AIM–120 AMRAAM
| AIM–120 AMRAAM | |
 | |
| AIM–120C AMRAAM az Olasz Légierő F–16-osán | |
| Funkció | közép-hatótávolságú légiharc-rakéta |
| Gyártó | Hughes Aircraft/Raytheon |
| Szolgálatba állítás | 1991 szeptember |
| Ár | 386 000 USD (2003) 530 000 USD (2004, Magyarország) |
| Irányítás | Aktív lokátoros önirányítás, Tehetetlenségi navigációs rendszer |
| Robbanótöltet | Nagy hatóerejű repesz-romboló AIM–120A/B: WDU–33/B repesz-romboló AIM–120C–5: WDU–41/B repesz-romboló |
| Méret- és tömegadatok | |
| Hossz | 3,660 m |
| Szárnyfesztáv | AIM–120A/B: 0,526 m |
| Törzsátmérő | 0,178 m |
| Indulótömeg | 152 kg |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 4 Mach |
| Hatótávolság | 75 km AIM–120C–5: < 110 |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
| AIM–120A AMRAAM oldalnézete | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz AIM–120 AMRAAM témájú médiaállományokat. | |
Az AIM–120 Slammer, elterjedtebb, a fejlesztés alatt használt betűszavas nevén AMRAAM (Advanced Medium Range Air to Air Missile, azaz „fejlett közép-hatótávolságú levegő-levegő rakéta”) közép-hatótávolságú, aktív lokátoros önirányítású légiharc-rakéta, melyet az Egyesült Államokban a Hughes Aircraft fejlesztett ki az 1980-as évek elejére, a korábban alkalmazott AIM–7 Sparrow rakéták leváltására. Számos vadászrepülőgép, többek között a Magyar Honvédség JAS 39 Gripenjeinek fő fedélzeti fegyvere.
A program története
[szerkesztés]
.jpg)
A NATO-tagországok közötti megállapodás szerint a NATO tagállamaiban alkalmazott közepes hatótávolságú levegő-levegő rakétát (AMRAAM) az Egyesült Államok, a rövid hatótávolságú levegő-levegő rakétát (ASRAAM, azaz Advanced Short Range Air to Air Missile – fejlett kis hatótávolságú levegő-levegő rakéta) Nagy-Britannia (British Aerospace Dynamics Group) és az NSZK (Bodenseewerke Gerätetechnik) közösen fejlesztették volna ki. Franciaország nem vett részt a munkában, külön fejlesztette ki saját rakétafegyvereit, a Matra R550 Magic kis hatótávolságú és a Super R530 közép-hatótávolságú légiharc-rakétáját.
Hordozó repülőgépek
[szerkesztés]
Az Egyesült Államokban az AMRAAM-mal váltották fel az AIM–7 Sparrow típusú, közepes-hatótávolságú levegő-levegő rakétát, mellyel az USAF F–15 Eagle és F–16 Fighting Falcon, valamint az USN F–14 Tomcat és F/A–18 Hornet típusú repülőgépei voltak felszerelve, de az új F–22 Raptor és az F–35 Lightning II vadászbombázók fegyverzetében is megtalálható. A RAF az AMRAAM-ot a Tornado F2 és F3, valamint az Eurofighter, a Brit Királyi Haditengerészet Sea Harrier, a Luftwaffe az F–4F Phantom II repülőgépein állította hadrendbe is. A rakéta emellett több más vadászrepülőgépre függeszthető, ilyen például az F–5 Tiger II, a svéd JA 37 Viggen és a JAS 39 Gripen, a kínai JF–17 Thunder. Tervezik rendszeresítését az indiai Tejas vadászbombázón is.
Az AIM–9 Sidewinder, az AIM–132 ASRAAM, az angol Sky Flash és az AMRAAM rakéták számára a Hughes Aircraft közös indítósínt fejlesztett ki, ez a (magyar Gripeneken is rendszerben álló) CRL (Common Rail Launcher, azaz „közös indítósín”),[1] de az AMRAAM, megegyező geometriája miatt függeszthető a Sparrow rakéták indítóberendezéseire is, úgy a szárny alatti indítósínekre, mint a Panavia Tornado, az F–4, az F–14 és az F–15 törzsbe süllyesztett indítóberendezéseibe.
