ritka

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: řiťka

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Borrowing from a Slavic language, compare Slovene redek, Serbo-Croatian rijedak (rare), Russian редко (redko, rarely).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈritkɒ]
  • Hyphenation: rit‧ka
  • Rhymes: -kɒ

Adjective

[edit]

ritka (comparative ritkább, superlative legritkább)

  1. rare
  2. sparse

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative ritka ritkák
accusative ritkát ritkákat
dative ritkának ritkáknak
instrumental ritkával ritkákkal
causal-final ritkáért ritkákért
translative ritkává ritkákká
terminative ritkáig ritkákig
essive-formal ritkaként ritkákként
essive-modal
inessive ritkában ritkákban
superessive ritkán ritkákon
adessive ritkánál ritkáknál
illative ritkába ritkákba
sublative ritkára ritkákra
allative ritkához ritkákhoz
elative ritkából ritkákból
delative ritkáról ritkákról
ablative ritkától ritkáktól
non-attributive
possessive - singular
ritkáé ritkáké
non-attributive
possessive - plural
ritkáéi ritkákéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • ritka in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Lower Sorbian

[edit]

Etymology

[edit]

From Proto-Slavic *ritьka, diminutive of *ritь. By surface analysis, riś-ka. Cognate with Czech řiťka.

Pronunciation

[edit]

Noun

[edit]

ritka f

  1. diminutive of riś (arse)

Declension

[edit]

Further reading

[edit]
  • Muka, Arnošt (1921, 1928) “ritka”, in Słownik dolnoserbskeje rěcy a jeje narěcow (in German), St. Petersburg, Prague: ОРЯС РАН, ČAVU; Reprinted Bautzen: Domowina-Verlag, 2008
  • Starosta, Manfred (1999) “ritka”, in Dolnoserbsko-nimski słownik / Niedersorbisch-deutsches Wörterbuch (in German), Bautzen: Domowina-Verlag