igealak

Hungarian

Etymology

ige (“verb”) ‎ alak (“form”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiɡɛɒlɒk]
• Hyphenation: ige‧alak

Noun

igealak (plural igealakok)

1. (grammar) verb form

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	igealak	igealakok
accusative	igealakot	igealakokat
dative	igealaknak	igealakoknak
instrumental	igealakkal	igealakokkal
causal-final	igealakért	igealakokért
translative	igealakká	igealakokká
terminative	igealakig	igealakokig
essive-formal	igealakként	igealakokként
essive-modal	—	—
inessive	igealakban	igealakokban
superessive	igealakon	igealakokon
adessive	igealaknál	igealakoknál
illative	igealakba	igealakokba
sublative	igealakra	igealakokra
allative	igealakhoz	igealakokhoz
elative	igealakból	igealakokból
delative	igealakról	igealakokról
ablative	igealaktól	igealakoktól
non-attributive possessive - singular	igealaké	igealakoké
non-attributive possessive - plural	igealakéi	igealakokéi

Possessive forms of igealak
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	igealakom	igealakjaim
2nd person sing.	igealakod	igealakjaid
3rd person sing.	igealakja	igealakjai
1st person plural	igealakunk	igealakjaink
2nd person plural	igealakotok	igealakjaitok
3rd person plural	igealakjuk	igealakjaik

Further reading

• igealak in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN