Ugrás a tartalomhoz

A nyelv eredete

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nyelv eredete

[szerkesztés]

Az emberi nyelv eredetéről szóló viták már évszázadok óta áthatják a tudományos fórumokat, de a mai napig nem alakult ki széles körben elfogadott elmélet. A gondot az empirikus adatok hiánya okozza, ezért nagyon sok hipotézist állítottak már fel arról, hogy miért, mikor és hol jelent meg először az emberi nyelvhasználat. A modern tudomány perspektívájából a beszéden alapuló kommunikáció fejlődésében fő akadályt az jelenti, hogy a szimbólumok, mivel mesterséges asszociációk, nem megbízhatóak és hamisak lehetnek. „Üres szavak” – szól a mondás. Ezzel szemben az állati vokális jelzések a legmegbízhatóbbak. Ha a macska dorombol, egyértelműen az elégedettség jelzésének vélhetjük, nem azért hihetjük el, mert a macska őszinte akar lenni, hanem azért, mert képtelen színlelni a hangot. A szavakat azonban könnyű meghamisítani. A hallgatóknak meg kell győződniük arról, hogy bízhatnak beszélgetőtársuk őszinteségében. A nyelv egyik sajátos jellemzője a referencia, az, hogy távoli, nem jelenlévő dolgokra is tudunk utalni. A nyelv eredetéről szóló elméleteknek magyarázniuk kell, hogy miért lehetséges, hogy az emberek ilyesfajta hamisítható jelzéseknek hisznek, olyan módon, ahogy azt az állatvilágban sosem figyelhetjük meg.

Az anyai nyelv hipotézis

[szerkesztés]

W. Tecumseh Fitch 2004-ben a darwini rokonszelekció elvet alapul véve alkotta meg elméletét, amelyben azt veti fel, hogy a nyelvek eredetileg „anyai nyelvek” voltak. Ha a nyelv eredetileg anyák és gyermekeik közötti kommunikációs célt szolgált, akkor ez elvezetett volna ahhoz, hogy elegendő bizalommal és együttműködéssel fogadjuk a megbízhatatlan jelzéseket [1]. Az elméletben kételkedők szerint rokonszelekció más fajoknál is létezik, felmerül tehát a kérdés, hogy a gorilla anyuka miért nem beszél kicsinyiével? Másrészt pedig nehéz elképzelni, hogy az emberek csak rokonaikkal társalogtak, a fennmaradás és a vérfertőzés elkerülése érdekében nem rokonaikkal is kapcsolatba kellett lépniük [2]. A kötelező reciprok altruizmus hipotézis Ib Ulbaek is egy darwini alapelvre, a reciprok altruizmusra építi elméletét, amikor azt írja, hogy az elvet – miszerint „Ha te megvakarod a hátam, akkor én is tiedet.” – lingvisztikailag a következőképp is lehet értelmezni: „Ha te őszintén beszélsz velem, akkor én is veled.” Ulbaek szerint ahhoz, hogy a nyelv kifejlődhessen, az egész közösségre e szabálynak kellett volna hatnia. Ezzel a fajta szociális reciprok altruizmussal magyarázzák a gyors enkefalizációt és az Australopitecus átalakulását Homo Sapiens-é [3].

Az elméletet kritizálók szerint a nyelv nem a reciprok altruizmus elvén működik, az embereket nem az vezérli, hogy bizonyos információkért cserébe tartsák vissza sajátjukat. Épp az ellenkezőjét figyelhetjük meg, inkább reklámozni szeretnék a világnak a társas jelentőséggel bíró mondanivalójukat, híresztelve azt bárkinek, aki hajlandó meghallgatni [4]. A pletyka és kurkászás hipotézis Robert Dunbar szerint a pletyka ugyanazt a szerepet tölti be emberek körében, mint a főemlősök kurkászása, mindkét faj ezáltal tartja fent kapcsolatait. Ahogy az emberek egyre nagyobb csoportokban élnek, a fizikai kurkászásra, ápolgatásra már nem maradt elegendő idejük, ezért találták fel a sokkal hatékonyabb „vokális kurkászást”. Így akár egyszerre több ismerőssel tudunk egy időben foglalkozni, és kezeink is szabadok maradnak, amivel még további feladatokat láthatunk el. A „vokális kurkászásból” fejlődött ki a nyelv és alakult ez az aktivitás pletykává [5]. Kritikaként említhető, hogy az elmélet pont a lényeget nem magyarázza, azt, hogy hogyan alakult át a „vokális kurkászás” komplex kognitív folyamatokat igénylő jelentésteli beszéddé [6].

Szertartás/beszéd koevolúció

[szerkesztés]

Az elmélet eredetileg Roy Rappaport-tól származik, de azóta több antropológus is továbbfejlesztette már [7]. Szerintük nem létezik olyasmi, mint a nyelv eredetének elmélete, azért, mert a nyelv nem külön adaptáció, hanem az emberi szimbolikus kultúra eleme és része. A nyelv kialakulását önállóan magyarázni nem lehetséges, mivel nem működik a társas mechanizmusok és intézmények rendszerén kívül. E alapgondolat hívei vallják a legelhivatottabban, hogy a szavak üresek, nem lehet bízni bennük, a nyelv tisztán szociális konvenció. Ezzel szemben a főemlősök vokalizációi érzelmileg telítettek, jelentést hordoznak és nehéz őket megjátszani. A nyelv viszont csak akkor működik, ha hiteles képet alakítunk ki magunkról egy olyan társadalomban, ahol szimbolikus kulturális jelzéseket állítunk fel és tartunk meg, kollektív társas megerősítés útján [8]. Bármely vadászó-gyűjtögető társadalomban az intézményes jelzésekbe vetett bizalom felépítése rituális [9]. Tehát a kutatók feladata még inkább multidiszciplináris jellegű, mint általában, mivel az egész humán szimbolikus kultúra evolúciós megjelenését célozza meg. A fenti elgondolást kritizálók közé tartozik például Chomsky, aki a nyelvre, mint veleszületett képességre tekint, szerinte ez a „nem-létező” hipotézis magának a nyelvnek, mint tudományterületnek a tagadása [10].

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Origin_of_language című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • [1] Hamilton, W. D. (1964). "The genetical evolution of social behaviour. I, II". Journal of Theoretical Biology 7: 1–52.
  • [2] Tallerman, M. (2013) Kin selection, pedagogy and linguistic complexity: whence protolanguage? In R. Botha and M. Everaert (eds), The Evolutionary Emergence of Human Language. Oxford: Oxford University Press
  •  [3] Ulbæk, I. (1998). The origin of language and cognition. In J. R. Hurford, M. Studdert-Kennedy and C. D. Knight (eds), Approaches to the evolution of language: social and cognitive bases. Cambridge: Cambridge University Press, pp. 30-43.
  • [4] Dessalles, J.-L. (1998). Altruism, status and the origin of relevance. In J. R. Hurford, M. Studdert-Kennedy and C. Knight (eds), Approaches to the Evolution of Language. Social and cognitive bases. Cambridge: Cambridge University Press, pp. 130-147.
  • [5] Dunbar, R. I. M. (1996). Grooming, Gossip and the Evolution of Language. London: Faber and Faber
  • [6] M.H. Klaus and J.H. Kennel (1977). Maternal Infant Bonding P. De Chateau, Birth Family J. 41, 10.
  • [7]  Rappaport, R. A. (1999). Ritual and Religion in the Making of Humanity. Cambridge: Cambridge University Press
  • [8] Searle, J. R. (1996). The Construction of Social Reality. London: Penguin
  • [9]  Durkheim, E. 1947 [1915]. Origins of these beliefs. Chapter VII. In É. Durkheim, The Elementary Forms of the Religious Life. A study in religious sociology. Trans. J. W. Swain. Glencoe, Illinois: The Free Press, pp. 205-39.
  • [10] Noam Chomsky (2011) Language and Other Cognitive Systems. What Is Special About Language? Language Learning and Development, 7:4, 263-278.

További információk

[szerkesztés]
  • Sverker Johansson: A nyelv eredetéről; ford. Papolczy Péter; Európa, Budapest, 2021