Arrhabaiosz lünkésztiszi király
| Arrhabaiosz | |
| Lünkésztisz uralkodója | |
| Uralkodási ideje | |
| i. e. 445/430 – i. e. 399 előtt ? | |
| Elődje | nem ismert |
| Utódja | Szirrhasz ? |
| Született | i. e. 5. század |
| Elhunyt | i. e. 5. század |
| Gyermekei |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Arrhabaiosz (ógörög Ἀρραβαῖος, latin Arrhabaeus) az ókori Felső-Makedóniában található Lünkésztisz korinthoszi származású uralkodója volt az i. e. 5. század második felében. Uralkodása során, i. e. 424–423-ban megvédte országa önállóságát a rátörő II. Perdikkasz makedón királlyal szemben. Egyes vélemények szerint ő volt az az Arrhabaiosz is, aki ellen az i. e. 5. század végén I. Arkhelaosz makedón király viselt hadat. Unokája, a makedón királyi családba beházasodó Eurüdiké révén Nagy Sándor ükapja volt.
Származása
[szerkesztés]Lünkésztisz vidékének őshonos népei a makedónok közé tartozó lünkészták voltak, akik az archaikus korban kezdetleges társadalmi viszonyok között éltek.[1] Az i. e. 5. század első felében – N. G. L. Hammond szerint az i. e. 475 körüli években[2] – jelent meg a vidéken a korinthoszi Bakkhiadák egyik ága, és szerezte meg a hatalmat Lünkésztisz felett.[3] E dinasztia első névről ismert tagja a forrásokban királyi cím nélkül említett Bromerosz, Arrhabaiosz apja volt.[4]
Uralkodása
[szerkesztés]Arrhabaioszt Thuküdidész említi először mint a makedón lünkészták vagy egyszerűen mint a lünkészták királyát az i. e. 424–423-as makedón–lünkésztiszi háború kapcsán.[5] Fritz Geyer ókortörténész még az 1930-as években i. e. 430 körülre tette uralkodásának kezdetét, ezt azonban később Arrhabaiosz utódainak életkorát figyelembe véve N. G. L. Hammond túl kései időpontnak tartotta, és i. e. 445 körülre módosította.[6] Arrhabaiosz születésének idejét Élía Kapetanópulosz görög történész az i. e. 473 és 453 közötti évekre tette,[7] noha a későbbi időponttal kapcsolatosan jogosan merül fel a kétség, hogy amennyiben i. e. 423-ban Arrhabaiosz harmincéves volt, miként lehetett már veje, aki az oldalán harcolt a makedónok elleni háborúban.
Amit biztosan tudunk, hogy i. e. 423-ban már Arrhabaiosz volt a lünkésztiszi király. A peloponnészoszi háború időszakában II. Perdikkasz makedón király megkísérelte birodalmához csatolni a felső-makedóniai területeket, és i. e. 424-től támadásokat intézett Lünkésztisz ellen.[8] A hoplita phalanx stratégiáját követő lünkésztiszi sereggel azonban nem bírt, és Spártához fordult segítségért, akik Braszidasz vezetésével i. e. 423-ban csatlakoztak a lünkésztisziek elleni háborúhoz.[9] A hadi szerencse eleinte az egyesült makedón–spártai seregnek kedvezett, de váratlan fordulattal a makedón zsoldban álló illír had átállt Arrhabaiosz oldalára, és megfutamították a támadókat.[10] (Bővebben: Makedón–lünkésztiszi háborúk).
