nagybácsi

Hungarian

nagybácsi (plural nagybácsik)

uncle (brother of someone’s father or mother)
Synonyms: nagybáty, bácsika

Coordinate terms: unokaöcs, unokahúg, nagynéni, nénike

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	nagybácsi	nagybácsik
accusative	nagybácsit	nagybácsikat
dative	nagybácsinak	nagybácsiknak
instrumental	nagybácsival	nagybácsikkal
causal-final	nagybácsiért	nagybácsikért
translative	nagybácsivá	nagybácsikká
terminative	nagybácsiig	nagybácsikig
essive-formal	nagybácsiként	nagybácsikként
essive-modal	—	—
inessive	nagybácsiban	nagybácsikban
superessive	nagybácsin	nagybácsikon
adessive	nagybácsinál	nagybácsiknál
illative	nagybácsiba	nagybácsikba
sublative	nagybácsira	nagybácsikra
allative	nagybácsihoz	nagybácsikhoz
elative	nagybácsiból	nagybácsikból
delative	nagybácsiról	nagybácsikról
ablative	nagybácsitól	nagybácsiktól
non-attributive possessive - singular	nagybácsié	nagybácsiké
non-attributive possessive - plural	nagybácsiéi	nagybácsikéi

Possessive forms of nagybácsi
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nagybácsim	nagybácsijaim (or nagybácsiim)
2nd person sing.	nagybácsid	nagybácsijaid (or nagybácsiid)
3rd person sing.	nagybácsija	nagybácsijai (or nagybácsii)
1st person plural	nagybácsink	nagybácsijaink (or nagybácsiink)
2nd person plural	nagybácsitok	nagybácsijaitok (or nagybácsiitok)
3rd person plural	nagybácsijuk	nagybácsijaik (or nagybácsiik)