obszidián

Hungarian

From German Obsidian, from Latin obsidianus, for obsidianus lapis (“stone of Obsidius”), Obsidius being a Roman alleged by Pliny to have found this rock in Aethiopia.

obszidián (plural obszidiánok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	obszidián	obszidiánok
accusative	obszidiánt	obszidiánokat
dative	obszidiánnak	obszidiánoknak
instrumental	obszidiánnal	obszidiánokkal
causal-final	obszidiánért	obszidiánokért
translative	obszidiánná	obszidiánokká
terminative	obszidiánig	obszidiánokig
essive-formal	obszidiánként	obszidiánokként
essive-modal	—	—
inessive	obszidiánban	obszidiánokban
superessive	obszidiánon	obszidiánokon
adessive	obszidiánnál	obszidiánoknál
illative	obszidiánba	obszidiánokba
sublative	obszidiánra	obszidiánokra
allative	obszidiánhoz	obszidiánokhoz
elative	obszidiánból	obszidiánokból
delative	obszidiánról	obszidiánokról
ablative	obszidiántól	obszidiánoktól
non-attributive possessive - singular	obszidiáné	obszidiánoké
non-attributive possessive - plural	obszidiánéi	obszidiánokéi

Possessive forms of obszidián
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	obszidiánom	obszidiánjaim
2nd person sing.	obszidiánod	obszidiánjaid
3rd person sing.	obszidiánja	obszidiánjai
1st person plural	obszidiánunk	obszidiánjaink
2nd person plural	obszidiánotok	obszidiánjaitok
3rd person plural	obszidiánjuk	obszidiánjaik