Óléc
| Óléc (Стари Лец / Stari Lec) | |
 | |
| A görögkeleti templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bánsági |
| Község | Zichyfalva |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 26371 |
| Körzethívószám | 381 13 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 963 fő (2011)[1] /- |
| Népsűrűség | 23 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 47 m |
| Terület | 48,4 km² |
| Időzóna | CET, UTC 1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 17′ 01″, k. h. 20° 57′ 47″45.283600°N 20.963100°EKoordináták: é. sz. 45° 17′ 01″, k. h. 20° 57′ 47″45.283600°N 20.963100°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Óléc témájú médiaállományokat. | |
Óléc (szerbül Стари Лец / Stari Lec, németül Alt Letz) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben, Zichyfalva községben.
Fekvése
[szerkesztés]Zichyfalvától északnyugatra, Kanak, Szécsenfalva és Istvánvölgy közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]A falut még 1830-ban Barách Lajos telepítette, akiről a Barácháza nevet kapta. A település nevét 1889-ben változtatta Óléczre, mikor Dániel Pál megvette.
A település földesurai a Barách és a Dániel családok voltak, a Dániel család még az 1900-as évek elején is az egyik legnagyobb birtokos volt itt.
Ólécz önálló pusztát 1907-ben csatolták a településhez, amelynek 1835. óta nagyobb része a Botka családé, a másik része 1889. óta a Jagodics családé volt.
A településen levő kastélyok közül az egyiket id. Dániel Pál 1890-ben, a másikat a falun kívül Botka Béla 1904-ben építtette; a harmadik Dániel János kastélya 1894-ben épült és most báró Csávossy Béláé. A negyediket szintén a falun kívül van, ez is Dániel-féle kastély volt.
1910-ben 1146 lakosából 447 magyar, 360 német, 138 szerb volt. Ebből 873 római katolikus, 82 evangélikus, 168 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Bánlaki járásához tartozott.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1446 | 1463 | 1406 | 1236 | 1341 | 1031 | 1094[2] | 963[1] |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 791 | 72,30 |
| Magyarok | 156 | 14,25 |
| Horvátok | 20 | 1,82 |
| Macedónok | 20 | 1,82 |
| Szlovákok | 9 | 0,82 |
| Bolgárok | 9 | 0,82 |
| Románok | 8 | 0,73 |
| Jugoszlávok | 8 | 0,73 |
| Muzulmánok | 6 | 0,54 |
| Ruszinok | 5 | 0,45 |
| Németek | 5 | 0,45 |
| Cigányok | 3 | 0,27 |
| Albánok | 3 | 0,27 |
| Szlovének | 1 | 0,09 |
| Oroszok | 1 | 0,09 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Jegyzetek
[szerkesztés]
- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Borovszky Samu: Torontál vármegye
