tökéletesít

Hungarian

Etymology

tökéletes (“perfect, flawless”) ‎ -ít (verb-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtøkeːlɛtɛʃiːt]
• Hyphenation: tö‧ké‧le‧te‧sít
• Rhymes: -iːt

Verb

tökéletesít

1. (transitive) to perfect, improve (to make something better)

Conjugation

conjugation of tökéletesít

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	tökéletesítek	tökéletesítesz	tökéletesít	tökéletesítünk	tökéletesítetek	tökéletesítenek
		Def.	tökéletesítem	tökéletesíted	tökéletesíti	tökéletesítjük	tökéletesítitek	tökéletesítik
		2nd-p. o.	tökéletesítelek	―
	Past	Indef.	tökéletesítettem	tökéletesítettél	tökéletesített	tökéletesítettünk	tökéletesítettetek	tökéletesítettek
		Def.	tökéletesítettem	tökéletesítetted	tökéletesítette	tökéletesítettük	tökéletesítettétek	tökéletesítették
		2nd-p. o.	tökéletesítettelek	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. tökéletesíteni fog.
	Archaic Preterit	Indef.	tökéletesíték	tökéletesítél	tökéletesíte	tökéletesíténk	tökéletesítétek	tökéletesítének
		Def.	tökéletesítém	tökéletesítéd	tökéletesíté	tökéletesíténk	tökéletesítétek	tökéletesíték
		2nd-p. o.	tökéletesítélek	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. tökéletesít vala, tökéletesített vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	tökéletesítendek	tökéletesítendesz	tökéletesítend	tökéletesítendünk	tökéletesítendetek	tökéletesítendenek
		Def.	tökéletesítendem	tökéletesítended	tökéletesítendi	tökéletesítendjük	tökéletesítenditek	tökéletesítendik
		2nd-p. o.	tökéletesítendelek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	tökéletesítenék	tökéletesítenél	tökéletesítene	tökéletesítenénk	tökéletesítenétek	tökéletesítenének
		Def.	tökéletesíteném	tökéletesítenéd	tökéletesítené	tökéletesítenénk (or tökéletesítenők)	tökéletesítenétek	tökéletesítenék
		2nd-p. o.	tökéletesítenélek	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. tökéletesített volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	tökéletesítsek	tökéletesíts or tökéletesítsél	tökéletesítsen	tökéletesítsünk	tökéletesítsetek	tökéletesítsenek
		Def.	tökéletesítsem	tökéletesítsd or tökéletesítsed	tökéletesítse	tökéletesítsük	tökéletesítsétek	tökéletesítsék
		2nd-p. o.	tökéletesítselek	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. tökéletesített légyen
Infinitive	tökéletesíteni		tökéletesítenem	tökéletesítened	tökéletesítenie	tökéletesítenünk	tökéletesítenetek	tökéletesíteniük
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	tökéletesítés		tökéletesítő	tökéletesített	tökéletesítendő	tökéletesítve (tökéletesítvén)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).

potential conjugation of tökéletesít

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	tökéletesíthetek	tökéletesíthetsz	tökéletesíthet	tökéletesíthetünk	tökéletesíthettek	tökéletesíthetnek
		Def.	tökéletesíthetem	tökéletesítheted	tökéletesítheti	tökéletesíthetjük	tökéletesíthetitek	tökéletesíthetik
		2nd-p. o.	tökéletesíthetlek	―
	Past	Indef.	tökéletesíthettem	tökéletesíthettél	tökéletesíthetett	tökéletesíthettünk	tökéletesíthettetek	tökéletesíthettek
		Def.	tökéletesíthettem	tökéletesíthetted	tökéletesíthette	tökéletesíthettük	tökéletesíthettétek	tökéletesíthették
		2nd-p. o.	tökéletesíthettelek	―
	Archaic Preterit	Indef.	tökéletesítheték	tökéletesíthetél	tökéletesíthete	tökéletesítheténk	tökéletesíthetétek	tökéletesíthetének
		Def.	tökéletesíthetém	tökéletesíthetéd	tökéletesítheté	tökéletesítheténk	tökéletesíthetétek	tökéletesítheték
		2nd-p. o.	tökéletesíthetélek	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. tökéletesíthet vala, tökéletesíthetett vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	tökéletesíthetendek or tökéletesítandhatok	tökéletesíthetendesz or tökéletesítandhatsz	tökéletesíthetend or tökéletesítandhat	tökéletesíthetendünk or tökéletesítandhatunk	tökéletesíthetendetek or tökéletesítandhattok	tökéletesíthetendenek or tökéletesítandhatnak
		Def.	tökéletesíthetendem or tökéletesítandhatom	tökéletesíthetended or tökéletesítandhatod	tökéletesíthetendi or tökéletesítandhatja	tökéletesíthetendjük or tökéletesítandhatjuk	tökéletesíthetenditek or tökéletesítandhatjátok	tökéletesíthetendik or tökéletesítandhatják
		2nd-p. o.	tökéletesíthetendelek or tökéletesítandhatlak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	tökéletesíthetnék	tökéletesíthetnél	tökéletesíthetne	tökéletesíthetnénk	tökéletesíthetnétek	tökéletesíthetnének
		Def.	tökéletesíthetném	tökéletesíthetnéd	tökéletesíthetné	tökéletesíthetnénk (or tökéletesíthetnők)	tökéletesíthetnétek	tökéletesíthetnék
		2nd-p. o.	tökéletesíthetnélek	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. tökéletesíthetett volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	tökéletesíthessek	tökéletesíthess or tökéletesíthessél	tökéletesíthessen	tökéletesíthessünk	tökéletesíthessetek	tökéletesíthessenek
		Def.	tökéletesíthessem	tökéletesíthesd or tökéletesíthessed	tökéletesíthesse	tökéletesíthessük	tökéletesíthessétek	tökéletesíthessék
		2nd-p. o.	tökéletesíthesselek	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. tökéletesíthetett légyen
Inf.	(tökéletesíthetni)		(tökéletesíthetnem)	(tökéletesíthetned)	(tökéletesíthetnie)	(tökéletesíthetnünk)	(tökéletesíthetnetek)	(tökéletesíthetniük)
Positive adjective			tökéletesíthető	Neg. adj.	tökéletesíthetetlen	Adv. part.	(tökéletesíthetve / tökéletesíthetvén)

Further reading

• tökéletesít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN