Ugrás a tartalomhoz

Úr

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az úr eredeti jelentése szerint olyan férfi, akinek hatalma és tekintélye van. Az úr címet kezdetben az uralkodók használták. Később a nemeseket és az egyházi személyeket is megillette ez a cím. Az iparosodás idejében a tulajdonos, munkáltató is úrrá vált. Ezenkívül az asszonyok is uruknak szólították a férjüket.

Ma számos különböző jelentése van attól függően, hogy milyen szövegkörnyezetben használjuk. Régies értelemben a szót gavallér, „úriember” értelemben használják. A kommunista uralom alatt pejoratív értelmet kapott; úr a kizsákmányoló osztályhoz tartozó ember vagy annak megfelelő erkölcsöt mutató férfi volt. A szót azonban mindmáig gyakran használják udvarias megszólításként is. A zsidó eredetű vallásokban (judaizmus, kereszténység, iszlám) az Úr szó Istenre utal (Úristen). A keresztény vallásban Jézus gyakori elnevezése az Úr Jézus vagy Úr Jézus Krisztus.

A szó etimológiája

[szerkesztés]

A magyar úr szó eredeti formája uru volt, ami „fejedelmet”, „uralkodót” jelentett, és a honfoglalás, illetve az első Árpád-házi királyok korában még valószínűleg csak a törzsfők (vezérek), illetve a király és a hercegek megszólítása volt, akárcsak a kizárólag a fejedelemnőnek, királynénak járó asszony cím. Az úr szóból származik többek között az ország szavunk is (eredetileg uruszág).[1] Lásd: ország!

Vallás

[szerkesztés]

A mindig nagybetűvel írt Úr a bibliai Isten egyik fő jelzője (Úristen), illetve eredetileg Jahve helyettesítő neve (héber Adonai, görög Κυριος, ejtsd: küriosz, latin Dominus). A keresztények gyakran használják az Úr vagy a mi Urunk kifejezést Jézusra hivatkozva.

Az iszlám tágabb értelemben használja. Az Úr (ذو dhu) megszólítást használják Allahra, vagyis Istenre, valamint Jézusnál (خط ذو isza dhu), Mózesnél, Mohamednél és a többi próféta vagy neves személyiség nevének használatakor is.

A buddhizmusban és hinduizmusban kevésbé használatos, mint a monoteista hagyományok szerint (pl.: Buddha Urunk, Visnu Urunk).

Az újpogány vallásokban is feltűnik, például a wicca a férfi istenüket hívja így, vagy az Ősmagyar Táltos Egyház istenhármasából a főistennek ez a neve.

Társadalmi rang és cím

[szerkesztés]

A feudalizmus korában

[szerkesztés]

A feudalizmusban az úr a francia seigneur szóhasználatából ered. Arisztokratikus rangot jelentett; azt jelezte, hogy az illető egy földterület fölött uralmat gyakorol, valamint az ott élő jobbágyok (servant) termékeivel és munkaerejével rendelkezik. A jobbágyok esküt tettek, hogy szolgálják az urukat. Ezek az urak hasonlóképpen felesküdtek a királyuk vagy más náluk nagyobb földesúr szolgálatára. Az uraknak többféle típusa és rangja volt. (földesúr, lovag, királyi szerviens stb.)

Európa egyes országaiban különböző elnevezésekkel éltek: angol területen lord és sir, a skótoknál laird, spanyolul señor, olaszul signore, németül Herr, lengyelül pan. A középkori urakat, lovagokat gyakran az igazságosság és hősiesség jelképének tekintették.

Később általában a nemeseket illette meg az úr cím és egy olyan nemesi előnevet helyeztek előtte, amely a birtokukra utalt.

19-20. század

[szerkesztés]

A polgárosodás idején a birtokosok, gyártulajdonosok, munkaadók is úrrá váltak.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Ország szócikk. In Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár. Budapest: Arcanum Adatbázis. [2001]. = Arcanum DVD Könyvtár, 2. ISBN 9639374121