Acanthoecida
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Családok | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Acanthoecida témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Acanthoecida témájú kategóriát. |
Az Acanthoecida a galléros ostorosok egyik rendje.[2] Lebegő részecskéket evő heterotróf ostoros.
Történet
[szerkesztés]Az Acanthoeca nemzetséget, az Acanthoecida típusnemzetségét 1929-ben írta le W. N. Ellis.[1]
Az Acanthoecidát eredetileg családként írta le Richard E. Norris Acanthoecidae néven, majd Thomas Cavalier-Smith 1997-ben renddé helyezte. Nitsche et al. a definícióját 2011-ben módosította. Jelenlegi definíciója szerint kosárszerű bordázott kovapáncélú galléros ostorosokra, belső felszínükön részleges vagy teljes szerves mátrixszal.[1]
Del Campo et al. 2013-ban 18S rDNS-szekvenciák alapján igazolták az ismert galléros ostorosok két fő kládba (Acanthoecida, Craspedida) sorolását, és 3 édesvízi élőlényt is kimutattak ezek testvércsoportjaiban.[3]
2015-ben Thaler et al. a Stephanoecidae családról 18S rRNS alapján kimutatták, hogy parafiletikus.[4]
Morfológia
[szerkesztés]Sejttest
[szerkesztés]A Crinolina és a Diaphanoeca sejtteste általában 5–6 μm széles és 7–8 μm hosszú, páncéljuk 20–25 μm széles és 22–40 μm széles. Ostoruk mintegy 10–60 μm hosszú.[5]
Páncél
[szerkesztés]Páncéljuk a Craspedida szerves páncéljaival szemben szilikáttartalmú.[6]
Összetett páncéljukkal elkerülik az aljzatra való süllyedést, lehetővé téve az áramlatok általi szállítást. Így a felszínhez és a magas klorofilltartalmú mély vizekben maradhatnak, ahol több a zsákmányuk, és elég szilícium van a páncélszintézishez.[7]
Ez a páncél az ismert példányokban 5 μm-nél vastagabb, az, hogy jobbára 3 μm alatti sejteket tartalmazó pikoplankton-frakciókban fordul elő, jelentheti azt, hogy a páncél a szűrés során visszahúzódik vagy törik, vagy hogy sok ismeretlen sejttípus van az Acanthoecidában.[7]
Előfordulás
[szerkesztés]Az Acanthoecida a leggyakoribb tengeri gallérosostoros-rend magas oxigéntartalmú vizekben. Jobbára piko- és nanoplanktonban fordulnak elő, és gyakoriak a mikroplanktonban is – del Campo et al. 2015-ös kutatása szerint az első két csoport RNS-ének 84,8, 87,3, illetve 35,4%-át adta, DNS-ének pedig 64,2, 78, illetve 51,8%-át. Alacsony oxigéntartalmú vizekben kevés található meg – 8 RNS-mintát találtak.[7]
Elsősorban tenger- és brakkvízben fordulnak elő,[7] de van 2 édesvízi faja is.[8]
Életmód
[szerkesztés]Heterotróf bakterivor, korábbi feltételezések szerint szubsztráthoz rögzített szesszilis vagy passzívan mozgó egysejtűek. Magas klorofilltartalmú mély vizekben és felszínen való jelenlétük alapján passzívan mozoghatnak. Del Campo et al. 2015-ös tanulmánya szerint lehetnek aktívan mozgó fajai is.[7]
Taxonómia
[szerkesztés]Családjai az Acanthoecidae Norris, 1965 és a Stephanoecidae Leadbeater in Nitsche et al., 2011.[2]
A páncélszerkezet által megkülönböztethetők az Acanthoecida-fajok és -nemzetségek.[6]
Genomika
[szerkesztés]Gerdol et al. 2019-ben kimutatták, hogy az állati OvoA, vagyis egy ovotiol-szintáz génje már a Choanozoa közös ősében jelen lehetett.[9] Ez a csoport megtalálható az Acanthoecida minden fajában és két Craspedida fajban.[9]
Fontosság
[szerkesztés]A galléros ostorosokkal az állatok korai evolúciója is vizsgálható.[9] Ezenkívül használhatók proxiként az alapkutatásban a biodiverzitás és az életközösségek ökológiája terén a heterotróf ostorosok közt.[6] Ezenkívül a biogeográfiai problémák, például az éghajlatváltozás terén is ismeretek szerezhetők a galléros ostorosok vizsgálatával.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ a b IRMNG - Acanthoecida. www.irmng.org . (Hozzáférés: 2021. május 4.)
- ↑ del Campo J, Ruiz-Trillo I (2013. január 16.). „Environmental survey meta-analysis reveals hidden diversity among unicellular opisthokonts”. Mol Biol Evol 30 (4), 802–805. o. DOI:10.1093/molbev/mst006. PMID 23329685. PMC 3603316.
- ↑ Thaler M, Lovejoy C (2015. január 16.). „Biogeography of heterotrophic flagellate populations indicates the presence of generalist and specialist taxa in the Arctic Ocean”. Appl Environ Microbiol 81 (6), 2137–2148. o. DOI:10.1128/AEM.02737-14. PMID 25595764. PMC 4345384.
- ↑ Thonsen HA, Østergaard JB (2021. április 2.). „Loricate choanoflagellates (Acanthoecida) from warm water seas”. Eur J Protistol 80, =125791. o. DOI:10.1016/j.ejop.2021.125791. PMID 34087546. (Hozzáférés: 2024. július 27.)
- ↑ a b c d Thomsen HA, Østergaard JB (2017. július 31.). „Acanthoecid choanoflagellates from the Atlantic Arctic Region - a baseline study”. Heliyon 3 (7), e00345. o. DOI:10.1016/j.heliyon.2017.e00345. PMID 28795157. PMC 5541139.
- ↑ a b c d e Del Campo J, Mallo D, Massana R, de Vargas C, Richards TA, Ruiz-Trillo I (2015. február 14.). „Diversity and distribution of unicellular opisthokonts along the European coast analysed using high-throughput sequencing”. Environ Microbiol 17 (9), 3195–3207. o. DOI:10.1111/1462-2920.12759. PMID 25556908. PMC 4500835.
- ↑ Junqueira Alves C, Silva Ladeira J, Hannah T, Pedroso Dias RJ, Zabala Capriles PV, Yotoko K, Zou H, Friedel RH (2021. március 1.). „Evolution and Diversity of Semaphorins and Plexins in Choanoflagellates”. Genome Biol Evol 13 (3), evab035. o. DOI:10.1093/gbe/evab035. PMID 33624753. PMC 8011033.
- ↑ a b c Gerdol M, Sollitto M, Pallavicini A, Castellano I (2019. december 4.). „The complex evolutionary history of sulfoxide synthase in ovothiol biosynthesis”. Proc Biol Sci 286 (1916), 20191812. o. DOI:10.1098/rspb.2019.1812. PMID 31771466. PMC 6939259.