Ugrás a tartalomhoz

Aszanga

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aszanga japán faszobra 1208-ból.

Aszanga (szanszkrit: असङ्ग; tibeti: ཐོགས་མེད།; wylie: Thogs med; kínai: 無著, pinjin: Wúzhuó) az indiai jógácsára (más néven vidzsnyánaváda) iskola neves alakja. A hagyományok szerint ő és féltestvére, Vaszubandhu alapították ezt az iskolát. A testvérpár az Abhidharma tanítások kiemelkedő alakjaivá váltak.

Élete

[szerkesztés]

Aszanga apja ksatrija, anyja brahmin származású volt.[1] Aszanga Purusapura (a mai pakisztáni Pesavar) városában született, amely akkoriban a Gandhárai királyság területén volt. A mai tudósok becslései alapján a 4. században élt. Kezdetben feltehetően a korai buddhista mahísászaka vagy a múlaszarvásztiváda iskolához tartozott, de később már a mahájána irányzat követőjévé vált.[2] Egyes tudósok szerint Aszanga Abhidharmához készített kerettanulmánya sok mögöttes mahísázsaka vonást őrzött.[3]

Hszüan-cang kínai buddhista szerzetes Indiai utazásairól készített feljegyzéseiben azt írja, hogy Aszanga kezdetben mahísászaka szerzetes volt, de hamarosan áttért a mahájána irányzatra.[4] Aszanga féltestvére, Vaszubandhu a szarvásztiváda iskola szerzetese volt, de ő is a mahájánát választotta, miután Aszangával találkozott és az ő tanítványa lett.[5]

Meditáció és tanok

[szerkesztés]

Aszanga több évet fordított mély meditációra. Úgy tartják, hogy meditációi során gyakran eljutott a buddhista kozmológiában Tusita mennyországnak nevezett birodalomba, hogy Maitréja bódhiszattva tanításait hallgassa. A hagyományok szerint a buddhista meditációval el lehet jutni a Tusitához hasonló birodalmakba. Erről írt Paramártha, 6. századi indiai szerzetes is.[6] Hszuan-cang hasonlókról mesél:[4]

„A hatalmas mangó ligetben öt vagy hat li (kínai mértékegység) távolságra délnyugatra a várostól (Ajodhjá), van egy régi kolostor, ahol Aszanga bodhiszattva instrukciókat kapott és a köznépnek adott útmutatást. Éjszaka felment Maitréja bodhiszattvához a Tusita mennyországba tanulmányozni a Jógácsárabhúmi-sásztrát, a Mahájána-szútra-alamkara-sásztrát, a Madhjánta-vibhága-sásztrát, stb.; nappal előadásokat tartott a nagyszerű tanításokról hatalmas közönségek előtt.”

Aszanga sok jógácsára értekezést írt, úgy mint a Jógácsárabhúmi-sásztra, a Mahájána-samgraha[7] az Abhidharma-szamuccsaja és egyéb műveket. Jóllehet, akadnak ellentmondások a kínai és a tibeti hagyományok között, hogy mely műveket tekintik az ő művének és melyeket Maitréjának.[8]

Bibliográfia

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Tsoṅ-kha-pa Blo-bzaṅ-grags-pa, Robert A. F. Thurman, 28. o.
  2. 'Doctrinal Affiliation of the Buddhist Master Asanga' - Alex Wayman in Untying the Knots in Buddhism, ISBN 81-208-1321-9
  3. Anacker, Stefan. Seven Works Of Vasubandhu: The Buddhist Psychological Doctor. 1984. 58. o.
  4. a b Rongxi, Li. The Great Tang Dynasty Record of the Western Regions., Numata Center, Berkeley, 1996, 153. o.
  5. Rongxi, Li. The Great Tang Dynasty Record of the Western Regions., Numata Center, Berkeley, 1996, 154-155. o.
  6. Wayman, Alex. Untying the Knots in Buddhism: Selected Essays. 1997. 213. o.
  7. Keenan, John P. (2003). "The summary of the Great Vehicle by Bodhisattva Asaṅga" Archiválva 2014. augusztus 21-i dátummal a Wayback Machine-ben, a kínai nyelvű Paramārtha fordítása (Taisó, 31. kötet, 1593.), Berkeley, Calif : Numata Center for Buddhist Translation and Research. ISBN 1-886439-21-4
  8. On Some Aspects of the Doctrines of Maitreya (natha) and the Asanga - Giuseppe Tucci, Kalkutta, 1930.

További információk

[szerkesztés]