Már e háború kapcsán is említik a források Szirrhaszt, aki nőül vette Arrhabaiosz leányát, és apósa oldalán részt vett a háborúban is.[11] Arisztotelész tett arról említést, hogy mintegy két évtizeddel az előző háború után az i. e. 413 és 400/399 között uralkodó I. Arkhelaosz makedón király ismét hadat viselt „Szirrhasz és Arrhabaiosz” ellen.[12] A névsorrend alapján feltételezik, hogy Szirrhasz vállalt prominens szerepet az újabb háborúban, akár uralkodóként, régensként vagy sztratégoszként,[13] de a második helyen említett Arrhabaiosz azonosítása a korábbi lünkésztiszi királlyal vita tárgya. Az egyik elmélet szerint az idősebb Arrhabaiosz azonos nevű unokájáról és trónjának örököséről lehet szó, aki mellett feltételezett kiskorúsága miatt a régensi hivatalt betöltő Szirrhasz kezében összpontosult a hatalom,[14] és akire II. Arrhabaiosz néven utalnak az elméletet elfogadó kutatók. A korabeli krónikások azonban nem jegyezték fel, hogy Arrhabaiosznak a Szirrhasz feleségévé lett leányán kívül lett volna gyermeke,[15] így a történészek inkább abban látszanak egyetérteni, hogy az elaggott Arrhabaioszról van szó, aki vejének, Szirrhasznak engedte át az államügyek irányítását vagy – háborúról lévén szó – a sztratégoszi, hadvezéri tisztséget.[16] Arisztotelész és más ókori szerzők sem az újabb makedón–lünkésztiszi háború kimeneteléről, sem Arrhabaiosz további sorsáról nem hagytak ránk adatokat.
Arrhabaiosz egyetlen ismert második generációs leszármazottja a leánya és Szirrhasz házasságából született Eurüdiké, aki i. e. 392–390 körül férjhez ment III. Amüntasz makedón királyhoz. Frigyükből született Makedónia három későbbi uralkodója: II. Alexandrosz, III. Perdikkasz és végül II. Philipposz, a „világhódító” Nagy Sándor apja is.[17] Házasságukkal Lünkésztisz önállósága szertefoszlott, az ország Makedónia része lett.[18]
A lünkésztiszi dinaszták családfája
[szerkesztés]
– lünkésztisziek – valószínűleg lünkésztisziek – makedónok
| Bromerosz | ismeretlen | ||||||||||||||||||||
| Arrhabaiosz | ismeretlen | ||||||||||||||||||||
| Szirrhasz | ismeretlen | ||||||||||||||||||||
| III. Amüntasz | Eurüdiké | ||||||||||||||||||||
| II. Alexandrosz | III. Perdikkasz | II. Philipposz | |||||||||||||||||||
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hammond 1966 :243–244.; Cabanes 1988 :46., 107.
- ↑ Hammond 1966 :243.
- ↑ Hammond 1966 :243.; Cabanes 1988 :48–49., 54–55.; Ceka 2013 :420.
- ↑ Cabanes 1988 :47., 92.; Wilkes 1992 :117.
- ↑ Cabanes 1988 :47.
- ↑ Hammond 1966 :243–244.
- ↑ Kapetanopulos 1994 :11.
- ↑ Cabanes 1988 :108.
- ↑ Papazoglou 1965 :150.; Hammond 1966 :243.; Cabanes 1988 :49., 189.; Wilkes 1992 :117.
- ↑ Papazoglou 1965 :150.; Cabanes 1988 :48., 94.; Wilkes 1992 :117.; Ceka 2013 :66–67.
- ↑ Papazoglou 1965 :151.; Hammond 1966 :243.; Ceka 2013 :83.
- ↑ Papazoglou 1965 :150.; Hammond 1966 :244.
- ↑ Hammond 1966 :243.; Cabanes 1988 :92.; Kapetanopulos 1994 :10.
- ↑ Hammond 1966 :244.; Cabanes 1988 :92.; Kapetanopoulos 1994 :10.
- ↑ Kapetanopulos 1994 :11.
- ↑ Cabanes 1988 :92.; Kapetanopulos 1994 :10.
- ↑ Hammond 1966 :243.; Papazoglou 1965 :151.; Cabanes 1988 :92.; Kapetanopulos 1994 :11., 13.; Ceka 2013 :83.
- ↑ Cabanes 1988 :92–93.
Források
[szerkesztés]- ↑ Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IVe–IIe siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416
- ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467
- ↑ Hammond 1966: N. G. L. Hammond: The kingdoms of Illyria circa 400–167 B.C. The Annual of the British School at Athens, LXI. évf. (1966) 239–253. o.
- ↑ Kapetanopulos 1994: Elias Kapetanopoulos: Sirras. The Ancient World, XXV. évf. 1. sz. (1994) 9–14. o. arch Hozzáférés: 2018. február 15.
- ↑ Papazoglou 1965: Fanoula Papazoglou: Les origines et la destinée de l’État illyrien: Illyrii proprie dicti. Historia – Zeitschrift für Alte Geschichte, XIV. évf. 2. sz. (1965. április) 143–179. o.
- ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford; Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717
