótok közti viszálykodások miatt I. Theodosius római császár udvarába ment, ahol 381. január 11-én meghalt. A végtisztességet számára Theodosius császár adta meg, aki királyhoz illően temettette el Athanarikot.
Athanarik, amikor Erdélyt kénytelen volt elhagyni, kincseinek egy részét elásta a földben, remélve, hogy majd egyszer visszatér értük. Ez azonban nem következett be és a kincsek egészen 1837-ig rejtve maradtak, amikor azonban román földművesek megtalálták. A földművesek a kincs nagy részét eladták, ekkor azonban a román kormány tudomására jutott és a megmaradt értéktárgyakat a bukaresti múzeumba vitették. Itt található a mai napig.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g Révai Lexikona, II. kötet (Arány–Beke), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1911, 233. oldal
Források
[szerkesztés]- Tolnai Világtörténelme, Budapest, 1909.