Az F–22 Raptoron a rakétákat a törzsben kialakított két középső, nagyobb fegyvertérbe függesztik, a LAU–142/A AVEL (AMRAAM Vertical Eject Launcher – AMRAAM Függőleges Kilövő Indítósín) berendezésre, ez biztosítja a rakéta megfelelő eltávolodását a repülőgéptől akár 100°/másodperc sebességgel végzett elfordulás esetén is. Az indítósínt hidraulikus és pneumatikus munkahengerekkel egy rombusz alakú mechanizmus előre és lefelé kidobja, mintegy 40 g gyorsulással 8 m/s függőleges sebességre gyorsítva azt. A sín végén deflekort helyeztek el, amely a rakéta égéstermék-gázait lefelé eltereli, hogy azok ne okozzanak kárt a fegyvertérben.
Az AMRAAM-ot légvédelmi rakétaként, két fegyverrendszer részeként is alkalmazzák. A Raytheon által gyártott SLAMRAAM (Surface Launched AMRAAM - felszíni indítású AMRAAM) rendszer egy Hummer terepjáróra szerelt ötsínes indítóberendezés, rádiólokátort nem tartalmaz. A norvég Kongsberg a NASAMS (Norwegian Advanced Surface-to-Air Missile System - norvég fejlett légvédelmi rakétarendszer) vontatott utánfutókra szerelt hatos indítóberendezéseket tartalmaz.
Szerkezeti felépítés és tervezési sajátosságok
[szerkesztés]Az AMRAAM-nak ugyanaz a felépítése, mint az AIM–7 Sparrownak, vagyis a hossza 3670 mm, a törzsátmérője 178 mm. Tömege csak 148 kilogramm, míg a Sparrow 235 kg. Az AMRAAM teljesen önirányított (autonóm), szuperszonikus sebességű rakéta. Szilárd hajtóanyagú, csökkentett kormányfelülettel, acélszerkezettel.
Az indító repülőgép szükség esetén rádió-összeköttetés segítségével pályamódosítást tud végrehajtani. Az elfogás végső fázisában a rakétát egy automata irányítású aktív lokátor (Hughes Aircraft és Watkins Jonson Co) irányítja. A rakéta 23 kilogrammos robbanófejjel van ellátva. Az AMRAAM első indítását 1984 tavaszára, rendszerbe állítását 1986-ra tervezték.
Típusváltozatok
[szerkesztés]AIM–120A
[szerkesztés]1988-tól gyártott alapváltozat.
AIM–120B
[szerkesztés]1994-től gyártott változat, új, WGU–41/B irányítórendszerrel, melynek vezérlő szoftvere EPROM-on van tárolva, és átprogramozható a CFMRE (Common Field-level Memory Reprogramming Equipment, angolul Közös Csapatszintű Memória-Újraprogramozó Felszerelés) berendezéssel.
AIM–120C
[szerkesztés]A P3I (Pre-Planned Product Improvement, angolul Előre Tervezett Termékfejlesztés) továbbfejlesztési program nyomán létrejött, 1996-tól gyártott változat fő külső ismérve a szárnyak és a vezérsíkok külső részének levágása, így a fesztávolság csökkentése, ami lehetővé tette, hogy a rakéta beférjen az ötödik generációs vadászrepülőgépek (F–22, F–35) belső fegyverterébe. Irányító berendezése a WGU–44/B típusú.
AIM–120C–4
[szerkesztés]1999-től gyártott változat, továbbfejlesztett, WDU–41/B robbanótöltettel.
AIM–120C–5
[szerkesztés]A 2000 júliusától gyártott rakéta új, rövidebb, WCU–28/B irányítóberendezést kapott, így az új, WPU–16/B rakétahajtómű hossza megnőhetett, nagyobb hatótávolságot eredményezve.
AIM–120C–6
[szerkesztés]Korszerűbb TDD (Target Detection Device) berendezéssel gyártott változat.
AIM–120C–7
[szerkesztés]A 2006-tól szállított változat nagyobb hatótávolsággal és zavarvédettséggel rendelkezik.
AIM–120D
[szerkesztés]Az eredetileg AIM–120C–8 nevű változat 50%-kal nagyobb hatótávolsággal, kétirányú adatbusszal és GPS-sel kiegészített navigációs rendszerrel rendelkezik.
