nagyszülő

Hungarian

Etymology

nagy (“grand”) ‎ szülő (“parent”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈnɒcsyløː]
• Hyphenation: nagy‧szü‧lő
• Rhymes: -løː

Noun

nagyszülő (plural nagyszülők)

1. grandparent

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	nagyszülő	nagyszülők
accusative	nagyszülőt	nagyszülőket
dative	nagyszülőnek	nagyszülőknek
instrumental	nagyszülővel	nagyszülőkkel
causal-final	nagyszülőért	nagyszülőkért
translative	nagyszülővé	nagyszülőkké
terminative	nagyszülőig	nagyszülőkig
essive-formal	nagyszülőként	nagyszülőkként
essive-modal	—	—
inessive	nagyszülőben	nagyszülőkben
superessive	nagyszülőn	nagyszülőkön
adessive	nagyszülőnél	nagyszülőknél
illative	nagyszülőbe	nagyszülőkbe
sublative	nagyszülőre	nagyszülőkre
allative	nagyszülőhöz	nagyszülőkhöz
elative	nagyszülőből	nagyszülőkből
delative	nagyszülőről	nagyszülőkről
ablative	nagyszülőtől	nagyszülőktől
non-attributive possessive - singular	nagyszülőé	nagyszülőké
non-attributive possessive - plural	nagyszülőéi	nagyszülőkéi

Possessive forms of nagyszülő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nagyszülőm	nagyszüleim nagyszülőim
2nd person sing.	nagyszülőd	nagyszüleid nagyszülőid
3rd person sing.	nagyszülője	nagyszülei nagyszülői
1st person plural	nagyszülőnk	nagyszüleink nagyszülőink
2nd person plural	nagyszülőtök	nagyszüleitek nagyszülőitek
3rd person plural	nagyszülőjük	nagyszüleik nagyszülőik