szertartásmester

Hungarian

Etymology

szertartás (“ceremony”) ‎ mester (“master”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɛrtɒrtaːʃmɛʃtɛr]
• Hyphenation: szer‧tar‧tás‧mes‧ter

Noun

szertartásmester (plural szertartásmesterek)

1. master of ceremonies

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szertartásmester	szertartásmesterek
accusative	szertartásmestert	szertartásmestereket
dative	szertartásmesternek	szertartásmestereknek
instrumental	szertartásmesterrel	szertartásmesterekkel
causal-final	szertartásmesterért	szertartásmesterekért
translative	szertartásmesterré	szertartásmesterekké
terminative	szertartásmesterig	szertartásmesterekig
essive-formal	szertartásmesterként	szertartásmesterekként
essive-modal	—	—
inessive	szertartásmesterben	szertartásmesterekben
superessive	szertartásmesteren	szertartásmestereken
adessive	szertartásmesternél	szertartásmestereknél
illative	szertartásmesterbe	szertartásmesterekbe
sublative	szertartásmesterre	szertartásmesterekre
allative	szertartásmesterhez	szertartásmesterekhez
elative	szertartásmesterből	szertartásmesterekből
delative	szertartásmesterről	szertartásmesterekről
ablative	szertartásmestertől	szertartásmesterektől
non-attributive possessive - singular	szertartásmesteré	szertartásmestereké
non-attributive possessive - plural	szertartásmesteréi	szertartásmesterekéi

Possessive forms of szertartásmester
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szertartásmesterem	szertartásmestereim
2nd person sing.	szertartásmestered	szertartásmestereid
3rd person sing.	szertartásmestere	szertartásmesterei
1st person plural	szertartásmesterünk	szertartásmestereink
2nd person plural	szertartásmesteretek	szertartásmestereitek
3rd person plural	szertartásmesterük	szertartásmestereik

Further reading

• szertartásmester in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN