Növények/G/Gesztenye
- (Castanea sativa, Syn: -)
- Drog ',
- Más neve(i): szelídgesztenye vagy szelídgesztenyefa, édes gesztenyének, európai vagy jóféle gesztenyének is, de a termőhelyein egyszerűen gesztenyefa a neve.
A gesztenye a bükkfafélék családjának nemzetsége 12 (más szerzők szerint 13), gyors növekedésű fajjal.
Elterjedése
[szerkesztés]Holarktikus nemzetség: egyes fajai Eurázsiában, mások Észak-Amerikában honosak. Délkelet-Európa hegyvidékeinek párás völgyeiből származik, és már a történelmi időkben terjedt el szerte a kontinensen. Ehető terméséért a rómaiak sokfelé telepítették. Fontos táplálékuk volt; a magjából lisztet őröltek. Valószínű, hogy a Brit-szigetekre és a Kárpát-medencébe is ők telepítették be – ekképpen valószínűleg római ültetvények maradványai a Börzsöny déli lejtőin (így a Nagymaros feletti hegyoldalakon) és a Naszály alján zöldellő szelídgesztenye-ligetek. A termesztésből sokfelé kivadult.
Jelentősebb szelídgesztenyések (leginkább fenyővel együtt) Magyarországon az Alpokalján vannak. A gesztenye fajták jól reprezentálják a főbb hazai termesztőtájakat, az itt megnevezett Alpokalja vidékét, melyet egy Kőszegszerdahelyi fajta képvisel, a Dél-Dunántúlt, melyet az Iharosberényi fajták képviselnek és végül Észak-Magyarország, melyet a Nagymarosi fajták reprezentálnak.[2]
Továbbá:
- - a Soproni-hegységben a 19. század végén, Muck Endre kezdeményezésére telepítették;
- - a Kőszegi-hegységben őshonos, de domináns fajjá az erdőgazdálkodás tette.
Hazánkban ez idáig tudatos keresztezési munka gesztenyében nem volt, jelenleg sem folyik. Külföldön, így Franciaországban, Olaszországban, Romániában, USA-ban, Japánban végeznek keresztezéseket. Ezek elsősorban fajtakeresztezések, melynek célja rezisztens fajták előállítása.
A fajok közül:
- Észak-Amerikában él négy:
- Castanea alnifolia,
- amerikai gesztenye (Castanea dentata, az atlanti partvidéken),
- Castanea ozarkensis és
- Castanea pumila (a kontinens délkeleti részén),
- Kelet-Ázsiában hét:
- japán gesztenye (Castanea crenata)
- Castanea fleetii
- Henry-gesztenye (Castanea henryi)
- kínai gesztenye (Castanea mollissima, Közép- és Nyugat-Kínában)
- Castanea neglecta
- Castanea seguinii
- Európában mindössze egy:
A szelídgesztenye faj több változatát Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában - Olyan helyeken, ahol a tél enyhe, dísznövényként parkokba is előszeretettel ültetik. A szelídgesztenye hasznos ipari fa is. A vadgesztenye néven ismert faj nincs közeli rokonságban velük.
Nevének eredete
[szerkesztés]
A latin Castanea a görög kasztanon szóból ered; a gesztenyét már Theophrasztosz is ezen a néven említette az i. e. 4. században. A ’kasztanon” szót általában a thesszáliai Kasztanaia (Kasztana, Kasztánea) város nevéből származtatják, más vélemények szerint viszont örmény eredetű – ott ugyanis kask és kaskeni a gesztenye termésének, illetve fájának neve. Egy másik, kevésbé hihető névfejtés a nemzetség nevét a termések kihullása után üresen maradó kupacs alapján a latin castrare (kasztrálni) szóra vezeti vissza. Az európai nyelvek java része egyébként a kontinensen honos szelídgesztenye neveként a Castanea valamely köznevesült alakját használja:
- olaszul: castagno,
- spanyolul: castano,
- németül: Kastanie,
- románul: castan,
- bolgárul: kastan stb.
A magyar ’gesztenye’ szó valószínűleg szláv közvetítéssel kerülhetett nyelvünkbe, de meglepően hasonlít rá a török k’estane, és még inkább pedig a négyszáz éves török uralom alatt fejlődött albán kešteńe, illetve gešteńe szava is.
Magyarul a gesztenye szó – a legtöbb gyümölcsfa nevéhez hasonlóan – egyaránt jelenti magát a fát és annak termését is. A nagy szemeket termő fajtákat magyarul maróninak nevezik – ez az olasz marrone szóból ered, amit a késő görög maraon (= húsos som bogyója) szóra vezetnek vissza (miként a német Maroni, a francia marron, az angol marronier szót is).
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]
Nagy termetű fa, akár 30 m magasra is megnő. Kérge csavarodó kéregkötegektől bordás. Rügyei zömökek, kerekdedek. Fényes, bőrszerű, keskeny, 10–20 cm hosszú, váltakozó állású, hosszúkás lándzsa alakú levelei szúrósan fogazottak, mindkét oldalon 4–7 éles foggal. A fogak hosszúak, hegyesek, közöttük a bemetszések lekerekítettek. Gyakran karéjos is. A levél csúcsa keskeny, hegye rövid. A levélnyél hossza 2–5 cm. A levél színe sötétzöld; fiatalon szőrös, később kopasz. Fonákuk fiatalon nemezesen szőrös, a sűrű szőrzet miatt színe a szürkétől a fakózöldön át a fehéresig változhat. Egy-egy levélen 15–20 pár oldalér nő. A levél válla ritkábban szív-, többnyire széles ék alakú vagy lekerekített.
A szelídgesztenye egyivarú, egylaki növény, a hím és nővirágok egy fán belül, de külön-külön alakulnak ki.
