széllelbélelt

Hungarian

Etymology

széllel (“with wind”) ‎ bélelt (“lined”), literally “wind-lined”, from szél (“wind”) -vel (“with”) bélel (“to line”) -t (past-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈseːlːɛlbeːlɛlt]
• Hyphenation: szél‧lel‧bé‧lelt
• Rhymes: -ɛlt

Adjective

széllelbélelt (comparative széllelbéleltebb, superlative legszéllelbéleltebb)

1. (derogatory) empty-headed, shallow

   Synonyms: üresfejű, léha

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	széllelbélelt	széllelbéleltek
accusative	széllelbéleltet	széllelbélelteket
dative	széllelbéleltnek	széllelbélelteknek
instrumental	széllelbélelttel	széllelbéleltekkel
causal-final	széllelbéleltért	széllelbéleltekért
translative	széllelbéleltté	széllelbéleltekké
terminative	széllelbéleltig	széllelbéleltekig
essive-formal	széllelbéleltként	széllelbéleltekként
essive-modal	—	—
inessive	széllelbéleltben	széllelbéleltekben
superessive	széllelbélelten	széllelbélelteken
adessive	széllelbéleltnél	széllelbélelteknél
illative	széllelbéleltbe	széllelbéleltekbe
sublative	széllelbéleltre	széllelbéleltekre
allative	széllelbélelthez	széllelbéleltekhez
elative	széllelbéleltből	széllelbéleltekből
delative	széllelbéleltről	széllelbéleltekről
ablative	széllelbélelttől	széllelbéleltektől
non-attributive possessive - singular	széllelbélelté	széllelbélelteké
non-attributive possessive - plural	széllelbéleltéi	széllelbéleltekéi

Further reading

• széllelbélelt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN