Holland Antillák

	Holland Antillák
	Hollandia tengeren túli területe;
	1954 – 2010
; Holland Antillák címere	; Holland Antillák zászlaja
	Mottó: latinul: Libertate unanimus; (Szabadságban egyetértve); Nemzeti himnusz: cím nélküli himnusz
	Általános adatok
Fővárosa	Willemstad
Terület	800 km²
Népesség	kb. 200 000 fő
Hivatalos nyelvek	holland, angol, papiamento
Vallás	keresztény
Nemzeti ünnep	április 30, a királyság napja
Pénznem	Holland antillákbeli forint (ANG)
	Kormányzat
Államforma	alkotmányos monarchia
Uralkodó	Beatrix holland királynő
Dinasztia	Oránia–Nassaui-ház
Kormányfő	Emily de Jong-Elhage
Elődállam	Utódállam
←	→
	→
	→
	→
	A Wikimédia Commons tartalmaz Holland Antillák témájú médiaállományokat.

A Holland Antillák (hollandul: Nederlandse Antillen, papiamentóul Antianan Hulandes), régebbi nevén Holland Nyugat-India, a Holland Királyság tengeren túli területe volt. Két szigetcsoportból állt. Az egyiket Bonaire és Curaçao alkotta, és Venezuela partjainál fekszik, a másik a Szélcsendes-szigetekhez tartozik, Saba, Sint Eustatius és Sint Maarten szigetek alkották. A szigetek gazdaságának fő pillérei a kőolaj és a turizmus.

A terület ebben a formában 2010. október 10-én felbomlott.^[1]^[2] Curaçao és Sint Maarten a Holland Királyság két új társult állama lett. Bonaire, Saba és Sint Eustatius szigetei Hollandia közvetlen részeivé váltak, különleges önkormányzatként (bijzondere gemeente), hasonló önkormányzati felépítéssel, mint az anyaországban.

Földrajz

Marigot, a Szent Márton-sziget egy része

A Holland Antillák két szigetcsoportból állt:

a Szélcsendes-szigetek (Benedenwindse Eilanden) közel Venezuelához:
- Bonaire és Klein Bonaire („Kis Bonaire”),
- Curaçao és Klein Curaçao („Kis Curaçao”).
a Szél felőli szigetek (Bovenwindse Eilanden) Puerto Ricótól és a Virgin-szigetektől keletre:
- Saba,
- Sint Eustatius,
- Sint Maarten, a Szent Márton-sziget déli része (a sziget északi része Saint-Martin néven Franciaországhoz tartozik, mint annak tengeren túli közössége, a déli része Hollandiához tartozik).

Legmagasabb pontja: Mount Scenery 862 m Sabán.

Régen a Holland Antillákhoz tartozott Aruba is, de 1986-ban kivált, és önálló entitásként maradt a Holland Királyság tagja.

Történelem

Bonaire-t Amerigo Vespucci fedezte fel 1499-ben. Curaçao szigetét ugyanabban az évben Alonso de Ojeda spanyol hajós találta meg. Sint Maarten szigetét Kolumbusz Kristóf fedezte fel 1493-ban, Szent Márton napján. Sint Eustatius szigetét, vagy helyi nevén Statiat, szintén Kolumbusz fedezte fel ugyanazon útja során, de az első holland telepesek csak 1636-ban érkeztek ide.

Hollandia a 17. század közepén hódította meg a szigeteket, de a holland gyarmatosítás abban különbözött az angoltól, franciától és spanyoltól, hogy az kereskedelmi jellegű volt. A Holland Nyugat-indiai Kereskedelmi Társaságot 1621-ben hozták létre, és két évvel később már 800 hajójuk volt.

Az eredetileg hat szigetből álló Holland Antillák 1954-ben részleges, majd teljes önkormányzatot kapott, minden szigetnek a lakosság által választott helyi kormányzata van.

1986. január elsején a szigetcsoportból kivált Aruba szigete.

A Holland Antillák egyesített közigazgatási egység státusza 2010. október 10-től megváltozott és az 5 sziget új alkotmányos státust kapott a Holland királyságon belül.^[3] Bonaire, Sint Eustatius és Saba beleegyezett, hogy holland községekké váljanak Karibi Hollandia néven, míg Curaçao és Sint Maarten holland fele önálló országok lesznek a Holland Királyságban.^[4]

A felbomlás

2008. december 15-én véget értek a tárgyalások az Antillák körül. Ennek eredményeképpen 2010 októberében felbomlott a terület.

Curaçao és Sint Maarten a Holland Királyság két új társult állama lett.

Bonaire, Saba és Sint Eustatius szigetei Hollandia közvetlen részeivé válnak, különleges önkormányzatként (bijzondere gemeente), hasonló önkormányzati felépítéssel, mint az anyaországban. A három sziget közös elnevezése Karibi Hollandia (Caribisch Nederland). Indíthatnak majd jelölteket a holland és az európai parlamenti választásokon. Képviselőt küldhetnek a holland parlamentbe, és szigetenként egy-egy minisztert a holland kormányzatba. Nem válnak EU-s állampolgárrá, de bizonyos jogokat gyakorolhatnak mint holland állampolgárok.

Népesség

Willemstad, a főváros hagyományos épületei

A szigetek lakossága 2009. január 1-jén 199 929 fő volt.^[5]

A szigetek lakossága:

Curaçao 152 849 fő (2023)^[6] /-
Sint Maarten 43 847 fő (2020)^[7] /-
Bonaire 24 090 fő (2023. jan. 1.)^[8] /-
Sint Eustatius 3293 fő (2023. jan. 1.)^[8] /-
Saba 2035 fő (2023. jan. 1.)^[8] /-

Nyelv

Évtizedek óta tartó vita után a holland és az angol mellett a papiamentu is hivatalos nyelvvé vált 2007. március elején.^[9]

Etnikumok

A népesség 40%-a mulatt. A mulattok az afrikaiak és az európaiak keveredéséből jöttek létre, leginkább a feketékre hasonlítanak, bár bőrszínük kissé világosabb. Fekete (afrikai származású) mintegy 20%, ők az afrikai rabszolgák leszármazottai. Szintén 20%-a a lakosságnak fehér (európai), a holland gyarmatosítók leszármazottai. Ezenkívül mintegy 20% ázsiai (indiai) bevándorló él még itt.

Vallások

A lakosság többsége a keresztény hit híve, Sint Eustatius és Sint Maarten szigetén protestáns a többség, Bonaire, Curaçao és Saba szigeteken pedig római katolikus. Egyéb jelentősebb vallások a hindu és a muszlim.

Államszervezet és közigazgatás

A Holland Királyság autonóm területe volt, 1954-től felbomlásáig a belügyekben teljes önállósággal. A holland kormány a védelemért és a külügyekért felel.

Az utolsó államfő Beatrix holland királynő (1980. április 30. óta) volt, akit a 6 évre kinevezett főkormányzó képviselt (2002. július 1. - 2010. október 10 között: Frits Goedgedrag). Az utolsó kormányfő Emily de Jong-Elhage (2006. március 26-tól) volt. A kormányt a helyi törvényhozás, a Staten választotta meg.

Gazdaság

A 20. században finomították és exportálták a Venezuelából behozott kőolajat.

A szigetcsoport az idegenforgalmáról volt ismert. 1990-es évektől a felbomlásig a világ meghatározó offshore pénzügyi központja volt. Külkereskedelmének harmada az Egyesült Államokhoz kötötte.