kellemetlen

Hungarian

From kell (“necessary; pleasant”) ‎ -em -etlen.^[1]

kellemetlen (comparative kellemetlenebb, superlative legkellemetlenebb)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kellemetlen	kellemetlenek
accusative	kellemetlent	kellemetleneket
dative	kellemetlennek	kellemetleneknek
instrumental	kellemetlennel	kellemetlenekkel
causal-final	kellemetlenért	kellemetlenekért
translative	kellemetlenné	kellemetlenekké
terminative	kellemetlenig	kellemetlenekig
essive-formal	kellemetlenként	kellemetlenekként
essive-modal	kellemetlenül	—
inessive	kellemetlenben	kellemetlenekben
superessive	kellemetlenen	kellemetleneken
adessive	kellemetlennél	kellemetleneknél
illative	kellemetlenbe	kellemetlenekbe
sublative	kellemetlenre	kellemetlenekre
allative	kellemetlenhez	kellemetlenekhez
elative	kellemetlenből	kellemetlenekből
delative	kellemetlenről	kellemetlenekről
ablative	kellemetlentől	kellemetlenektől
non-attributive possessive - singular	kellemetlené	kellemetleneké
non-attributive possessive - plural	kellemetlenéi	kellemetlenekéi

^ kellemetlen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)