Alectis
Alectis | ||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Evolúciós időszak: Eocén - jelenkor | ||||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Alectis témájú kategóriát. |
Az Alectis a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a tüskésmakréla-félék (Carangidae) családjába tartozó nem.
Előfordulásuk
[szerkesztés]Az Alectis-fajok a Föld trópusi és szubtrópusi részein élnek. Fajtól függően az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceánban találhatók meg. Egyes faj a Vörös-, valamint a Földközi-tengerben is fellelhető.
Megjelenésük
[szerkesztés]E halfajok hossza 60-165 centiméter között, míg testtömege 3,2-25 kilogramm között van. Az Alectis-fajok többé-kevésbé pikkely nélküliek. A fiatal példányok úszóiból vékony szálak lógnak. A halak általában ezüstös színűek, fajonként különböző kismértékű foltozással.
Életmódjuk
[szerkesztés]Mindegyik faj a korallzátonyokon vagy ezek közelében él; 100 méternél mélyebbre nem úsznak le. Táplálékuk rákok, kalmárok és kisebb halak.
Szaporodásuk
[szerkesztés]Ikráik a nyílt vizen sodródnak.
Felhasználásuk
[szerkesztés]Mindegyik fajt halásszák kisebb-nagyobb mértékben. A nagyobb Alectis-fajokat a sporthorgászok is kedvelik. Városi és magán akváriumokban is tartják, bár néhányuk nemigen tűri a fogságot. Húsuk ízletes, azonban Ciguatera mérgezést okozhatnak.
Rendszerezés
[szerkesztés]A nembe az alábbi 3 élő és 1 fosszilis faj tartozik:
- Alectis alexandrina (É. Geoffroy Saint-Hilaire, 1817)
- Alectis ciliaris (Bloch, 1787) - típusfaj
- Alectis indica (Rüppell, 1830)
- Alectis simus (Stinton, 1979) - fosszilis faj
Források
[szerkesztés]- Alectis FishBase
- Smith-Vaniz, W.F., J.-C. Quéro and M. Desoutter, 1990. Carangidae. p. 729-755. In J.C. Quero, J.C. Hureau, C. Karrer, A. Post and L. Saldanha (eds.) Check-list of the fishes of the eastern tropical Atlantic (CLOFETA). JNICT, Lisbon; SEI, Paris; and UNESCO, Paris. Vol. 2.
- Paxton, J.R., D.F. Hoese, G.R. Allen and J.E. Hanley, 1989. Pisces. Petromyzontidae to Carangidae. Zoological Catalogue of Australia, Vol. 7. Australian Government Publishing Service, Canberra, 665 p.
- http://strata.ummp.lsa.umich.edu/jack/showgenera.php?taxon=611&rank=class Archiválva 2011. július 23-i dátummal a Wayback Machine-ben