Hímnős barkavirágzata felálló, látványos. Csúcsán a virágzat nagy részét adó sárga porzók nyílnak, alapjuknál pedig a zöld termős virágok, gyakran a porzóknál később. A megporzás után a termős virágok gömbbé növekednek; egy-egy ilyen gömbben két-három termés nő. Fényes, barna makktermése a gesztenye. Ennek kupacsa zöld, sűrűn tövises, szúrós.
A porzós virágok többsége hosszú, felálló füzérekben nő, a termősek magánosan vagy csoportosan a porzós füzérek tövénél helyezkednek el. Virágpora kis méretű, legnagyobb átmérője 10–12 µm. Trikolporát, hosszú hasítékokkal és kis pórusokkal. Az exine barázdált, puha. Pollene kevéssé allergén.
A termés a bükkfafélékre jellemző makk, ami alsó állású magházból, átlagosan hat termőlevélből alakul ki. Négy faj szúrós kupacsa 2-3 ehető makkot rejt, további hat-hét faj kupacsonként csak egy makkot fejleszt. A termés ehető része a nagy raktározó szikleveleket viselő embrió; ebben sok a keményítő, a cukor és az ásványi anyag. A meszes talajt rosszul tűri. Melegkedvelő: a téli fagyokat elviseli ugyan, de termése a Kárpátoktól északra csak kivételesen jó években érik be. Június-júliusban virágzik. Virágait részben a szél porozza be, részben a rovarok. Az érett gesztenyék októberben hullanak a földre a felpattanó kupacslevelek közül.
Szaporítása
[szerkesztés]Októberben szedett magvait érés után, ősszel vetik a szabadba. Tavaszi vetéshez legjobb a tölgymakkhoz hasonlóan a talaj felszínén alom alatt vagy veremben tárolni. Nevelése a csemeteiskolában gyakran két évig tart, mert ilyenkorra lesz csak olyan erős, hogy oltványiskolába telepíthető a csemetéje. Párás klímában, közömbös kémhatású talajon eredményes a nevelése.
Ivartalanul, közönséges bujtással, ősszel a szabadban ritkán szaporítják. Ha sarjat nevel valamely termőfa, ősszel arról is szaporítható. Fajtái télen házban olthatók kecskeláb ékezéssel, párosítással v. angol nyelves párosítással, a tőalak cserépben begyökeresedett magoncaira. Átoltása tavasszal, rügypattanáskor eredményes, héj alá-oltással.
A gesztenye, ugyanúgy mint a dió és más gyümölcsnemek, nem tartja meg magról fajtatulajdonságát, mégis nagyobbára magról nevelik, pedig szabadföldi oltása, szemzése hazánkban nem ütközik nehézségekbe. Valószínűleg azért van ez, mert kevés gesztenyetermesztésre alkalmas területünk van, és éppen azon a környéken nem alakultak faiskolák.
Alanyként saját magcsemetéjét, a Castanea sativa-t használják. A megfelelően tárolt gesztenye is kb. fél év alatt elveszti csírázóképességét, ezért csírázási százaléka alacsony. Magcsemetéje lassan fejlődik, szemzésre kétéves csemete felel meg. Nyugat-Európában a tintafoltbetegség pusztítása miatt, mely a gyökéren keresztül is fertőz, ellenálló gyökérzetű japán gesztenyére (Castanea crenata) szemzik a fajtákat. A termőfák aljának felásása és a káliműtrágyázás előnyös. A kálisó a kissé meszes talajokon fokozza a fák fagyállóságát, és csökkenti a levelek sárgulását. Metszeni nem szokták, az elöregedett fákat a törzsnek föld felett történő levágásával ifjítják. A gesztenye férgesedése ellen a megrágott gyümölcs gyakori összeszedésével védekeznek.
Felhasználása
[szerkesztés]Virágai jó mézelők, a gesztenyeméz különlegességnek számít. A szelíd, a kínai és a japán gesztenye termése helyi jelentőségű élelmiszer, amit nagy tételben exportálnak is. A legjobb minőségű maróni gesztenye olyan fajtákon terem, amelyeket arra nemesítettek, hogy kupacsukban egyetlen nagy makkot növesszenek. Ennek a maghéját bevágva pirítják nyílt parázson, héjától megtisztítva kandírozzák, főzés után meghámozva készítenek belőle pürét, amivel süteményeket, mártásokat ízesítenek vagy tejszínhabbal tálalják. Frissen csak rövid ideig tárolható, néhány napra vízben alámerítve viszont fermentálódik – így több hónapig is eltartható, de azután már csak pürének jó. Leginkább a cukrászipar használja. A szárított magokat porrá őrölve tárolják. A szelídgesztenye apróbb terméseit állatok takarmányozására használják vagy lisztet őrölnek belőle.
Ipari felhasználása
[szerkesztés]A szíjács piszkos-sárgásfehér, a geszt sárgásbarna, szemre a tölgyhöz nagyon hasonló. Edényeinek elrendezése, gyűrűs likacsai szintén a tölgyekre emlékeztetnek. Megkülönböztető jegye, hogy a bélsugarai viszont olyan kicsik, hogy alig láthatók. Nagy a csersav- és gyantatartalma van. A magasépítésben, vízépítésben, hajóépítésben, bútorgyártásban, illetve talpfának, vezetékoszlopnak, hordónak használják. Cellulózt és cserzőanyagot is állítanak elő belőle. Faragásra, esztergályozásra alkalmas. Gesztje magas csersavtartalma miatt tartós, szíjácsa nem. A geszt élettartama szabadban kb. 80 év, nedvességben kb. 500 év, állandóan szárazon helyen tartva kb. 1300 év.