Ugrás a tartalomhoz

Apró Antal

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Apró Antal
Született1913. február 8.
Szeged
Elhunyt1994. december 9. (81 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaKovách Klára
Gyermekeihárom gyermek:
Apró Piroska
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. április 2. – 1945. november 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 4. – 1989. március 8.)
  • Magyarország építésügyi minisztere (1956. október 26. – 1956. október 31.)
  • Magyarország könnyűipari minisztere (1956. november 4. – 1957. május 9.)
  • Magyarország vegyipari minisztere (1956. november 4. – 1956. november 12.)
  • Magyarország vegyipari minisztere (1956. november 12. – 1956. december 31.)
  • az MSZMP KB tagja (1957. június 29. – 1988. május 22.)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető
A Magyar Népköztársaság Országgyűlésének elnöke
Hivatali idő
1971. május 12. – 1984. december 19.
ElődKállai Gyula
UtódSarlós István
Politikai pályafutása
PártKommunisták Magyarországi Pártja
MKP, MDP, MSZMP
A Wikimédia Commons tartalmaz Apró Antal témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Apró Antal (Szeged, 1913. február 8. – Budapest, 1994. december 9.) magyar politikus.

Életrajza

[szerkesztés]

Apró Piroska, mindszenti születésű 19 éves, római katolikus vallású szakácsnő törvénytelen gyermekeként született.[1] A házasságon kívül született gyermekekre akkoriban vonatkozó szokás szerint anyja vezetéknevét kapta meg, aki nem tudván ellátni, lelencházba adta.

Az elemi iskola elvégzése után Makón, majd Budapesten szobafestőként (mázolósegéd) dolgozott. 1930-tól tagja volt a Magyar Építőipari Munkások Országos Szövetségének (MÉMOSZ), 1931-től pedig a Kommunisták Magyarországi Pártjának. 1935-től egyik szervezője volt az építőmunkások sztrájkjának.

1938. május 8-án Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette a pélyi születésű, elvált, római katolikus vallású Kovách Klárát, Kovách István és Varga Mária lányát.[2] 1938-ban beválasztották a MÉMOSZ országos vezetőségébe. Többször letartóztatták és internálták, 1942-ben letartóztatták és Rajk Lászlóval együtt Kistarcsára került, ahonnan több mint egy évi internálást követően megszökött, és Budapesten folytatta az illegális kommunista mozgalom szervezését.[3] 1944 szeptemberében a Békepárt Központi Bizottságának tagja lett, megbízták az ellenálláshoz szükséges fegyverek beszerzésével.

A második világháború után

[szerkesztés]

1945. január 22-étől a Magyar Kommunista Párt (MKP) Központi Vezetősége Szakszervezeti Osztályának a vezetője, februártól a KV Tömegszervezetek és Tömegmunka Osztály irányítója lett, majd az 1945. április 13-án létrehozott KV Szakszervezeti Bizottság élére került. 1946 májusától az MKP Politikai Bizottságának (PB) pót-, majd rendes tagja, októbertől részt vett a Szervezőbizottság munkájában. 1948-ban tagja az MKP-SZDP (Szociáldemokrata Párt) Közös Szervezőbizottságának. 1945-től országgyűlési képviselő.

Tevékenysége a Rákosi-korszakban

[szerkesztés]

1948 és 1951 között a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) főtitkára volt. Rákosi Mátyás és Gerő Ernő bírálta „szindikalizmusa” miatt, a Kádár-perben pedig majdnem vádlottá tették.

„Az imperialisták utasítását követve 1949 decemberétől hozzáláttam pártellenes csoport szervezéséhez...Apró Antal PB-tagra azért gondoltam, mert gyenge jellemű, pártellenes beállítottságú embernek ismertem... láttam, hogy Apró a Rajkot leleplező KV-ülésen sírva fakadt.”

– Kádár János 1951. július 9-i vallomása Pünkösti Á.: Rákosi a csúcson

1949 augusztusától 1952. január elejéig, valamint 1953 júliusa és novembere között az Elnöki Tanács tagja. 1952 elején építőanyag-ipari miniszter, majd a minisztériumok összevonása után 1953 júliusától az építésügyi miniszter első helyettese lett.

1953 júniusában kikerült a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Politikai Bizottságából (PB), de novemberben visszaválasztották és ekkor a Minisztertanács elnökhelyettese is lett. A jogtalanul elítélt volt párttagok rehabilitálásával kapcsolatos határozat végrehajtását irányító bizottság, majd 1955 márciusa után a koncepciós perek áldozatainak rehabilitálásával foglalkozó bizottság tagja.

1956. június 16-án a Hazafias Népfront (HNF) Országos Tanácsának elnökévé választották. Ezt a funkcióját 1957-ig töltötte be. 1956. október 6-án beszédet mondott Rajk László és kivégzett társai temetésén.

1971-ig Magyarország állandó képviselője a KGST tanácsában.

Az 1956-os forradalom során

[szerkesztés]

1956. október 23-án éjszaka az MDP KV Katonai Bizottság tagjává választották. Másnap egy belső utasításban „fasiszta csőcseléknek” nevezte a forradalomban résztvevőket. Október 27-étől Nagy Imre nemzeti kormányában a Minisztertanács elnökhelyettese és építésügyi miniszter. Október 28-án bekerült a párt irányítására létrehozott elnökségbe. Az 1956-os forradalom után kinevezték a Magyar–Szovjet Baráti Társaság elnökének.

„ Ungvári rádió – 1956. november 4., 5:05

Nyílt levél a dolgozó néphez

Honfitársaink, munkás és paraszt testvéreink!

Az alulírottak: Apró Antal, Kádár János, Kossa István és Münnich Ferenc miniszterek, Nagy Imre kormányának volt tagjai bejelentjük, hogy 1956. november 1-jén megszakítva ezzel a kormánnyal minden kapcsolatunkat, kiléptünk a kormányból és kezdeményeztük a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását.”

– A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány kiáltványa

Pályája a Kádár-rendszerben

[szerkesztés]

1956. november 2-án a tököli szovjet parancsnokságra menekült, majd Szolnokra vitték. November 4-étől a Kádár-kormányban az iparügyek felelőse. 1956. november 7-étől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Ideiglenes Intézőbizottságának (IIB) tagja, decembertől a Gazdasági Bizottság vezetője. 1957-ben a Minisztertanács elnökhelyettese.

Személyesen felügyelte Nagy Imre és mártírtársainak koncepciós perét; 1958. június 17-én ő jelentette be az Országgyűlésben Nagy Imre és három társa kivégzését, amelyet a „nép jogos elégtételének… az ellenforradalom méltó megbosszulásának” nevezett.[4] Az MSZMP KB határozata alapján ezen érdemeiért a budapesti Szemlőhegy utcában kiutalták részére a nagypolgári Lovassy-Stürmer orvoscsalád volt villájának nagyobbik lakrészét. A nép körében az 1956 utáni keményvonalas megtorló politikát támogató fellépése miatt vált hírhedtté, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány másik két vezető személyiségével együtt mint „Kádár-Apró-Dögei”-t emlegette a pesti közbeszéd.[5]

Sajnos Kádár, Kállai, Münnich, akik a múltban megszenvedtek az eszméért, nem tudják megfékezni, Apró Antalt, Kiss Károlyt és a másod-, harmadrendű kádereket. Ezek az országot oda akarják visszavinni, ahol 1956 előtt voltunk. S ha ezt teszik, újabb forradalmat, nemzeti megmozdulást idéznek elő akaratlanul is.
– Ilkei Csaba: A hálózat jelenti[6]
Apró Antal és feleségének sírja Budapesten. Farkasréti temető: 12/2-1-40.

1958. január végétől 1961 szeptemberéig a Minisztertanács első elnökhelyettese volt. 1961-ben a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának élére helyezték. Magyar részről ő írta alá a „Barátság I.” kőolajvezeték megépítésének szerződését és az atomerőmű-programmal kapcsolatos dokumentumokat.[7]

1971. május 12-én felmentették addigi tisztségeiből, majd az Országgyűlés elnökévé választották. Ezt a pozíciót 1984 decemberéig töltötte be. 1978. január 6-án ebben a minőségben ő vette át a magyar nép nevében Cyrus Vance amerikai külügyminisztertől az Egyesült Államok által visszaszolgáltatott Szent Koronát.[8][9] 1973-ban a Szovjetunióban megkapta az Októberi Forradalom érdemrendet.[10]

1980-ban kimaradt a Politikai Bizottságból (PB), majd az 1988 májusi pártértekezleten a Központi Bizottságból (KB) is. 1989. március 8-án lemondott a parlamenti képviselői mandátumáról és visszavonult a politikától.

Családja

[szerkesztés]

Három gyermeke született, Antal, János és Piroska, aki közgazdász. Unokája Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök felesége.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Munkásegységgel – a magasabb életszínvonalért . Farkas Mihály, Kossa István, Apró Antal felszólalásai a Magyar Kommunista Párt 3. kongresszusán; Szikra, Bp., 1946
  • Szakszervezeti feladatok. Apró Antal előadásai alapján; MKP Országos Oktatási Osztálya, Bp., 1947 (Oktatási füzetek. Városi tanfolyam. Gyakorlati ismeretek)
  • Szakszervezetek a szocializmus építéséért; Szakszervezeti Tanács, Bp., 1948
  • A Hazafias Népfront és a tanácsválasztások kérdései; hozzászólás Farkas Mihály, Ács Lajos; Szikra, Bp., 1954
  • A tanácsok szerepe népi demokratikus rendszerünkben; Kossuth, Bp., 1959
  • A szocialista országok gazdasági együttműködésének legfontosabb kérdései; Kossuth, Bp., 1960 (Az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiája)
  • A szocialista országok gazdasági együttműködéséért; Kossuth, Bp., 1964
  •  A szocialista országok gazdasági együttműködésének időszerű kérdései; Kossuth, Bp., 1964 (Az MSZMP Központi Bizottsága politikai akadémiája)
  • Gazdasági együttműködésünk a szocialista országokkal; Kossuth, Bp., 1966 (Az MSZMP Központi Bizottsága politikai akadémiája)
  • A KGST-országok gazdasági együttműködése és a magyar népgazdaság; Kossuth, Bp., 1968
  • A szocializmus építésének útján; Kossuth, Bp., 1975

Források

[szerkesztés]
  • Életrajza az 1956-os Intézet honlapján
  • Életrajza az 1945-1947-es országgyűlési almanachban, Budapest, 1999
  • Jónás Károly-Villám Judit: A magyar Országgyűlés elnökei 1848-2002. 383-387. oldal. Argumentum Kiadó, 2002

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Szeged I. ker. polgári születési anyakönyvek, 1913. év, 309. folyószám.
  2. ↑ Budapest VI. kerületi polgári házassági anyakönyvek, 1938. év, 689. folyószám.
  3. ↑ Apró Antal életrajza (magyar nyelven). Külföldi-Belföldi Hírek, 1948. október 20. (Hozzáférés: 2018. szeptember 30.)
  4. ↑ http://www.radio.hu/read/157193[halott link]
  5. ↑ http://www.kortarsonline.hu/0501/szig.htm Archiválva 2009. február 7-i dátummal a Wayback Machine-ben Diktatúra, tejszínhabbal (megtorlás és kádári konszolidáció '56 után)
  6. ↑ Ilkei Csaba: A hálózat jelenti, 2014. (Hozzáférés: 2021. október 24.)
  7. ↑ Paks: újra 1966. Index.hu, 2014. január 16.
  8. ↑ Archivált másolat. [2012. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 13.)
  9. ↑ http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/a_szent_korona_hazaerkezese
  10. ↑ Az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntették ki Apró Antalt. Népszava, CI. évf. 83. sz. (1973. április 10.) 2. o.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Apró_Antal&oldid=27395937”