komplett

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

German

[edit]

Etymology

[edit]

From French complet, from Latin completus. Cognate with Hunsrik kumplett.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): /kɔmˈplɛt/
  • Rhymes: -ɛt
  • Audio:(file)

Adjective

[edit]

komplett (strong nominative masculine singular kompletter, not comparable)

  1. complete (with everything included)
    Synonym: vollständig
    Antonyms: unvollständig, teilweise

Declension

[edit]

Descendants

[edit]
  • Hungarian: komplett

Further reading

[edit]
  • komplett” in Duden online
  • komplett” in Digitales Wörterbuch der deutschen Sprache

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From German komplett, from French complet, from Latin complere, completum. [1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkomplɛtː]
  • Hyphenation: komp‧lett
  • Rhymes: -ɛtː

Adjective

[edit]

komplett (comparative komplettebb, superlative legkomplettebb)

  1. complete, whole
    Synonyms: teljes, egész, hiánytalan
  2. (colloquial, chiefly in the negative) of sound mind
    Synonyms: épeszű, épelméjű, tökéletes
    Ez a pasi nem komplett.This guy is a nut.
  3. stand-alone
    Synonym: önálló

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative komplett komplettek
accusative komplettet kompletteket
dative komplettnek kompletteknek
instrumental komplettel komplettekkel
causal-final komplettért komplettekért
translative kompletté komplettekké
terminative komplettig komplettekig
essive-formal komplettként komplettekként
essive-modal
inessive komplettben komplettekben
superessive kompletten kompletteken
adessive komplettnél kompletteknél
illative komplettbe komplettekbe
sublative komplettre komplettekre
allative kompletthez komplettekhez
elative komplettből komplettekből
delative komplettről komplettekről
ablative komplettől komplettektől
non-attributive
possessive - singular
kompletté kompletteké
non-attributive
possessive - plural
komplettéi komplettekéi

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]
  • komplett in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Luxembourgish

[edit]

Pronunciation

[edit]

Adjective

[edit]

komplett (masculine kompletten, neuter komplett, comparative méi komplett, superlative am komplettsten)

  1. complete

Declension

[edit]

Norwegian Bokmål

[edit]

Etymology

[edit]

From Latin completus.

Adjective

[edit]

komplett (neuter singular komplett, definite singular and plural komplette)

  1. complete

References

[edit]

Norwegian Nynorsk

[edit]

Etymology

[edit]

From Latin completus.

Adjective

[edit]

komplett (neuter singular komplett, definite singular and plural komplette)

  1. complete

References

[edit]

Swedish

[edit]

Pronunciation

[edit]

Adjective

[edit]

komplett

  1. complete (similar senses to English)
    Min samling är komplett
    My collection is complete
    en komplett spelare
    a complete player
    Jag är en komplett idiot
    I am a complete idiot

Usage notes

[edit]

Helt and fullständigt are more common for completely.

Declension

[edit]
Inflection of komplett
Indefinite Positive Comparative Superlative2
Common singular komplett
Neuter singular komplett
Plural kompletta
Masculine plural3 komplette
Definite Positive Comparative Superlative
Masculine singular1 komplette
All kompletta
1) Only used, optionally, to refer to things whose natural gender is masculine.
2) The indefinite superlative forms are only used in the predicative.
3) Dated or archaic
[edit]

References

[edit]