jóindulatú

Hungarian

jó (“good”) ‎ indulatú (“intentioned”), from indulat ‎ -ú

jóindulatú (not comparable)

benevolent (having a disposition to do good)
Antonym: rosszindulatú
(medicine) benign (not posing any serious threat to health)
Synonym: benignus

Antonym: rosszindulatú

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	jóindulatú	jóindulatúak
accusative	jóindulatút	jóindulatúakat
dative	jóindulatúnak	jóindulatúaknak
instrumental	jóindulatúval	jóindulatúakkal
causal-final	jóindulatúért	jóindulatúakért
translative	jóindulatúvá	jóindulatúakká
terminative	jóindulatúig	jóindulatúakig
essive-formal	jóindulatúként	jóindulatúakként
essive-modal	—	—
inessive	jóindulatúban	jóindulatúakban
superessive	jóindulatún	jóindulatúakon
adessive	jóindulatúnál	jóindulatúaknál
illative	jóindulatúba	jóindulatúakba
sublative	jóindulatúra	jóindulatúakra
allative	jóindulatúhoz	jóindulatúakhoz
elative	jóindulatúból	jóindulatúakból
delative	jóindulatúról	jóindulatúakról
ablative	jóindulatútól	jóindulatúaktól
non-attributive possessive - singular	jóindulatúé	jóindulatúaké
non-attributive possessive - plural	jóindulatúéi	jóindulatúakéi