okirat

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

okirat

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈokirɒt]
  • Hyphenation: ok‧irat
  • Rhymes: -ɒt

Noun

[edit]

okirat (plural okiratok)

  1. document, deed, paper, instrument (a legal document)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative okirat okiratok
accusative okiratot okiratokat
dative okiratnak okiratoknak
instrumental okirattal okiratokkal
causal-final okiratért okiratokért
translative okirattá okiratokká
terminative okiratig okiratokig
essive-formal okiratként okiratokként
essive-modal
inessive okiratban okiratokban
superessive okiraton okiratokon
adessive okiratnál okiratoknál
illative okiratba okiratokba
sublative okiratra okiratokra
allative okirathoz okiratokhoz
elative okiratból okiratokból
delative okiratról okiratokról
ablative okirattól okiratoktól
non-attributive
possessive - singular
okiraté okiratoké
non-attributive
possessive - plural
okiratéi okiratokéi
Possessive forms of okirat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. okiratom okirataim
2nd person sing. okiratod okirataid
3rd person sing. okirata okiratai
1st person plural okiratunk okirataink
2nd person plural okiratotok okirataitok
3rd person plural okiratuk okirataik

Derived terms

[edit]
Compound words
Expressions

Further reading

[edit]
  • okirat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN