Szajano-Susenszkojei-víztározó

A Szajano-susenszkojei-víztározó (oroszul Саяно-Шушенское водохранилище [Szajano-Susenszkoje vadahranyiliscse]) Oroszországban, Dél-Szibériában, a Jenyiszej felső folyásának medrében kialakított mesterséges tó.

Szajano-susenszkojei- víztározó (Саяно-Шушенское водохранилище)
Ország(ok)	Oroszország
Hely	Hakaszföld, Krasznojarszki határterület, Tuva
Típus	mesterséges
Elsődleges források	Jenyiszej
Elsődleges lefolyások	Jenyiszej
Hosszúság	312 km
Szélesség	20 km
Felszíni terület	621 km2
Legnagyobb mélység	220 m
Víztérfogat	31,3 km3
Tszf. magasság	540 m
Elhelyezkedése
Szajano-susenszkojei- víztározó Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 52° 45′ 07″, k. h. 91° 21′ 33″52.751944444444, 91.359166666667
Szajano-susenszkojei- víztározó Pozíció Hakaszföld térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Szajano-susenszkojei- víztározó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ismertetése

A Szajano-susenszkojei vízerőmű 242 m magas gátja mögött, a Nyugati-Szaján hegyei közötti keskeny, kanyonszerű folyóvölgyben, a Jenyiszej vizének visszaduzzasztásával keletkezett. A gát Szajanogorszk város közelében, Cserjomuski településen épült. Építését 1965-ben kezdték meg, a folyó medrét 1975-ben rekesztették el. A víztározót először 1990 őszén töltötték fel teljesen, a norma szerinti 540 m-es vízszintig.

A víztározó Hakaszföld keleti határán, a Krasznojarszki határterület déli részén és Tuva nyugati felén 290-320 km hosszan kígyózik. Legnagyobb mélysége 220 m (a gátnál). Igazi mesterséges tó formája csak délen, a Tuvai-medencében van, ott legnagyobb szélessége 9 km. A tározó legnagyobb befogadóképessége 31,3 km³. 540 m tengerszint feletti magasságban meghatározott normál vízszint mellett a vízfelszín területe 621 km². A téli legalacsonyabb megengedett vízszint 500 m, vagyis az éves vízszint-ingás 40 m lehet.

Az óriási víztömeg a korábbinál 2-3 héttel lassabban melegszik fel tavasszal, illetve hűl le ősszel. Télen a jégréteg a középső szakaszon kb. egy hónappal – a gát melletti részen 1,5–2 hónappal – később alakul ki, mint a folyónak ugyanazon a részén korábban, és május közepéig marad meg.

A víztározóba ömlő nagyobb bal oldali mellékfolyó a Kantyegir (209 km) és a Hemcsik (320 km), jobb oldali az Usz (236 km).

Környezeti károk és védelem

A mesterséges tó létrehozásával 546 km²-nyi szárazföld került víz alá, ebből 489 km² erdő. A terület jelentős részét előzőleg nem tisztították meg az erdőktől, ezért a víztározó felszínén és fenekén hatalmas mennyiségű rothadó fatörzs torlódott össze. A 2000-es évek elején az átfogó tisztítás hatására a helyzet és a víz minősége sokat javult.

1976-ban a tározó mentén, a Krasznojarszki határterület Jermakovszkojei- és Susenszkojei járásában természetvédelmi területet hoztak létre. Célja többek között a víztározó ökológiai hatásainak tanulmányozása, a károk enyhítése. A közel négyszázezer hektárnyi terület 1988 óta bioszféra-rezervátum is.

Források

• Саяно-Шушенское водохранилище Archiválva 2017. június 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (voda.mnr.gov.ru, hozzáférés: 2020-03-13)
• Саяно-Шушенское водохранилище (Enciklopegyija Voda Rosszii, hozzáférés: 2020-03-12)
• Саяно-Шушенская ГЭС (Hozzáférés: 2020-03-11)