nagyhét

Hungarian

Etymology

nagy (“big”) ‎ hét (“week”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈnɒcheːt]
• Hyphenation: nagy‧hét

Noun

nagyhét (plural nagyhetek)

1. Holy Week

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	nagyhét	nagyhetek
accusative	nagyhetet	nagyheteket
dative	nagyhétnek	nagyheteknek
instrumental	nagyhéttel	nagyhetekkel
causal-final	nagyhétért	nagyhetekért
translative	nagyhétté	nagyhetekké
terminative	nagyhétig	nagyhetekig
essive-formal	nagyhétként	nagyhetekként
essive-modal	—	—
inessive	nagyhétben	nagyhetekben
superessive	nagyhéten	nagyheteken
adessive	nagyhétnél	nagyheteknél
illative	nagyhétbe	nagyhetekbe
sublative	nagyhétre	nagyhetekre
allative	nagyhéthez	nagyhetekhez
elative	nagyhétből	nagyhetekből
delative	nagyhétről	nagyhetekről
ablative	nagyhéttől	nagyhetektől
non-attributive possessive - singular	nagyhété	nagyheteké
non-attributive possessive - plural	nagyhétéi	nagyhetekéi

Possessive forms of nagyhét
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nagyhetem	nagyheteim
2nd person sing.	nagyheted	nagyheteid
3rd person sing.	nagyhete	nagyhetei
1st person plural	nagyhetünk	nagyheteink
2nd person plural	nagyhetetek	nagyheteitek
3rd person plural	nagyhetük	nagyheteik

Derived terms

• nagyheti

 

Further reading

• nagyhét in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN