szerep

Hungarian

Etymology

Possibly derived from the noun szer ‎ -p (hypothetical noun-forming suffix; obsolete). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.^[1]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈsɛrɛp]
Audio: (file)
Hyphenation: sze‧rep

Noun

szerep (plural szerepek)

role (character or part)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szerep	szerepek
accusative	szerepet	szerepeket
dative	szerepnek	szerepeknek
instrumental	szereppel	szerepekkel
causal-final	szerepért	szerepekért
translative	szereppé	szerepekké
terminative	szerepig	szerepekig
essive-formal	szerepként	szerepekként
essive-modal	—	—
inessive	szerepben	szerepekben
superessive	szerepen	szerepeken
adessive	szerepnél	szerepeknél
illative	szerepbe	szerepekbe
sublative	szerepre	szerepekre
allative	szerephez	szerepekhez
elative	szerepből	szerepekből
delative	szerepről	szerepekről
ablative	szereptől	szerepektől
non-attributive possessive - singular	szerepé	szerepeké
non-attributive possessive - plural	szerepéi	szerepekéi

Possessive forms of szerep
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szerepem	szerepeim
2nd person sing.	szereped	szerepeid
3rd person sing.	szerepe	szerepei
1st person plural	szerepünk	szerepeink
2nd person plural	szerepetek	szerepeitek
3rd person plural	szerepük	szerepeik

Derived terms

Compound words

References

^ szerep in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)