Ugrás a tartalomhoz

Újszeged

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Újszeged
Az MTA Szegedi Biológiai Kutatóintézete Újszegeden
Az MTA Szegedi Biológiai Kutatóintézete Újszegeden
Közigazgatás
TelepülésSzeged
Városhoz csatolás1880
Korábbi rangjamezőváros
Népesség
Teljes népességismeretlen
Elhelyezkedése
Újszeged (Szeged)
Újszeged
Újszeged
Pozíció Szeged térképén
é. sz. 46° 14′ 49″, k. h. 20° 10′ 01″46.246944°N 20.166944°EKoordináták: é. sz. 46° 14′ 49″, k. h. 20° 10′ 01″46.246944°N 20.166944°E

Újszeged Szeged egyik városrésze. A Tisza bal partján található. Ma megközelítőleg 25 300 ember lakja a városrészt.

Története

[szerkesztés]
Új Szeged. Magyar falu Torontal Várm., Várm. földes Ura Szeged Városa, fekszik a’ Tisza mellett, Szegedhez nem meszsze, lakosai katolikusok, kertészek, és mester emberek; határja jó, urbariális földgyei a’ lakosoknak nintsenek, mindazáltal héti vásárjaik lévén, élelmeket könnyen keresik.

1550 körül Királicának hívták. Izabella királynénak volt a birtoka. A törökök kiűzése után katonai közigazgatás alá került. 1779-ben Torontál vármegyéhez tartozott. 1771-ben Szeged bérbe vette.

Újszeged 1796-ban lett mezőváros, 1880. június 5-én csatolták Szegedhez. 1918. november 17-én a szerb hadsereg osztaga, 1919. február 5-én egy francia tüzérezred foglalta el a városrészt. A megszállás 1921. augusztus 20-áig tartott.

Megközelítése

[szerkesztés]

Közúton

[szerkesztés]

Újszeged legfontosabb megközelítési útvonala a 43-as főút, amely a szegedi Nagykörút vonalában megépült Bertalan hídon éri el a városrészt, végighalad a körút bal parti folytatását képező Temesvári (1990 előtti nevén Odesszai) körúton, majd a Makai útra ráfordulva kifelé indul a városból, Makó és az országhatár felé.

A szegedi városközpont irányából a legegyszerűbb megközelítési útvonala a Belvárosi híd, szinte a teljes városszerkezete, beleértve az Erzsébet-liget (Népkert) elrendezését is, erre a megközelítési irányra épült rá.

Vasúton

[szerkesztés]

Újszeged saját vasútállomással rendelkezik, amely a MÁV 121-es számú Békéscsaba–Kétegyháza–Mezőhegyes–Újszeged-vasútvonalának végállomása; Újszeged vasútállomás a vonal állomásainak viszonylatában Szőreg vasútállomás után található, közúti elérését a 43 303-as számú mellékút teszi lehetővé. Korábban a vasútvonal elérte a szegedi nagyállomást is, ám a szegedi vasúti Tisza-hidat 1944-ben lebombázta a szövetséges légierő, és azóta sem épült újjá, így a város jobb parti városrészeibe tartó utazóknak Újszegedtől helyi közlekedési eszközökre kell váltaniuk.

Szeged vasúti hídja a Pest-Szeged vasútvonal Temesvár-Orsova-Bukarest felé irányuló folytatásaként épült 18581859-ben, Cézanne mérnök tervei alapján. Munkálatait Jókai Mór is megtekintette, a technikai vívmányok iránt mindig fogékony író állítólag leszállt a Tisza fenekére is a pillérek építőihez. A híd maradványa látható Újszegeden, az Alsókikötő soron.[1]

Nevezetességei

[szerkesztés]

Itt található az Újszegedi Szabadtéri Színpad, a Vakok Intézete, a Népliget, az Egyetemi Füvészkert, a Gabonatermesztési Kutató Intézet (GKI), a Napfényfürdő (ex Ligetfürdő), a Partfürdő és a lebontott Termálfürdő (Gomba), a Forrás szálló és termálfürdője, valamint a városi Sportcsarnok.

Városi sportcsarnok

[szerkesztés]

Az Újszegedi Sportcsarnok Szeged egyik nevezetessége. Építése 1967-ben kezdődött. Az 1970-es években itt lépett először pályára az 1962-ben alakult MOL-Pick Szeged, ezen kívül Szeged kosárlabdacsapata, a Naturtex-SZTE-Szedeák 1992-es alakulása óta szintén itt játssza mérkőzéseit. A szegedi SZRSE röplabdacsapat is itt fogadja ellenfeleit.[forrás?]

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Somorjai Ferenc: Szeged. (Ser. Panoráma : magyar városok.) Budapest, 2002. A szegedi vasúti hídról ld. 222. o.

Források

[szerkesztés]
  • Bálint Sándor: Szeged városa (Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2003) 2. kiadás, 178 o. ISBN 9639416495
  • Somorjai Ferenc: Szeged (Medicina, 2002) [A fényképeket készítette, valamint a grafikákat rajzolta Somorjai Ferenc; a térképeket rajzolta Zsiga Attila László] 3. javított és bővített kiadás (Ser. Panoráma: magyar városok, ISSN 0134-1812) 325 p. ill. Bibl.: pp. 316. ISBN 9632438604

Külső hivatkozások

[szerkesztés]