AMRAAM-ER
[szerkesztés]Az AMRAAM-ER a NASAMS légvédelmi rendszer számára kifejlesztett, megnövelt hatósugarú légvédelmi változat. Az AMRAAM rakéta aktív radaros rávezető egységét és harci részét valamint a hadihajókon alkalmazott ESSM (Evolved Sea Sparrow Missile) légvédelmi rakéta hajtóművét "összeházasítva" éri el nagyobb: mintegy 40-50 kilométeres hatótávolságát. (A hagyományos kialakítású AMRAAM rakéták hatótávolsága földről indítva csupán 20-30 km közé tehető.)
Harci alkalmazása
[szerkesztés]Az AMRAAM a világ egyik legelterjedtebb és legsikeresebb légi célok elleni rakétája, amelyet mintegy 40 ország hadereje rendszeresített. Több mint 4900 gyakorló rakétaindítás hajtottak végre vele, továbbá éles légi harcban 13 győzelem fűződik a nevéhez.[2]
Napjainkban a légvédelmi alkalmazása is egyre inkább számottevő: az Ukrajnának szállított NASAMS légvédelmi rendszer részeként 2022 novembere és 2023 áprilisa között több mint 100 légi célt semmisítettek meg AMRAAM rakétákkal.[3] [4]
Megrendelők
[szerkesztés]
- A JAS 39 Gripenekhez 2004-ben 40 darab AIM–120C–5-ös éles rakétát (ezek darabára 530 004 USD volt) és 10 darab gyakoroló CATM–120-ast (ára 32 328 USD) vásároltak, a szerződés összértéke 25 389 904 USD volt.[5]
- Magyarország 2020 augusztusában 120 darab AIM-120C7 AMRAAM rakétát vásárolt, amelyeket a Gripenek a NASAMS légvédelmi rendszerrel közösen fogják használni.[6]
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Ukrán Légierő - a támogatásként kapott NASAMS légvédelmi rendszerekhez lettek AMRAAM rakéták rendszeresítve
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The Common Rail Launcher (CRL) (angol nyelven). [2009. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 3.)
- ↑ https://www.rtx.com/raytheon/what-we-do/air/amraam-missile. (Hozzáférés: 2023. szeptember 1.)
- ↑ https://english.nv.ua/nation/over-100-enemy-targets-downed-by-nasams-air-force-says-50316641.html. (Hozzáférés: 2023. július 23.)
- ↑ https://mil.in.ua/en/news/ukrainian-nasams-air-defense-systems-have-already-destroyed-over-100-enemy-targets-ukrainian-air-force/. (Hozzáférés: 2023. július 3.)
- ↑ Zord, Gábor László: Viking keszi. Air Power Blog, 2008. december 22. [2009. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 29.)
- ↑ NASAMS légvédelmi rakétarendszert kap a Magyar Honvédség. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
- ↑ Shamim, Asif: UAE to get 224 latest AMRAAMS for F-16s (angol nyelven). F-16.net, 2009. február 23. (Hozzáférés: 2009. február 23.)
- ↑ Jordan, Al Quwwat al Jawwiya al Malakiya al Urduniya, Royal Jordanian Air Force - RJAF – F-16.net
Lásd még
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]
- Air et Cosmos
- Honvédelmi Minisztérium: Valótlanságokat állít az Index a védelmi modernizáció készülő beszerzéséről, hirtv.hu
| Európa |  IRIS–T · Meteor ·  Fireflash · Firestreak · Red Top · Sky Flash · AIM–132 ASRAAM  R530 · R550 Magic · MICA  44M Lidérc  X–4  Selenia Aspide |
|---|---|
| Ázsia |  (NATO-kódnevek) K–5 (AA–1) · R–3SZ (AA–2) · R–4 (AA–5) · R–8 (AA–3) · R–23 (AA–7) · R–24 · R–27 (AA–10) · R–33 (AA–9 · R–37 (AA–13) · R–40 (AA–6) · R–60 (AA–8) · R–73 (AA–11) · R–77 (AA–12) · R–98  PL–1 · PL–2 · PL–3 · PL–5 · PL–6 · PL–7 · PL–8 · PL–9 · PL–10 · PL–11 · PL–12 · SD–10 · TY–90  Tien Chien I · Tien Chien II  AAM–1 · AAM–2 · AAM–3 · AAM–4 · AAM–5  Shafrir · Shafrir 2 · Python 3 · Python 4 · Python 5 · Rafael Derby  Astra |
| Észak-Amerika | |
| Dél-Amerika | |
| Afrika | |
Az amerikai légierő jelenleg hadrendben álló fegyverei | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
